Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1930

Index

— 5 . — Mit áldozzunk reá? török, tatár, pogány invázió — az ő testén tört meg. De viszont az is áll, sőt ez az alapja fenti igazságnak, hogy a magyar nemzet csakis azért tudott eddig kitartani minden ármány, gonoszság, támadás, veszedelem között, mert a nemzet zöme hű maradt Krisztushoz s az Ő Szűz Anyjához. Missiónk volt kelet s nyugat között s mi ezt a missiót soká betöltöttük. Ma újból erre hív minden magyar lelket az a mérhetetlen és kegyetlen válság, mely az ősi hazát, s az egész nemzetet a lassú hervadás sírjába sodorja. Ám ez a sír sohasem fog bennünket elnyelni, hogyha missiónkat becsülettel tartjuk és el is végezzük. Hogyha szent hitünket mindenütt megvalljuk, hogyha a Szűz Anyát, Magyarország égi Pátrónáját lelkesen tiszteljük, itthon megbecsüljük, s ezt a tiszteletet kifelé is, az egész világon, s főként a Szentföldön ércbe, kőbe, mozaikba s ezeken keresztül a lelkekbe véssük. Erre vállalkoztunk, mikor ott lent jártunk s ezt akarjuk most be is váltani. Ehez kérjük minden magyar Mária-gyermeknek szíves adományát. S midőn ezt kivánom, ne értsetek félre. Ne adjatok sokat, de valamit adjatok mindnyájan. Ha csak egy fillért ad minden magyar hivő, máris biztosítjuk a magyar kápolnát. De ezt az egy fillért hozza áldozatul még a legszegényebb, még a nincstelen is. Hozza áldozatul, hogy része lehessen ebben az emlékben, de még inkább abban a gyermeki, kedves figyelemben, melyet a meggyötört magyar nemzet akar és fog mihamar leróni hazánk Pátrónája, Jézus szent szülője, lelkünk pártfogója, édes anyja iránt. Sión hegye napsütésben ragyog és a Dormitio hófehér temploma nélkülünk is fenKalocsa, 1930. január 15-ikén. séges himnuszt zeng az Isten anyjának. Mi azonban — Mária országa —nem maradhatunk ki ebből a himnuszból. Mi is tisztelői, testőrei, gyermekei vagyunk és elesett nemzetünk nevében ott akarunk állni összetett kezekkel, imádságos szívvel, ahol ő átlépett e földi éleiből az örök hazába, s ahol ő majd nekünk is ajtót nyit a boldogság felé. Bizalommal kérlek tehát kedves mindnyájatokat — papjaim, híveim, lelki gyermekeim — lássatok munkához, hogy a magyar szent év egyik kedves Mária ünnepén, mikor a Szűz Anya első ízben ajánlta fel értünk az ő drága, isteni gyermekét, ti is meghozzátok azt a csekély, de szíves adományt, mely a Dormitio magyar kápolnáját lesz hivatva jvalóra váltani. Azok a fenséges és tiszta örömök, melyek az ő ünnepein lelkünket átjárták, a Szent Szűz lelkének ragyogó visszfénye, drága ajándéka. Ezt kell viszonoznunk. Ó jertek hát s ne maradjon senki, aki a temérdek öröm, áldás, kegyelem fejében, miket az ő égi édes anyja kezeiből kapott s élvezhet még ma is, ne hozná meg ezt az elenyésző, kicsiny áldozatot. Az áldozat csekély, ámde a szeretet, melylyel ezt a Szűz Anyának fel fogjuk ajánlani, felér majd az égig s lehozza ránk az Isten áldását, a szent Szűz örömét, s az ő Szent Fiának, a kisded Jézusnak szivünket betöltő, minket boldogító, isteni kegyelmét. * * * Jelen körlevelem a legközelebbi vasárnapon a szószékről a híveknek felolvasandó azzal a felhívással, hogy a hívek a jeruzsálemi magyar Mária-kápolna javára szánt adományaikat február 2-ikán ajánlják fel a templomi per sely-gyüjtéssel kapcsolatban. A gyűjtés eredménye a következő hét folyamán beküldendő az Érseki Hatósághoz. f Gyula s. k. érsek. » ÁRPÁD R.-T. KÖNYVNYOMDÁJA, KALOCS \.