Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1930
Index
— 1 — Melléklet a VIII. körlevélhez. Az ovodások nyilatkozatai az első szentáldozásról. A gyermekek benyomásai az előkészületi időből. A gyermekek előkészítése a bibliai törté- ban hallottak. így egy alkalommal történt, hogy netek alapján történt. Ezeket igen nagy érdek- egy kisleánynak II. elemista bátyja azt mondta: lődéssel hallgatták és ha már egy nap nem „Anyuskám, de jó lesz a Nórikának — így volt mese a Jézuskáról, unszolták a nővért, hívták ovodás hugocskáját — ha iskolába jár, mikor mesél már a Jézuskáról. Különösen az meri ő már tudja, amit mi még csak most Úr Jézus csodáit szerették hallgatni: pl. a tanulunk." csodálatos halfogást. Ezek fölötti örömüket Egy másik meg nagyapját oktatta, mikor sokszor tapssal fejezték ki. Az Úr Jézus szen- az panaszkodott, hogy fáj a feje: „A Jézuskávedését nagy részvéttel és könnyezve hallgat- nak még jobban fájt, mikor a tövist beleszúrták. Ezért csak igen keveset lehetett egyszerre ták. Nagyapa és szülők könhyezve mondták: mesélni, mert ilyenkor száz meg száz kérdésük Ez a gyermek oktat bennünket, és aggodalmuk volt. Magduska nagyon szegény kisleány, meszEgy alkalommal, mikor az Olajfák-hegyén sziről jár ovodába. Egyszer 30°-os hidegben szenvedő Úr Jézusról volt szó, az egyik kis- hiányos öltözetben összefagyva jön ovodába. leány keservesen sírt és mikor a nővér az Ur A nővér kérdezte : „Magduskám, miért jöttél el Jézus képét megmutatta nekik, a kicsi csak azt ilyen hidegben ?" — "Kértem anyuskámat, hogy kérte, hogy engedje meg, hogy megcsókolja engedjen el ma, mert tudtam, hogy ma a Jézuskáaz Úr Jézust. _ ról fog mesélni és féltem, hogy én nem hallom Mikor arról volt szó, hogy az Úr Jézus m Cgr." — Az ovodában ugyanis hetenkint megmegbocsátott a jobb latornak és megígérte, határozott napokon van vallásos társalgás és a neki a mennyországot — az egyik kis fiú kis Magdus megjegyezte magénak, hogy péntemindjárt közbeszólt: — „Miért nem kért a bal ken is van mese a Jézuskáról, lator is bocsánatot, akkor ő is a mennyországba Ugyancsak ő volt az, aki nem tudta megjuthatott volna." | érteni, hogyan fér el a Jézuska abban a kis Az összes bibliai történeteknél a nővér ostyában. Kérdésére azonban csakhamar megmindig bemutatja a szemléltető képet. így mi- feleltek kis társai: „Nem tudod, hogy ő Isten kor a napkeleti bölcsekről volt szó, megmondta és mindent megtehet!" nekik, hogy más úton tértek vissza, mire keresték Mikor arról volt szó, hogy az Úr Jézus a képen a „másik" utat. Másnap számon kér- szerette a szegényeket, kérdezte a nővér, hontéka nővért, hogy még mindig nem mutatta nan tudjátok ezt ? Sanyi felelte: „Mert szegénymeg, hogy merre van az az út. n ek született." Erre mindjárt szóit az egyik Mikor arról beszélt a nővér, hogy pün- fiú: „Én odaadtam volna neki a kis ágyamat." kösdkor sz. Péter prédikálására sokan meg- Nővér: „De a Jézuskának nem kell a te ágyad, tértek, a gyermekek azt kérdezték, hogy a fari- hisz' hozhattak volna neki az angyalok aranyzeusok megtértek-e és megkeresztelkedtek-e ? bölcsőt. Mást kíván a Jézuska tőletek: Mit adMikor a nővér arról beszélt, hogy mire nátok neki ? - Béla: „Oda adnám a világot." tanított az Úr Jézus, mit kell és mit nem sza- _ Nővér: Hogy adnád oda, mikor az nem a bad tenni, a gyermekek nagy figyelemmel hall- tied. Laci súgta Bélának : „Oda adnánk migatták. Béla kis lelkiismerete minden parancs- magunkat." Nővér: Igen, annak örül legjobban, nál mindjárt meg is állapította, hogy az kinek ha megőrzitek a szíveteket tisztán és azt adjátok szól. Úgy félhangon fejével jobbra bólintva, neki. mindig közbeszúrta : „Ez a nagyoknak szól", — Elsőszentáldozásukra erényvirágokat gyüjbalra bólintva: „kicsiknek is szól." — Mikor a töttek a Jézuskának. Ha az ovodában jók volnővér mondta, hogy nem szabad egymást meg- tak és szót fogadtak, ez mindig egy-egy gyöngyölni, Béla jobbra bólintva : „Ez csak a nagyok- virág volt, ha otthon szót fogadtak, segítettek, nak szól." — Azután megint: „Nagyoknak is az rózsa volt. Reggelenkint azután beszámoltak: szól, kicsiknek is szól." nekem három, nekem négy stb. rózsám van. Otthon híven elmesélték, amit az ovodá- Icuka egy alkalommal faggatta édesanyját,