Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1928

Index

— Sítek, ezen egyházi énekeket chorálisnak hívták. Gregoriánnak is hívják nagy sz. Gergely pápáról, aki maga is sok dallamot szerzett, amely énekeket a Szentlélek sugallatára Írottaknak tekintik. Ezt a felfogást juttatja kifejezésre a Graduale legújabb, vatikáni kiadása is, amelyen nagy szent Gergely jobb vállán a galamb képé ben fülébe súgó Szentlélekkel van ábrázolva. A 9. és a 13. század közti idő a chorális virágzásáról tanúskodik. Ebben az időben ápolták a legszorgalmasabban a chorálist s a legalaposabban tanulmányozták is. A chorál képezte alapkövét a középkor zeneművészetének. Abban az időben a többszólamú ének még pó lyában volt és a chorálison kivül csak az egyszólamú énekek léteztek, melyeket lanttal kisérve énekeltek. A chorál hangjelzést (kottázási) már az 5. században kezdték irásba is lefektetni Erre a célra nem a régi görög hangjegyírás módot, hanem a hangsúlyformákból képezett új hangjelzéseket alkalmazták, melyeket neumáknak (neuma = intés) neveztek. Ebből a neuma-irásból, mely az idők folyamán mindig jobban és jobban tökéletesedett, alakult ki a gregorián hangjegyírás. A choral énekkel az antik zene, tehát szabad ritmusu egyszólamú ének végleg lezáródott A többszólamú zene ekkor vette kezdetét, mely mindinkább háttérbe szorította az egyszólamú chorált. A trienti zsinat (1541 -1563) ezért a chorálist újból szorgalmazta, de a többszólamú zene az ő hosszan elnyújtott hangjegyeivel tönkre tette az eddig szabályosan előadott chorál éneklési módot. A hosszú melizmákkal* nem tudtak mit csinálni, elkezdték nyirbálni, csonkítani. Az a törekvés, hogy a dallamokat az idők ízlésének megfelelően rövidítsék, a gregorián chorálban is a „reformkiadások" egész sorozatát vonta maga után Ezen kiadások egyike volt az „editio medicea", mely 1614 ben jelent meg Ezen chorált Felice Anerio, Palestrina utódja, mint a pá. pai kápolna komponistája és Francesco Suriano, Palestrina tanítványa, dolgozták ki és Fernando Medici cardinális nyomdájában adták ki Rómában. Épen ez a goromba megrövidítése, csonkítása a chorálnak, okozta a chorális halálát, pedig az ellenkezőjét gondolták vele elérhetni. Idővel a chorális mindig jobban és jobban háttérbe szorult, míg végre majdnem teljesen eltűnt. Helyette a nép anyanyelvén való éneklés hódított tért A 17. században mindinkább fejlődő * Dallamcsoportot jelent, amely egy szótagra esik. Ezzel ellentétben syllabicusnak az olyan ének'ési módot nevezik, amelynél minden szótagra külön hangjegy esik. Ilyen syllabicus ének például a Credo. hangszeres zenék, opera és az uj szellem teljesen tönkretették a liturgikus ének iránti érzéket. A 19-ik században azután felocsúdva e lethargiából, az egyházi énekre is (chorál) uj | tavasz virult, újból a régi után nyúltak Hires emberek mutattak rá a régi chorál dallamokra, szépségeire; püspökök pásztorleveleikben, különböző írók Írásaikban, sőt még a protestánsok is, közöttük Thibaut, a régi chorálishoz való visszatérést sürgették. A chorális iránti figyelmet különösen Gueranger solesmesi apátnak sikerült felkelteni „Institutiones liturgicae" című munkájában. Kutatni kezdtek a régi gregorián énekek után, melynek eredményeképen több uj chorál kiadás jelent meg: így péld. a lüttichi, a trieri és a solesmesi. 1867-ben Witt Ferenc megalakította a német Cecília egyesületet, mely a chorális és a helyes egyházi zene ápolását tűzte ki célul. A német egyházmegyékben a chorális mindig jobban és jobban terjedt, melyben fő érdeme volt Wíttnek, Schmidtnek és Haberlnek. 1869-ben egy hivatalos chorális kiadás előállítása végett bizottság jött össze Rómában. Senki sem hitte akkor még, hogy lehetséges volna a gregorián chorált a 9. és 12 század kéziratai nyomán eredeti formájában megállapítani s ez okból az új kiadáshoz a Medicit vet ték alapul, amelyről az volt a vélemény, hogy Palestrina dolgozta fel V. Pál pápa felszólítására. A hivatalos chorál könyveket Pustet Fiigyesnél adatták ki Regensburgban, innen van a neve is: „Regensburgi Chorál". A regensburgi chorál — a rövidített melismái miatt — nagyon alkalmas volt arra, hogy a chorál talaját megalapozza. A régészeti chorál-kutatások azonban tovább folytak. A régi neumák megfejtését, úgyszintén a hagyományos formát sok-sok éneknél sikerült megtalálni a különböző országok chorál kéziratainak összehasonlítása alapján. Miután pedig P. Molitor Rafael bencés apát azt is bebizonyította, hogy a Medicea-t nem V Pál pápa parancsára készítették és nem Palestrina szerkesztette: X. Pius pápa 1903 ban a medici kiadást megfosztotta hivatalos jellegétől és megbízott több számot tevő chorál tudóst azzal, hogy a hagyományos chorálist gyűjtsék össze s a legjobb dallamokat, amelyeket találnak, válasszák ki az egyházi énekkönyvek számára és pedig necsak olyanokat, melyek a chorális virágzása idejéből valók, hanem a többi későbbi év századokból valókat is. 1905-ben megjelent az első hivatalos kiadású gyűjtemény Kyriale címen Pustetnél Regensburgban; 1908-ban pedig a Graduale Romanum, mely a vatikáni nyomdában nyomatott Rómában