Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1928

Index

— 68 — pedig az 1893. nov. 4 én 3329 sz. a. kelt renlettel egyesíttetett. Ezen decimalitas valorisatiója ügyében 1680/1926. sz a. hallgattam meg az esperes kerületek papságát A beérkezett válaszok elbírálása fogja az előadói javaslattal együtt a zsinat egyik tárgyát képezni. E helyütt szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy mivel 1927 tői kezdve a papság a legújabb összeírásnak megfelelően jövedelmének 3 %-át fizeti évenkint a nyugdijalapba, a decimalitas nagyságának megállapításánál ezt a szolgáltatást is figyelembe veendőnek tartom és megelégszem azzal, ha a javadalomba lépés egyéb terheivel is sújtott egyén decimalitás címén nem fizet többet, mint amenynyi az 1206/1927. körrendeletben a papi nyugdíj alaphoz való évi hozzájárulás cimén van kivetve. A javadalomba való lépés évében tehát fizetendő volna decimalitas címén 3, papi nyugdíj címén 3, összesen 6 °/o. A decimalitás címén fizetendő összeg fele részben a papi nyugdíjalapot, fele részben pedig a szeminárium alapját fogja megilletni II. A papi hagyatékok-ra, illetve a végrendeletekre nézve az egyházmegyei Statutumok egyebek közt a következőkép rendelkeznek: „Reflectendus erit gravius decumbens ad sequentia quoque in testamento suo attingenda: . . 7° Utrum et quantum Instituto Surdomutorum, Coecorum, Gyrgato, Cassae Deficientium et Seminario vei Parochiae pro fundo instructo, titulo charitativo et Officiositatis (Int. ddo 13-ae lulii 1802. Nro 18253.) Testarnenti legare intendat ? Quas quidem cautelas in confectione Testamentorum generatim observandas fine praecavendarum, quae passim contra massam defunctorum Curionum obmoveri solent, praetensionum impensius commendamus omnibus de substantia sua ultima voluntate disposituris." (Pag. 119, 120.) Ugyanekkor a meghalt pap breviáriumának a szemináriumba való küldése lőn elrendelve (Pag. 121 ) Császka György érsek 1904 ben 1255. sz. körrendeletében ajánlotta a papságnak, hogy a helyi, egyházmegyei, országos és az általános érdekű kat. célokról emlékezzék meg végrendeletében. A végrendelet nélkül elhalt papok hagyatékának hármas felosztásáról rendelkezik a Statutum Dioecesanum V. 43. §-a 121. lapon. Az 1904. évi 4688. sz. körlevélben közölt m. kir. igazságügyminiszteri és vallásügyi miniszteri T. 107/15. I. M 1904. június 19-én kelt s a végrendelet nélkül elhalt alsóbb rendű kat papok hagyatékára vonatkozó rendelet szerint: „3. A tiszta hagyatékból levonandó az 1839. évi március 12-én 9554. sz. a kelt helytartótanácsi rendelettel újólag érvénybe helyezett 1802. évi július hó 13-án 18,253. sz a. kelt rendelet értelmében a papneveldéket, az elaggott papok intézetét s egyéb jótékony intézeteket megillető és az egyházmegyei határozmányokban részint a hagyaték bizonyos százalékában, részint határozott összegben megállapított rész'" „4- A megmaradt hagyatékot az 1774. évi május 27-én 2474 sz. a. kelt legfelsőbb királyi, valamint az annak alapján 1774. évi augusztus 8-án 3524. sz- a. kibocsátott helytartótanácsi rendelet értelmében három egyenlő részre kell osztani, u m : a) az egyház, b) a rokonok és c) a szegények harmadára." „5. Az 1822. évi április 16-án 9044. sz. a. kelt helytartótanácsi rendelet értelmében az egyházat illető harmadrész három egyenlő részre osztandó, melyekből egy rész azé az egyházé, melynél az elhalt legutóbb működött, két rész pedig az egyházmegyei pénztáré." A kegyes alapok is részesülhetnek a szegények harmadából, mert a fentidézett rendelet szerint: „7. Ha a szegényekre eső egyharmad meg haladja az ezer koronát: az 1807. évi jűl 21 én 14,670. sz. a. kelt helytartótanácsi rendelet értelmében az illetékes egyházmegyei hatóság ál fal készített és kormányhatósági megerősítést nyert felosztási tervezet állapítja meg, hogy a szegények harmadából milyen jótékony alapok és milyen arányban részesüljenek." A papság tehát állandóan ősztőnöztetett arra, hogy hagyatékával is segítségére legyen egyházának, halála után is jót tegyen és így is fejezze ki legnagyobb jótevője, a kat. egyház iránti háláját. Ebben az irányban egy lépéssel előbbre kell mennünk. Az alapok elértéktelenedése és az újabb szükségletek nagysága következtében arra kell törekedni, hogy az egyház megye minden papjának hagyománya az egyházmegyei szükségletek enyhítéséhez hozzájáruljon. 1924. április 24 én 1048. sz a. kelt kör levelemben felhívtam T. Papságomat, hogy végrendeletét a ker. esperesek útján hozzám küldje. Ezen intézkedés következtében előreláthatólag el fog maradni a végrendelet nélkül elhalt papok után esedékes harmad Mindezekre való tekintettel 1680/1926. sz. a. a T. Papság véleményét hallgattam meg arra nézve, hogy az egyházmegyei papság végrendeletileg az egyházmegyei célok istápolása végett a hagyatékok mily arányú megterheltetésére volna kötelezendő. A beérkezett határozatokból örömmel állapítom meg, hogy a T. Papság szí-