Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1929

Index

SZENTSÉGES ATYÁNKNAK XI. PIUS ISTEN KEGYELMÉBŐL RÓMAI PÁPÁNAK APOSTOLI RENDELETE, AMELLYEL AZ 1929. TELJES ÉVRE RENDKÍVÜLI ÁLTALÁNOS JUBILEUMOT HIR D E T. PIUS PÜSPÖK, ISTEN SZOLGÁINAK SZOLGÁJA, ÖRÖK EMLÉKEZETÜL. Midcm Isten különös jóvoltából pappá szenteltetésünk óta az ötvenedik évbe léptünk, Nekünk — a világ közös Atyjának — nem volt s nem is lehetett forróbb óhajtásunk, mint hogy összes fiaink Velünk egybeforrt lélekkel és közös imádsággal a jó Istennek hálát adjanak és az 0 hathatós segítségét kérjék úgy Számunkra, mint a gondjainkra bízott, ezer bajtól és veszedelemtől környékezett Egyház számára; s hogy eme isteni segítségnek erejével mindenki a keresztény hit elterjesztésére és öregbítésére, valamint — s itt leginkább a papságra gondolunk — nagyobb életszentségre fölbuzduljon. Azért végtelenül jól esett, s annál kellemesebben érintett, minél tudatosabb és lelkesebb volt, az a csodálatos összhang, amellyel mindnyájan a jók erre az alkalomra Minket köszönteni óhajtván, úgy kezdették meg az ünneplést, hogy az év első napjaiban az Istent magán és nyilvános imádságokkal kérlelték s jókívánságaikat a világ minden részéből Hozzánk eljuttatták. A lelkeknek ily hatalmas és gyors megmozdulása fényesen bizonyítja, mennyire a gyermeki ragaszkodás követelménye, hogy a gyermekek az Apa betegségében és bajában, örömében és boldogságában egyaránt osztozzanak, ama szoros kapcsolatnál fogva, amely az egész családot áthatja és magával ragadja. S a szeretet legfőbb törvénye, hogy ez a viszony nem annyira szavakban, mint inkább tettekben nyilvánuljon s a tettek a javak közös élvezetére irányuljanak. Minket ez a törvény annyira kötelez, hogy amidőn kedves fiainkat javainkban tehetségünk szerint részeltetjük, velük az örömünket úgy osztjuk meg, hogy megnyitjuk számukra a mennyei kegyelmek kincstárát, amelyek szétosztása hatalmunkban áll, s atyai boldogságunkat a jfiak közös örömével és lelki hasznával még fokozzuk. Azért elődeink, különösen XIII. Leo nyomdokain haladva elhatároztuk, hogy az általános jubileum módjára az egész keresztény világnak rendkívüli szentévet hirdetünk, amely a folyó évben egészen december hó végéig tartson. Midőn az egyház kegyelemforrásait e hosszú időre így atyai bőkezűséggel megnyitjuk, bizton reméljük, hogy a keresztények majd nagyobb buzgósággal és készséggel használják az üdvösség eszközeit, az egyének és a társadalom erkölcsei megjavulnak, a hit ereje megszilárdul és a jámborság tüze fölgvullad. Mert ha a buzgó imádság szeretete, amelyet gyakran s a közelmúltban is ajánlottunk, a keresztény népben jobban föllángol, ennél hathatósabb támogatás nem érhet Minket és az egyházat különösen most ezekben a súlyos időkben. Boldog emlékű elődünk, XIII. Leóéval azonos szándékkal és reménységgel Mi