Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1931

Index

A testi betegség. — 1 S mivel ezt a vágyat a megszokott, rendes eszközökkel nem lehet már kielégíteni, sok emberben fellángolnak a rossz indulatok. Ennek kell betudnunk, hogy még talán soha sem volt annyi lopás, csalás és agyafúrt rablás, mint ma mindenfelé. Mintha jogrend, törvényes állapot, komoly felelősség nem is léteznének. A hatóság éberségét még fényes nappal is kijátsza a gonoszok furfangja. Soha annyi tülekedést nem lehetett látni közönséges, apró dolgokért is, mint ma állandóan. Minden kicsiny állás, minden jelentősebb munka-lehetőség, kereseti forrás olyan szédületes ostromot indít el, mint máskor a kivételes helyek és a ritka anyagi előnyök. Soha anynyi zúgolódás, elégedetlenség, vádló keserűség nem izgatta az emberek lelkét, mint ma milliókét. A szegénység nélkülözést jelent, mely ha fokozódik, beáll a nyomor is. Ma tényleg itt tartunk. Ma a nélkülözés sok mindent megbénít. Munkát, ipart, termelést megszüntet, gyárakat, bányákat, üzemeket bezár, mert nincs miből fenntartani, táplálni azokat. És ha azt kérdezzük, történnek-e ezzel szemben komoly kísérletek a gyötrő szegénység és a nyomor megszüntetésére, nem lehet tagadni, hogy legalább nálunk jóravaló törekvések folynak az egész országban, hogy az éhség és a végső inség le ne törjön senkit. Ám ezek dacára ki tudná felmérni a könnyek tengerét, mit a nélkülözés sajtol ki naponta százezrek szeméből? Ki tudná felvenni a rejtett nyomorgók temérdek fohászát, melyek viszhang nélkül szakadnak fel annyi szegény szívből? És ki tudná megmondani, hány vergődő magyar pusztul el csak azért, mert nem tudta idejében megszerezni azt a minimumot, amire testének, testi erejének fenntartása végett szüksége lett volna? Minden nemes igyekvés dacára sok hiány akad még, amelyeknek megszüntetéséhez átfogóbb eszközre van és lesz is szükség. II. A baj másik oka az a sok betegség, ami nálunk pusztít. És hogy a betegség többet jelent minden szegénységnél, tudjuk és ismerjük szent Jób esetéből. A biblia szerint szent Jób pátriárka eleinte hatalmas, gazdag volt. Az Ür megáldotta minden íöldi jóval. Boldogságát növelte még az is, hogy népes családját a legjobb szellemben látta maga körül. Hét fia és három lánya atyai szivének legszebb kincsei voltak, A nagy pátriárka félte is az Istent, ragaszkodott hozzá, buzgón szolgált neki és minden gyermekét az Ö félelmében nevelte mindenkor. Természetes tehát, hogy az Ür is szerette őt, még pedig annyira, hogy midőn a sátán — a szentírás szerint — megjelent előtte, ekképen szólt hczzá: ,,Láttad-e szolgámat Jóbot, mert nincs hozzá hasonló nemeslelkű, istenfélő ember? Könnyű neki, mondotta a sátán. Nem vetted-e körül őt és minden vagyonát? Megáldottad kezei munkáját és az ő jószága gyarapszik a földön. De nyújtsd ki csak kissé kezedet és verd meg mind, amije van, ha szemtől-szembe nem áld-e meg téged. Mondá tehát az Ür: íme minden, amivel bír, kezeidben vagyon, de reá magára ki ne nyújtsd kezedet." És a sátán el is pusztította Jób minden vagyonát. Állatait elhajtották, szolgáit megölték, juhai, csűrei tűzben hamvadtak el, tevéit az ellenség vitte el, embereit kard élére hányták, fiait és leányait pedig a szélvészben összedőlt ház pusztuló romjai temették el élve. Mindnyájan meghaltak, csak egy futár menekült meg, hogy hírt vigyen Jóbnak. És Jób felkelt, megtépte ruháit s a földre borulva ekként imádkozott: Az Ür adta, az Úr elvette, . , . legyen áldott az Ur neve. És lőn, hogy a sátán ismét az Ür színe előtt állott s az Ür mondá neki: Nem láttad-e szolgámat Jóbot, hogy nincs hozzá hasonló egyeneslelkű, istenfélő ember? Te pedig fölindítottál ellene, hogy hiába sanyargassam őt. És a sátán felelt: Bőrt bőrért és mindazt, amije van az embernek, odaadja életéért, hogy azt megmenthesse. Mondá tehát az Ür: íme kezedben van, mindazáltal életét kiméld meg. És elment a sátán és megverte Jóbot rettentő fekéllyel. Sebek borították, nagy kínok gyötörték, szemétdombra került, hol éles cseréppel, tépte, vájta a gyötrő sebeket. Mondá pedig neki felesége: Megmaradsz-e mégis együgyüségedben? Áldd meg (azaz átkozd meg) az Istent és halj meg. És ő mondá neki: mint egy a bolondok közül úgy szóltál most nekem. Ha a jókat elvettük Isten kezéből, a rosszakat miért ne vegyük el? Mindezekben nem vétkezett tehát az ő ajkaival.

1 Kedves Hivek! a türelmes, szenvedő Jób örökszép példája két dolgot bizonyít. Az egyik az, hogy a földi, vergődő életnek fájdalmasabb sebe, gyötrelmesebb baja a testi betegség, a másik pedig az, hogy a szent hit és az Ür félelme épen ebben dicsőül meg, hogyha becsülettel kiállja a próbát. Ma ily általános próbaidőt élünk, mert a szenvedések és a betegségek szörnyű lavinája végig robog az egész világon. Bizonyságul hivatkozom arra a számtalan csonka, béna, féllábú, vak és egyéb sérülésben szenvedő harcosra, akik itthon avagy idegenben, kórházakban és egyéb helyeken kínlódnak, sínylődnek. Rámutatok azokra 1 Jób l. 8—21. 2. 3—10.