Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1930

Index

- 14 — felügyelet, minél jobban megszaporodtak az ifjúság számára az erkölcsi és vallási hajótörés alkalmai, különösen az istentelen és szabados könyvek révén, amelyek közül sokat ördögi módon olcsó áron terjesztenek, továbbá a mozgóképszínházak látványosságai és újabban már a rádió közvetítései folytán is, amelyek úgyszólván megsokszorozzák és megkönnyítik az olvasást, akárcsak a mozgéképszínház a látványt. Ezek a hatalmas terjesztési eszközök, amelyek ha egészséges elvektől vezettetnek, nagy hasznára lehetnek a tanításnak és a nevelésnek, igen gyakran csak a gonosz szenvedélyek feltüzelésének és a nyereségvágynak a szolgálatában állanak. Szent Ágoston sóhajtozott a szenvedély miatt, amely korának keresztényeit a cirkusz látványosságaira ragadta, és drámai élénkséggel beszéli el tanítványának és barátjának Alippiusnak, szerencsére ideiglenes eltévelyedését. (Conf. VI, 8.) Mennyi ifjúi eltévelyedést siratnak a szülők és a nevelők a mai látványosságok és a rossz olvasmányok miatt! Ezért dicsérni és támogatni kell mindazt a nevelő munkát, amely őszinte keresztény szellemmel az ifjúság iránti buzgóságból arra törekszik, hogy megfelelő könyvekkel és folyóiratokkal megismertesse, különösen a szülőkkel és a nevelőkkel, az erkölcsi és vallási veszélyeket, amelyek könyvekben és látványosságokban csalárdul megbújnak, és iparkodik jó könyveket terjeszteni és előmozdítani az igazán nevelő látványosságokat, nagy áldozatok árán színházakat és mozikat teremtve, amelyekben az erény nemcsak nem veszít el semmit, hanem sokat nyer. Ebből a szükséges felügyeletből azonban nem következik, hogy az ifjúságot el kell választani a társadalomtól, amelyben neki élnie és lelkét üdvözítenie kell, hanem hogy ma inkább mint valaha, meg kell erősíteni keresztényileg a világ csábításai és tévedései ellen, amely — mint az isteni szó figyelmeztet — mind «a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet büszkesége» (I. János II, 16.); olymódon, hogy amint Tertullián mondotta az első keresztényről, legyenek, amint minden idők igazi keresztényeinek lenni kell, «a világ birtokosai, de nem a tévelyé». (De idololatria, 14.) Tertulliánnak e véleményével már eljutottunk oda, amit utolsó helyen, de mint főfontosságú dolgot óhajtunk tárgyalni, tudniillik a keresztény nevelés igazi lényegéhez, amilyennek saját céljából kifolyólag kell lennie s miáltal még világosabb lesz az Egyház mindenekfelett álló nevelői hivatása. A keresztény nevelésnek fő és közvetlen célja együttműködni az isteni kegyelemmel az igazi és tökéletes keresztény kialakításában : azaz magát Krisztust kialakítani a keresztségből újjászülöttekben, az Apostolnak szava szerint: «Fiacskáim, kiket fájdalommal szülök újra, míg Krisztus kialakul bennetek» (Gal. IV, 19.). Mert az igazi kereszténynek természetfölötti életet kell élnie Krisztusban : «Krisztus, aki a mi életünk» (Col. III, 4.) és minden cselekedetében hirdetnie : «hogy Jézus élete is nyilvánvaló legyen a mi halandó testünkön» (II. Kor. IV, 11.). Épen ezért a keresztény nevelés magában foglalja az emberi, érzéki és szellemi, értelmi és erkölcsi, egyéni, családi és társadalmi élet összességét, nem hogy azt valamiképen is kisebbítse, hanem hogy felemelje, rendezze és tökéletesítse Krisztus példája és tanítása szerint. Ezért az igazi keresztény a keresztény nevelés következtében természetfölötti ember, aki állandóan és következetesen a Krisztus példájának és tanításának természetfölötti fényétől megvilágított józan ész szerint gondolkozik, ítél és cselekszik : vagyis, hogy a most használatos nyelven mondjuk, igazán és tökéletesen jellemes ember. Mert nem valami egyéni elvekből fakadó, következetes és szívós viselkedés adja az igazi jellemet, hanem csak az igazság örök elveinek kitartó követése, amit a pogány költő is elismer, amikor dicséri elválaszthatatlanul «az igaz és szándékában erős embert» (Horat. Od. 1. III, od. 3. v. 1.); de másrészről nincs befejezett igazságosság, ha csak meg nem adjuk Istennek azt, amivel Istennek tartozunk, mint az igaz keresztény cselekszik. A keresztény nevelés így beállított célja a profán világ előtt elvont dolognak tűnik fel, vagy még inkább megvalósíthatatlannak látszik, ami a természetes tehetségek elnyomása vagy megrövidítése nélkül és a földi életre való lemondás nélkül végre nem hajtható ; s így a társas együttlét és földi boldogságtól idegennek, a tudomány, művészet és műveltség minden haladása ellenségének tudják. A művelt pogányoknak tudatlanságból és előítéletből fakadó hasonló ellenvetésére — amelyet igen gyakran ismételnek az újabb időkben is — már Tertullián megfelelt: «Nem vagyunk idegenek az élettel szemben, mi igenis tudjuk, hogy hálával tartozunk az Istennek, Teremtő Urunknak ; műveinek semmiféle gyümölcsét vissza nem utasítjuk ; csak mérsékeljük magunkat, hogy ne használjuk azokat mérték nélkül és rosszul. S így mi sem élünk ezen a világon fórum és mészárA keresztény nevelés célja.