Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1931

Index

r XI. PIUS PÁPA APOSTOLI KÖRLEVELE TISZTELENDŐ TESTVÉREIHEZ: AZ APOSTOLI SZENTSZÉKKEL BÉKÉBEN ÉS KÖZÖSSÉGBEN ÉLŐ PÁTRIÁRKÁKHOZ, PRÍMÁSOKHOZ, ÉRSEKEKHEZ, PÜSPÖKÖKHÖZ ÉS EGYÉB RENDES JOGHATÓSÁGÉ FŐPAPOKHOZ A KATOLIKUS AKCIÓ ÉRDEKÉBEN Tisztelendő Testvérek ! Üdvöt és apostoli áldást! Nem kell ismertetnünk előttetek — Tisztelendő Testvérek — az utolsó napok eseményeit, amelyek püspöki székhelyünkön, Rómában és prímásságunk területén, Itáliában történtek. Erős és mélyen zengő visszhangjuk volt az egész világon, de különösen megérezték Olaszország és az egész katolikus világ minden egyes egyházmegyéjében. Összefoglalhatók ezekben a kevés és szomorú szavakban : halálos csapást akartak mérni arra, ami atyai és lelkipásztori szívünknek a legkedvesebb volt és mindig is a legkedvesebb marad ; s hozzátehetjük, sőt kötelességünk is hozzátenni: az a mód is sértő Ránk, ahogyan tették. Az események láttára s azok hatása alatt belső indítást és kötelességet érzünk, hogy hozzátok forduljunk — Tisztelendő Testvérek — s lélekben mindegyikteket meglátogassunk. Először is a testvéri hála súlyos és sürgető kötelességét akarjuk leróni ; másodsorban az igazság és az igazságosság megvédésének nemkevésbbé súlyos és sürgető parancsát akarjuk teljesíteni olyan tárgyban, amely az anyaszentegyház életbevágó érdekeit és jogait érinti s azért titeket egyenként is közelről érint, bárhol is rendelt titeket a Szentlélek Velünk közösségben az egyház kormányzására ; harmadszor a következtetéseket és észrevételeket óhajtjuk leszegezni, amelyeket az események kiváltanak; negyedszer aggodalmainkat fogjuk kifejezni a jövőre vonatkozólag s végül fölhívunk titeket, hogy osztozzatok a Mi reményeinkben és imádkozzatok Velünk és az egész katolikus világgal együtt, azok teljesüléséért. 1. Köszönet a világ püspökeinek és Katolikus Akcióinak a hódolatnyilvánításokért. A belső béke, amely annak a teljes és tiszta tudatnak gyümölcse, hogy az igazság és az igazságosság pártján állunk, értük harcolunk és szenvedünk, az a béke, amelyet csak a Krisztuskirály adhat, a világ pedig sem nem adhat, sem el nem vehet; az az áldott és vigasztaló béke — hála a jóságos és irgalmas Istennek — Minket soha el nem hagyott s teljes a bizodalmunk, hogy nem is fog elhagyni, bármi történjék is. De ez a béke nyitva hagyta az utat a szenvedő Úr Jézus szívébe s hasonlóképpen nyitva hagyja az ő hűséges szolgáinak szívébe is a legszörnyűbb keserűségek számára is, amint ti — Tisztelendő Testvérek nagyon is jól tudjátok. Mi is megtapasztaltuk annak a titokzatos mondásnak igazságát: íme békeségeműl lett legkeservesebb keserűségem (Iz. 38, 17.). A ti gyors, áradó és mélyen érző részvétetek, — Tisztelendő Testvéreink — amelynek nyilvánulása még folyton tart, testvéri és fiúi érzéseitek, különösen a magasztos és természetfölötti közösség, a gondolatok és érzések, a fölfogás és az akarat csodálatos egysége, amely kedves nyilatkozataitokban kifejezésre jut, a szívünket kimondhatatlan vigasztalódással töltötték el és belőle sokszor az ajkunkra csalták a zsoltáros szavait : Szívem fájdalmainak sokasága közt a te vígasztalásaid örvendeztették az én lelkemet (Zsolt. 93, 19.). A vigasztalásokért Isten után szívünk mélyéből nektek mondunk köszönetet, — Tisztelendő Testvérek, — akikhez úgy szólhatunk, mint Krisztus szólt a ti elődeitekhez, az apostolokhoz : Ti vagytok, akik kitartottatok velem megpróbáltatásaimban (Luk. 22, 28.). De átérezzük és le is rójuk az atyai szívünknek olyannyira kedves hálatartozást számtalan jó és méltó fiaitok iránt, akik egyenként és testületileg, úgy saját nevükben, mint különböző szervezetek és jámbor társulatok képviseletében, különösen pedig a Katolikus Akció és a Katolikus Ifjúság szervezetei részéről a részvétnek, a hódolatnak, az utasításainkhoz és óhajainkhoz való nemes és készséges ragaszkodásnak oly sok és gyermeki szeretetből áradó nyilvánulásait juttatták el Hozzánk. Kivételesen gyönyörű