Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1930

Index

— 49 1930. ÉUI FŐEGYHÁZMEGYE HIUATALOS KÖZLEMÉNYEK 14. szám. 2809 sz. XI. Pius pápa sz. Imre jubileumakor a magyar püspöki karhoz. Kedvelt Fiunknak, Serédi Jusztiniánnak, a római szentegyház áldozár-biborosának, eszter­gomi érseknek és Tisztelendő Testvéreinknek, Magyarország érsekeinek és püspökeinek — XI. Pius pápa. Kedvelt Fiunk és Tisztelendő Testvereink üdvöt és apostoli áldást! Kilenc évszázad mult el azóta hogy Szent Imre magyar királyi herceg, Szent István király fia, ifjúsága virágában boldog halállal az égi hazába költözött. Illő, hogy a jelentős eseményt a nemes magyar nemzettel együtt az egész ka­tolikus egyház is megünnepelje, mert az egyház­nak kiváló dicsősége és büszkesége, hogy a ti népeteknél — rövidesen Európában történt meg­telepedése után — az igaz Isten tisztelete nem­csak gyorsan és általánosan elterjedt, hanem már akkor kivételes életszentségű férfiak és nők, sőt ifjak is támadtak Különösen az Árpádok királyi családja tűnt ki életszentségével, rnert belőle a szentek és boldogok egé;-z sora szár­mazott, amilyenek a már említetteken kívül Szent László király és Szent Erzsébet, Thüringia gróf­jának felesége, akiknek erényei és szent erköl­csei nemcsak otthon, hanem a külföldön is fényes példákként ragyognak. De Szent Imre mindazokhoz még újabb lelki ékességet is csatolt példás ártatlanságával és szüzességével, miért is különösen az ifjúság mintaképe és az igaz jámborság utmutatója lett. Nem csoda, hogy az Apostoli Szentszék az Árpádházat különös jóindulatával tüntette ki: Szent Istvánt - hazátok nagy erősségét és kiváló ékességét — királyi koronával megajándékozta és neki az apostoli király címét adta. Ámde az egyház nem egyedül a királyi család, hanem az egész magyar nép fiainak lelki javát is minden időben szeges gonddal a szivén viselte s bennük a jámborságot és hitbuzgóságot szor­gosan ápolta Innen van, hogy a ti őseitek a vallásos meggyőződés sugallatából az évszáza­dok folyamán annyi ellenséges erőt legyőztek és a keresztény Európát a barbár népek betö­rései ellen élesen bástya és várfalként megvé­delmezték. Bármennyire helyén való is, hogy a ma­gyarok megemlékezzenek szentjeik erényeiről és őseik dicsőségéről, mégis sokkal fontosabb, hogy az általuk mulatott példát követni igye­kezzenek. Mert nem elég nyilvános ünnepségek pompájában az elődök győzedelmeit emlegetni és a szentek nagy tetteit magasztalni, hanem arra kell törekedni, hogy a mostani magyarok a vallásos buzgóságnak ugyanolyan lángjával égjenek, mint a régiek és az eltévedések és erkölcsi veszedelmek mai örvényében is a régiek ártatlanságát és hitét utánozzák. Szent Imre különösen az ifjúságot buzdítja gyakorlati keresztény életre s minden erények fényességében világít előtte. A gondviselő Úristen ujja látszik abban, hogy a szent fiú szent szü­lőktől született. Amit nemrégen az ifjúság ke­resztény neveléséről mondottunk, azt mind be­igazolva látjuk ebben a szűz ifjúban. Igenis a szülők példája után alakul a gyermek lelke. Vajha Szent István király és jámbor nejének képe lebegne állandóan mindazok szeme előtt, akikre a jó Isten gyermekek nevelésének és tanitásának gondját bízta ! Bárcsak az összes szülők azon volnának, hogy gyermekeiket a csecsemőkortól az igaz hit tejével táplálják és tőlük mindent távoltartsanak, ami erkölcsileg káros és a keresztény tisztaságra ártalmas! Mivel pedig a gyermekek keresztény nevelése nyilvánvalóan szoros kapcsolatban van a keresz­tény család fenmaradásával, minden áron oda kell hatni, hogy a házasság kötelékét, amelyet az isteni Üdvözítő szentségi rangra emelt, min­denki szentnek és felbonthatatlannak tartsa. A pogány és keresztény erkölcs között épen az a különbség, hogy amaz a testnek és az érzéki­ségnek gyeplőjét ereszti meg, emez pedig a szent dolgot szentül kezeli; az előbbi a testiséget tolja előtérbe, az utóbbi pedig a szenvedélyekre az

Next

/
Oldalképek
Tartalom