Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1929

Index

— 2 — napról-napra. Százezrek imája, könnye és bi­zalma övezi emlékét és egyszerű sírját, mert ben­ne is annak az erőnek csodálatos sugárzását lát­ták, érezték és érzik, mely az egyház alapkövét a bűn és a kétség, a tudatos rosszakarat és a té­vely hullámai között sziklává avatta. A modern pogányság hydrafejét ő zúzta szét az igaz hit elemekre bontó, fényes sugará­val. Üdvös reformjait minden téren akként alkal­.mazta, hogy a tévelygők is visszataláljanak az atyai házba. Az erényt keresők lelkeinek pedig megnyitotta a gyakori szent áldozás által az Is­tennel való benső egyesülés misztikus útjait. X. Piustól, akinek egy negyed század előtt — mondhatatlan örömömre s életemnek drága emlékeül —szolgálatot tevő kamarása voltam, Szent Pál templomába, majd a Lateránba, végül pedig a Szűz Anya híres szentélyébe, a Maria Maggiore templomába siettem. És e szent helye­ken nehéz gondjainkat, egyházmegyénk összes lelkészeit, jámbor híveinket, minden szükségün­ket Isten irgalmába ajánlottuk újból, hogy az Ür áldása segítsen bennünket üdvösségünk ernye­detlen munkálása közben. Végigjárva a főbb szentélyeket december 15-én Krisztus földi helytartója volt kegyes fo­gadni. Feltártam előtte rövid vonásokban nehéz . helyzetünket. Ismertettem egy-két szóval azt a megfeszített, céltudatos munkát, melyet az utóbbi öt év szabott elénk, s melyről írásban is be kel­lett számolnom. Vázoltam a néhány nappal előbb befejezett zsinat előkészítését, fontosabb tár­gyait, munkabeosztását és azt az eredményt, me­lyet Isten segítsége elérnünk engedett. Fájdal­maink mellett rámutattam arra a jóleső, édes reményre is, mely híveink egyre nemesbülő éle­téből fakad. S ezek után imáit és segítségét kér­tem. Segítségét, hogy szent hivatásunk roppant horderejét mindig átérezzük ,,Pro Christo enim legatione fungimur; 1 — hogy a vállalt feladat­nak — nem magunkban, hanem Isten kegyelmé­ben bízva — meg is felelhessünk ,,Deus superbis resistit, humílibus autem dat gratíam." 1 2 Segítsé­get, hogy lelkünket minden munkánk, fáradsá­gunk, verítékünk közben ne csak ne feledjük, ha­nem első sorban épen azt siessünk megmenteni, bebiztosítani ,,Reportantes finem fidei vestrae, salutem animarum" : 1 s hogy azokat, akiket az Isten akarata gondjainkra bízott, meg tudjuk vé­deni a farkasok ellen ,,Scio, quoniam intrabunt lupi rapaces in vos, non parcentes gregi." 4 Reményemben nem is csalatkoztam. Az a szeretetteljes érdeklődés, mellyel Ö Szentsége szerény előterjesztésünket meghallgatta, az a meleg együttérzés, melyet sorsunk, bajunk, ne­hézségeink iránt tanúsított, azok az atyai jó ta­i 2. Kor. 5. 20. « 1. Pét. 5. 5. M Pét. 1.9. < Ap. csel. 20. 29. nácsok, melyekkel a papság apostoli munkájának fokozását, a hívek lelki életének emelését, a ka­tolikus szervezkedés szükségességét, az ifjúság nevelésének fontosságát hangsúlyozta és szor­galmazta, — ideális folytatása volt annak a mé­lyen megható atyai szeretetnek, melyet trónra­lépte óta, főleg azonban a szentév folyama alatt számtalanszor tapasztaltunk nála s melynek gyökere a világegyház atyjának nagy szívén kívül az a megbecsülés is, mellyel a történelmi hiva­tású magyar nemzet iránt mindenkor viseltetik. Mélyen meghatva borultam le tehát lábai­hoz, hogy nemes szívének felemelő jóságát mind­nyájunknak nevében megköszönjem, utasításai­nak, jó tanácsainak hűséges és következetes be­tartását megígérjem, saját és egyházmegyém szerény adományát az Anyaszentegyháznak, Krisztus kifosztott jegyesének temérdek szük­ségletére felajánljam, a kalocsai tanulóifjúság önkéntes fillérein szerzett néhány darab régi ma­i gyar aranyat szeretetünk és ragaszkodásunk tün­döklő jele gyanánt egy kis dobozkában kezeibe tegyem, bucsúzásul pedig mindnyájunkra atyai és apostoli áldását is kérjem. Szemei a messze távolba, szenvedő hazank tájai felé vagy az örökkévalóságba látszottak ré­vedezni, mikor megindult és fátyolozott hangon, szelíden mosolygó ajkakkal, szeretettől áradó szavakkal áldását adta hazánkra, nemzetünkre, a kalocsai főegyházmegyére, összes papjaira, buzgó híveire és arra a drága ifjúságra, melyet lélekben és gondolatban különös melegséggel ölelt újból atyai keblére s melyben a szebb és boldogabb jövő igéretét látja, hogyha szent hité­hez, Krisztus egyházához, Szent Péter székéhez mindenkor hü marad. Ezt az áldást tolmácsolom én is új esztendő napján, midőn az elmúlt év minden imájáért, minden munkájáért, minden áldozatos, istenes tettéért úgy Tisztelendő Testvéreimnek, mint egyházmegyém összes híveinek köszönetet mon­dok és szívből kívánom, hogy az új év hitben, szeretetben és lelkes munkában mindazt megér­lelje, amit imáinkban állandóan kérünk s amit Krisztus helytartójának üzenete sürget, szeretete kíván s áldása siettet. A magunk javára Szent Pál apostollal csu­pán csak azt kérjük, hogy „imádkozzatok — to­vábbra is — értünk. A békesség Istene pedig te­gyen tökéletessé titeket minden jóban, hogy meg­cselekedjétek az Ő akaratát, azt munkálván ben­netek, ami kedves előtte Jézus Krisztus által, kié a dicsőség örökön örökké. Amen," 1 Kalocsa, 1929. jan. 1. i Zsid. 13. 18. 20. f GYULA s. k. érsek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom