Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1928

Index

- 71 — FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KOZLEMEHYEK 20. szám. X. PIUS PAPA Motu proprio rendelete az egyházi zene tárgyában. 4140. sz X. Pius pápc rendelete az egyházi zene tárgyában. Nemcsak az apostoli Széknek, —• amelyet >a Gondviselés kikutathatlan végzése folytán, jóllehet méltatlanul, elfoglalunk, — hanem minden egyes főpásztornak apostoli gondjai között mindenesetre legelső a törekvés, fönntartani és előmozdítani az Úr háza ékességét, ahol a vallás fönséges titkait ünnepeljük és ahol a keresztény nép összegyülekezik részesülni a Szentségek kegyelmeiben, szentmisét hallgatni, a legméltóságosabb Oltáriszentségben Jézust imádni és a nyilvános és ünnepélyes liturgikus ténykedések révén részesülni az Egyház közös imádságában. — Nem szabad tehát a templomban semmi olyasnak előfordulni, ami megzavarhatná, vagy akár csak csökkenthetné is a hívek áhítatát és kegyeletét; ami jogos megütközésre vagy megbotránkozásra adhatna okot ; főképen pedig, ami egyenesen sérthetné a szent szertartások méltóságát és szentségét és ennélfogva méltatlan lenne az Úr házához és Isten fenségéhez. Nem soroljuk fel egyenkint azon visszaéléseket, melyek e tekintetben előfordulhatnának. Ma csak a leggyakoriabbak és legnehezebben kiirthatok egyikére fordítjuk figyelmünket, melyet olykor még ott is sajnálattal kell tapasztalnunk, ahol egyébként — tekintve a templom szépségét és drága díszét, a szertartások fényét és szabatosságát, a papság kellő számát, a szent szertartásokat végzők komolyságát és áhítatát — minden a legnagyobb magasztalásra méltó. Ilyenek az egyházi ének és zene dolgában tapasztalható visszaélések. És valóban, akár ezen művészetnek önmagában is ingatag és változékony természeténél fogva, akár az Ízlésnek és szokásoknak az idők folyamán mutatkozó fokozatos átalakulása okából, akár a világias és színházi művészetnek az egyházi művészetre gyakorolt káros befolyása következtében, akár azon gyönyör miatt, melyet a zene közvetlenül előidéz és amelyet nem mindig könnyű kellőkép korlátozni, akár végre azon számos előítélet behatása nyomán, melyek ily dolgokban igen könnyen lábra kapnak s amelyekhez azután még illetékes és jámbor egyének is szívósan ragaszkodnak: bizonyos állandó hajlam észlelhető ama helyes szabálytól való eltérésre, melyet maga azon cél szab meg, mely miatt az egyház a művészetet az istenitisztelet szolgálatába befogadta és amely elég világosan van az egyházi törvényekben, az egyetemes és tartományi zsinatok határozataiban, valamint a római szent kongregációk és elődeink, a római pápák által több ízben kiadott rendeletekben kifejezve. Lelkünk igaz megelégedésével örömest ismerjük el azon sok jót, mi e tekintetben az utóbbi évtizedek alatt magában kedves Róma városunkban és Olaszország számos templomában, de kiváltkép néhány külső országban történt, hol jeles és az istenitiszteletért lelkesülő férfiak ezen Szent Szék jóváhagyásával és a püspökök irányítása mellett virágzó társulatokba egyesültek és az egyházi zenét csaknem minden templomukban és kápolnájukban teljes fényébe helyezték vissza. Ez a javulás azonban még igen távol áll attól, hogy általánosnak legyen mondható; miért is, ha saját személyes tapasztalatainkra figyelünk és számba vesszük azon temérdek panaszt, melyek azon rövid idő alatt, mióta az Úrnak tetszett csekély személyünket a pápai méltóság legmagasabb polcára emelni, minden oldalról tudomásunkra jutottak: első kötelességünknek ismerjük, hogy minden további halogatás nélkül azonnal felemeljük a rosszalás és elitélés szavát mindaz ellen, ami az istenitisztelet szertartásaiban és az egyházi ténykedésekben a fentjelzett helyes szabállyal ellentétben van. Minthogy pedig valóban azon élénk vágytól vagyunk áthatva, hogy az igazi keresztény szellem mindenkép újra felvirágozzék és állandóvá legyen minden hívőben: szüségképen