Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1929

Index

I. XL Pius pápa egyházművészeti rendeletei. (Fordítás olasz eredetiből.) Az egyházművészet gondozásáról és fejlesztéséről. Ő Szentsége államtitkárának körlevele Olaszország Főtisztelendő Főpásztoraihoz. 1924. szeptember 1-én 34,215. sz. a. Méltóságos és Főtisztelendő Úr, Ő Szentsége államtitkárságának Olaszország főtdő püspökeihez a mult évben intézett körlevele az egyházi levéltárak és könyvtárak megőrzése és célszerű használata ügyében oly kedvező fogadtatásban részesült s oly üdvös eredményt ért el, hogy a Szent Atya indíttatva érezte magát akkor még alig jelzett programmjának kiegészítésére, annak a nagyszerű irodalmi és művészeti tulajdonnak hűséges őrzése és gondozása érdekében, melyet a keresztény vallás sok század folyamán felhalmozott és amely az Egyháznak jogos öröksége, melynek első élesztője is volt. A levéltárak és könyvtárak kódexein, régi okiratain, inkunabulumain és más értékes nyomtatványain kívül, melyekről ily célzatú rendelkezések már történtek, most annak a megmaradt egész kincsnek értelmes gondozásáról van szó, mely az Egyház természetfölötti életének mintegy külső ruházata és földi nyomdoka: idetartoznak az egyházi épületek, liturgikus felszerelések, kelyhek és ereklyetartók, istentiszteleti öltönyök és festmények. Erre az anyagi készletre az Egyház rálehelte a saját szellemi szépségének visszfényét, úgy hogy a századok folyamán mindazt, amit hatáskörébe vont, felékesítette a művészet bájával és nemességével. Ennek az egyházi tulajdonnak a története, különösen Olaszországban, ismeretes. Különböző és nem mindig törvényes esélyek okozták, hogy az egyházi műkincsek, melyek úgyszólván a templomokban jöttek létre és természetüknél fogva az istentiszteletre voltak szánva, magának a művészetnek is kárára tömegesen a nyilvános képtárakba és régiséggyűjteményekbe kerültek. De ennek az örökségnek még mindig igen tekintélyes része a papság őrizete alatt maradt, melyet folytonosan gyarapítanak az újabb és újabb művészi alkotások. Ebből következik, sőt jobban mondva szükséges is, hogy a papságnak elegendő művészeti kultúrája, a szépség iránt fejlett ízlése legyen, hogy biztosan tudja értékelni a meglévő tárgyakat, ki tudja magát ismerni az új építkezésekben, a bővítésekben, a díszítésekben, az új művek megrendelésében s a t., anélkül azonban, hogy a hivatásos művészek mellőzésére jogosultnak érezhetné magát. A Szent Szék ezt a célt követve, miután már a múlt évben elrendelte a Szemináriumokban a keresztény művészettörténeti rendkívüli előadások tartását, a főpásztoroknak feladatává tette egyházmegyei múzeumok szervezését, valamint a vallásos jellegű műemlékeknek és művészi tárgyaknak hatályosabb gondozását. Ezeknek az üdvös intézményeknek szilárdabb és maradandóbb alapot akar adni a következőkben: 1. Egy Központi Bizottság szerveztetik, egész Olaszország egyházművészete érdekében, Rómában, a szentszéki államtitkárság mellett. A Központi Bizottság tagjai: az elnök, a titkár s a tanácsadó tagoknak csoportja, kiket Rómában lakó, a liturgia és a képzőművészet terén kiválóan jártas egyházi és világi szakférfiak sorából a Szentszék kinevez. A Központi Bizottság kebelében egy Igazgató Tanács (Giunta direttiva) alakítandó, melyben az elnök, a titkár és néhány elismert tekintélyű szakbeli tag vesz részt. 2. A Központi Bizottságnak feladata, hogy ébrentartsa és tevékenységre buzdítsa mindenütt, de különösen az egyházmegyei bizottságokban a keresztény művészet iránti érzéket és az értelmes és odaadó buzgalmat az Egyház művészeti örökségének védelmére és gyarapítására. 3. E célból a pápai Központi Bizottság a saját működését az igazgatás, a felügyelet és a propaganda körében fejti ki; ezenkívül összhangba hozza (coordinálja) és támogatja az egyházmegyei és kerületi bizottságok tevékenységét; mindenkor a kánonjogi Codex és a Szentszék rendelkezéseinek szellemében. 4. A főt. Főpásztorok mielőbb gondoskodjanak — ha még nem történt volna meg — az egyházmegyei, vagy amennyiben cél-