Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1928

Index

— 73 — melyet a XVI. században Palestrinai Péter Alajos a tökély legmagasabb fokára emelt, s amely később folytatólagosan is úgy liturgikus, mint zenei szempontból kitűnő zeneműveket hozott létre. A klasszikus polifonia igen közel jár az egyházi zene legfőbb mintaképéhez, a gre gorián énekhez és ez okból méltónak találtatott arra, hogy az egyház legfényesebb szertartásainál, minők az ünnepies pápai misék.* a gregorián énekkel együttesen nyerjen alkalmazást. Ezt is tehát nagy terjedelemben kell újból használatba hozni, kiváltképen a nevezetesebb bazilikákban, a székesegyházakban, a papneveldék és más egyházi intézetek templomaiban, hol a szükséges eszközökben nem szokott hiány lenni. 5. Az egyház mindenkor elismerte és előmozdította a művészetek haladását és az istenitisztelet szolgálatába fogadta mindazt, ami szépet ás jót a századok folyamán a lángész teremteni tudott, feltéve mindig, hogy az nem ütközött a liturgia törvényeibe. Következéskép az újabb zene is alkalmazást nyert a templomban, amennyiben ez is oly tökéletes, komoly és gonddal készült zeneműveket volt képes felmutatni, melyek semmikép sem méltatlanok az egyházi szertartásokhoz. Mindazonáltal, mivel a modern zene főképen világias céloknak szolgál, kiváló gonddal kell arra ügyelni, hogy azon modern izlésű zenedarabok, melyek templomi használatra elfogadtatnak, semmi profán elemet ne tartalmazzanak, ne emlékeztessenek a színházban használt zenemotivumokra és még külső formájukban se legyenek a profán darabok mintája szerint alakítva. 6. Ami a modern zene különféle fajai között legkevésbbé látszik arra alkalmasnak, hogy az istentiszteleti ténykedések kísérőjéül szolgáljon, az a színházi stílus, mely a lefolyt században, főleg Olaszországban, igen divatos volt. Ez természeténél fogva a legnagyobb ellentétben áll a gregorián énekkel és a klasszikus polifoniával és ennélfogva minden jó egyházi zene legsarkalatosabb tőrvényével. Emellett ezen stílusnak legbensőbb szerkezete, ritmusa és úgynevezett conventionalismusa csak tökéletlenül idomíthatok az igazi liturgikus zene követelményeihez. III. A liturgikus szöveg. 7. A római egyháznak saját nyelve a latin. Ennélfogva az ünnepies istentiszteletnél tilos bármit is élő nyelven énekelni; még sokkal kevésbbé * A Capella Pontificia szó itt azt az ünnepélyes istenitiszteletet jelenti, melyet a bíborosok segédkezése mellett maga a pápa végez. szabad tehát a szentmisének vagy zsolozsmának változó vagy közös részeit élő nyelven előadni* 8. Minthogy mindenegyes liturgikus szertartásra nézve meg vannak határozva azon szövegek, melyek zenésítve adhatók elő, valamint azok sorrendje is meg van szabva; azért nem szabad sem ezen sorrendet megváltoztatni, sem az előírt szövegeket tetszés szerint másokkal helyettesíteni, sem pedig azokat egészben vagy részben elhagyni, hacsak maguk a liturgikus rubrikák meg nem engedik, hogy a szöveg néhány verse orgonával pótoltassák, miközben a kar ezeket egyszerűen elrecitálja A római egyház szokása szerint csupán annyi' szabad, hogy az ünnepies szentmisénél a Benedictus után egy az Oltáriszentségre vonatkozó rövid vers (mottetto) énekeltessék Valamint az is meg van engedve, hogy, ha a szentmise előírt offertoriumának eléneklése után még marad idő, az alatt egy az egyház által jóváhagyott rövid vers (mottetto) adassék elő. 9 A liturgikus szöveget úgy kell énekelni, amint a könyvekben áll, a szavak megváltoztatása vagy áthelyezése nélkül, a helytelen ismétléseknek, valamint a szótagok szétdarabolásának mellőzésével és mindig úgy, hogy a hallgatóság azokat megérthesse. IV Az egyházi zenedarabok külső alakja. 10 A szentmise és egyéb istentiszteleti ténykedések egyes részeinek még zeneileg is meg kell őrizniök azt az eszmét és azt a külalakot, melyekkel azokat az egyházi hagyomány felruházta, és amely igen jól van a gregorián énekben kifejezve. Más és más módon kell tehát egy introitust, egy gradualét, egy antifonát, egy zsoltárt, egy himnust, egy Glória in excelsist stb. kidolgozni. 11. Különösen pedig a következő szabályok tartandók szem előtt: a) A Kyrie-nek, Gloria-nak, Credo-nak stb. minden szentmisében a szerkezet azon egységét kell feltüntetniök, mely szövegöknek megfelel. Nem szabad tehát ezen részeket egymástól elkülönítve oly módon szerkeszteni, hogy mindegyikük egy önálló zenedarabot képezzen, mely a többitől elválasztható és más által helyettesíthető legyen. b) A délesti istentiszteletnél (vesperae) rendszerint a Caeremoniale Episcoporum** rendel* Magától értetik, hogy ez csak ünnepélyes istenitiszteletre vonatkozik, amelynél t. i. a szertartást végző pap is egyes részeket énekelve mond. Ellenben a csendes mise alatt ezentúl is szabad akár orgona kísérettel, akár anélkül, a nép nyelvén énekelni. ** Lib. I. Cap. 28 nr. 8.