Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1930
Index
— 15 — 1930. É \l I FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK. 5. szám. 970. sz. Böjti szózai >z. Imre hercegről. Születése. Tisztelendő Testvéreim és kedves Híveim! Még el sem temettük Szilveszter estéjén a multak sírjába a letűnt esztendőt, mely az öröm rövid perceihez annyi bút, bánatot és fájó szenvedést pergetett ránk lefolyása alatt, s mi az újév küszöbére mégis a régmultat idéztük jelszóul. Kilencszáz év messze távolából egy fényes emléket könyörögtünk vissza, s hogy annak szépsége, bája és varázsa színültig megtöltse a letört magyarság bánatba fult lelkét, az egész esztendőt ennek az emléknek, jobban mondva ennek a szent élő valóságnak: szent Imre hercegnek akartuk szentelni. Közös pásztorlevél adta tudtotokra ezt a szent szándékot és hivott mindenkit ennek a szent évnek megünneplésére. Ugy érzem azonban, hogy amit említett közös levelünkben rövid vonásokban előre jeleztünk, azt ma kissé behatóbban meg kell ismételnem. Meg kell ismételnem, nehogy azt higyjétek, hogy a szent Imre-év, melyből immár két hónap lepergett, semmi más mint merő emlékezés, vagy külső ünneplés, öröm és vigasság. Ez a szent Imre-év emlék és ünneplés, öröm és vigasság, de nem csupán ezek, hanem életáram, mely a szentből árad s magával ragadja, teljesen átgyúrja, tényleg megszenteli az egész nemzetet. Elétek kell tehát állítanom szent Imre alakját, hogy ennek a nagy áramnak, a belőle forrásozó szent élet-áramnak fenséges rugóit megismerhessétek. Ki volt hát szent Imre ? Szent Imre herceget szent Istvánnak boldog Gizellával kötött házassága adta a nemzetnek. Pár évre azután, hogy a szent koronát, melyet István fejedelem a pápától kapott, homlokára tették és a fejedelmet e ténykedés által királlyá avatták, 1007ben kis fiuk született. Örömtüzek gyúltak szerte az országban, amint ez a várva-várt hír hegyenvölgyön, bércen-rónán végig repült a magyarság között. A király utódot, a nemzet biztatást, az uj vallás és az állam pedig szilárdságot nyertek. A kisded gyermeket nyolc éven át szülei nevelték. Nem csoda hát, hogy benne is édes szüleinek felséges szelleme kezdett felragyogni. Az ártatlan gyermekarcok közös kedvességét átszőtte és emelte még nála Isten kegyelmének tündöklő varázsa, szüleinek testetlelket nemesítő, édes közelléte s az egész nemzetnek csodás szeretete. Mily szép is lehetett három ilyen kiválasztotl, királyi léleknek boldog, benső, családi élete! „Ó mily szép a tiszta nemzetség, . . . halhatatlan annak emlékezete", 1 mondja már a bölcs is. Ám a nyolc esztendő csakhamar elröppent és a kis herceget nevelőre bízták. Ép akkor érkezett István király udvarába Velence tájáról, szent György szigetéről egy hires szerzetes, Gellért bencés apát, kit a hitterjesztés olthatatlan vágya sarkalt idegenbe, hogy lelkeket nyerjen. Az ő gondjaira bízták a királyi szülők legdrágább kincsüket, s jobb, méltóbb nevelőt nem is választhattak. Nyolc éven át élt a komoly és tudós szerzetes a herceg oldalán, s míg a szende gyermek izmos, erős ifjúvá fejlődött, lelkét és szellemét a hit és a tudás kettős fegyverével királyilag felvértezte ez a szent férfiú. Nem lehetett tudni, mi volt bennük nagyobb: vájjon a nevelő átfogó tudása s életbölcsessége, avagy a tanítvány vágya és készsége mindazt megtanulni, ami úgy magának, mint a magyar népnek üdvére válhatott. Tizenhét év tavaszának csodás verőfénye ragyogott szent Imrén, mikor édes atyja maga mellé vette, hogy a reá váró fenséges hivatás, az ország-kormányzás roppant munkájába lassan bevezesse. Imre szent készséggel hallgatott atyjára, mielőtt azonban beállt volna ebbe az uj életiskolába, elment Fehérvárra, majd pedig Veszprémbe. Itt a várnak szent Györgyről nevezett kicsi kápolnája és egyik apródja lettek a tanúi buzgó imájának, melyben egyik éjjel arra kérte Istent, mutatná meg neki, mi volna előtte a legszebb áldozat. S mivel az égi hang a szent szüzességet jelölte meg a legnagyobb kincsnek, rögtön megfogadta a szűzi élelet. Ez a láthatatlan, fenséges liliom övezte homlokát, mikor megtért édes atyja mellé, mikor a kormányzás nehéz munkájába engedelmes szívvel rendre beletanult, mikor a királlyal végig járta az egész országot s annak minden népét, mikor életének legszebb virágában, 22 év delén édes atyja kívánsága szerint nőül vette Meskó lengyel király Ilona leányát, mikor bájos és gyengéd hitvesét kioktatta a szűzi tisztaság drága erényéről és őt is megnyerte ennek az életnek, mikor úgy élt vele testvéri viszonyban, mint egykor szent József a Szűz Anya mellett. 1 Bölcs 4, 1. Nevelője. Édes atyja mellett.