Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1929
Index
— 2 — napról-napra. Százezrek imája, könnye és bizalma övezi emlékét és egyszerű sírját, mert benne is annak az erőnek csodálatos sugárzását látták, érezték és érzik, mely az egyház alapkövét a bűn és a kétség, a tudatos rosszakarat és a tévely hullámai között sziklává avatta. A modern pogányság hydrafejét ő zúzta szét az igaz hit elemekre bontó, fényes sugarával. Üdvös reformjait minden téren akként alkal.mazta, hogy a tévelygők is visszataláljanak az atyai házba. Az erényt keresők lelkeinek pedig megnyitotta a gyakori szent áldozás által az Istennel való benső egyesülés misztikus útjait. X. Piustól, akinek egy negyed század előtt — mondhatatlan örömömre s életemnek drága emlékeül —szolgálatot tevő kamarása voltam, Szent Pál templomába, majd a Lateránba, végül pedig a Szűz Anya híres szentélyébe, a Maria Maggiore templomába siettem. És e szent helyeken nehéz gondjainkat, egyházmegyénk összes lelkészeit, jámbor híveinket, minden szükségünket Isten irgalmába ajánlottuk újból, hogy az Ür áldása segítsen bennünket üdvösségünk ernyedetlen munkálása közben. Végigjárva a főbb szentélyeket december 15-én Krisztus földi helytartója volt kegyes fogadni. Feltártam előtte rövid vonásokban nehéz . helyzetünket. Ismertettem egy-két szóval azt a megfeszített, céltudatos munkát, melyet az utóbbi öt év szabott elénk, s melyről írásban is be kellett számolnom. Vázoltam a néhány nappal előbb befejezett zsinat előkészítését, fontosabb tárgyait, munkabeosztását és azt az eredményt, melyet Isten segítsége elérnünk engedett. Fájdalmaink mellett rámutattam arra a jóleső, édes reményre is, mely híveink egyre nemesbülő életéből fakad. S ezek után imáit és segítségét kértem. Segítségét, hogy szent hivatásunk roppant horderejét mindig átérezzük ,,Pro Christo enim legatione fungimur; 1 — hogy a vállalt feladatnak — nem magunkban, hanem Isten kegyelmében bízva — meg is felelhessünk ,,Deus superbis resistit, humílibus autem dat gratíam." 1 2 Segítséget, hogy lelkünket minden munkánk, fáradságunk, verítékünk közben ne csak ne feledjük, hanem első sorban épen azt siessünk megmenteni, bebiztosítani ,,Reportantes finem fidei vestrae, salutem animarum" : 1 s hogy azokat, akiket az Isten akarata gondjainkra bízott, meg tudjuk védeni a farkasok ellen ,,Scio, quoniam intrabunt lupi rapaces in vos, non parcentes gregi." 4 Reményemben nem is csalatkoztam. Az a szeretetteljes érdeklődés, mellyel Ö Szentsége szerény előterjesztésünket meghallgatta, az a meleg együttérzés, melyet sorsunk, bajunk, nehézségeink iránt tanúsított, azok az atyai jó tai 2. Kor. 5. 20. « 1. Pét. 5. 5. M Pét. 1.9. < Ap. csel. 20. 29. nácsok, melyekkel a papság apostoli munkájának fokozását, a hívek lelki életének emelését, a katolikus szervezkedés szükségességét, az ifjúság nevelésének fontosságát hangsúlyozta és szorgalmazta, — ideális folytatása volt annak a mélyen megható atyai szeretetnek, melyet trónralépte óta, főleg azonban a szentév folyama alatt számtalanszor tapasztaltunk nála s melynek gyökere a világegyház atyjának nagy szívén kívül az a megbecsülés is, mellyel a történelmi hivatású magyar nemzet iránt mindenkor viseltetik. Mélyen meghatva borultam le tehát lábaihoz, hogy nemes szívének felemelő jóságát mindnyájunknak nevében megköszönjem, utasításainak, jó tanácsainak hűséges és következetes betartását megígérjem, saját és egyházmegyém szerény adományát az Anyaszentegyháznak, Krisztus kifosztott jegyesének temérdek szükségletére felajánljam, a kalocsai tanulóifjúság önkéntes fillérein szerzett néhány darab régi mai gyar aranyat szeretetünk és ragaszkodásunk tündöklő jele gyanánt egy kis dobozkában kezeibe tegyem, bucsúzásul pedig mindnyájunkra atyai és apostoli áldását is kérjem. Szemei a messze távolba, szenvedő hazank tájai felé vagy az örökkévalóságba látszottak révedezni, mikor megindult és fátyolozott hangon, szelíden mosolygó ajkakkal, szeretettől áradó szavakkal áldását adta hazánkra, nemzetünkre, a kalocsai főegyházmegyére, összes papjaira, buzgó híveire és arra a drága ifjúságra, melyet lélekben és gondolatban különös melegséggel ölelt újból atyai keblére s melyben a szebb és boldogabb jövő igéretét látja, hogyha szent hitéhez, Krisztus egyházához, Szent Péter székéhez mindenkor hü marad. Ezt az áldást tolmácsolom én is új esztendő napján, midőn az elmúlt év minden imájáért, minden munkájáért, minden áldozatos, istenes tettéért úgy Tisztelendő Testvéreimnek, mint egyházmegyém összes híveinek köszönetet mondok és szívből kívánom, hogy az új év hitben, szeretetben és lelkes munkában mindazt megérlelje, amit imáinkban állandóan kérünk s amit Krisztus helytartójának üzenete sürget, szeretete kíván s áldása siettet. A magunk javára Szent Pál apostollal csupán csak azt kérjük, hogy „imádkozzatok — továbbra is — értünk. A békesség Istene pedig tegyen tökéletessé titeket minden jóban, hogy megcselekedjétek az Ő akaratát, azt munkálván bennetek, ami kedves előtte Jézus Krisztus által, kié a dicsőség örökön örökké. Amen," 1 Kalocsa, 1929. jan. 1. i Zsid. 13. 18. 20. f GYULA s. k. érsek.