Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1928

Index

- 43 — nck egyházhatósági láttamozása után az együttesen kezelt közszolgáltatások közé felvenni, miként ezt 1925. márc. 3.-án 797. sz. körlevelemben a párbérre nézve közöltem. Az 1927. évi 4636. sz. körlevelemben közölt 89.182/VII. 4. 1927. sz. Pénzügyminiszteri rendeletből világos, hogy az összes hitközségi adók együttes kezelésbe vonhatók a közs. elöljáróságok által még az esetben is, ha a párbér és az iskolai adók a hívekre kivetett törzsadóknak, vagyis a ház, föld és kereseti adóknak a 10%-át meghaladja. E 10°/o-on alul kivetett összes hitközségi adók kivetése, behajtása, beszolgáltatása alól tehát mentesíti a miniszteri rendelet az egyházközségeket. A behajtást nem tagadhatják meg az iskolai és párbér tartozásokra a községek, ha ezek meg is haladják a 10%>-ot, csak köteles a P. ü. igazgatóság a miniszternek bejelenteni. Egyéb kivetéstől, ha meghaladják a törzsadók 10%-át, az együttes kezelésbe vonást és behajtást a községek megtagadhatják, de ezeknek együttes kezelésbe vonását a fentidézett P. ü. miniszteri rendelet szerint a P. ü. miniszter megengedheti. Ha azonban ezen P. ü. min. engedély be nem szerezhető és a hitközség maga kezeli az egyházi adókat és a hitközségi adók a közadók 10°/'o-át meghaladják, a hitközség a hátralékosok kimutatását a községi elöljáróságnak beterjeszti, amely köteles a behajtást és végrehajtást foganatosítani, de a pénzügyi hatóságok ezért a közadók címén befolyt összegek keretén belül nem felelnek, vagyis csak annyit szolgáltatnak be, amennyi a hátralékosok kimutatása alapján befolyt. Az egyházközségi adók együttes kezelésének az az előnye, hogy az egyházközség megkapja a községi pénztárba befolyt adókból az egyházi adókra előre megállapított százalékos részesedést, melyet a község megállapodás szerint havonkint vagy negyedévenkint köteles kifizetni. 10. Az egyházközségi szervezetek tehát az adózás kezelése szempontjából egyáltalán új terhet nem jelentenek. E téren valóban elismerésreméltó támogatásban van részünk a világi hatóságok részéről, amiért hálásaknak keli lennünk, s ezt a támogatást — ha az egyházközség egyházi adókezeléssel nem akar, vagy nem bir foglalkozni, az egyházi érdekek javára ki is kell használni. 11. Az egyházközségek létesítését a világi hatóságok is sürgetik. A 89182/VII. G. 1927. nov. 6-án kelt pénzügyminiszteri rendelet szerint ahol hitközség szabályszerűen nincs megalakulva, ott hitközségi adók nem vethetők ki. (1927. 4636. köri.) A bácsmegyei alispán úr 1927. jún. 2.-án 7906. sz. a. kérelmezte a hitközségek megalakításának elrendelését, mert a községek háztartását szabályozó 177.200 1924. B. M. rendelet 4. §-a szerint, ha a község jövedelmei a község költségvetésében felvett kiadásokat nem fedezik, akkor a község legfeljebb 50'Vo-ig- terjedő pótadót vethet ki. Ez a százalék csak a m. kir. belügyminiszter úrnak a pénzügyminiszter úrral esetről-esetre adott engedélye alapján emelhető fel, ami azonban hosszadalmas eljárást igényel és zavarokra ad alkalmat a községek háztartásában. Sőt arra is volt eset, hogy az egyházközségi szükségleteket is magában foglaló községi költségvetésnek az 50°/o-os pótadó szűk kereteibe való beszorítása kapcsán a tanítói nyugdíjjárulékot is törölte a belügyminisztérium a községi költségvetésből. Mivel pedig egyházközségi szervezet olt nincs, a tanítói nyugdíjjárulék befizetése is elmaradt. 12. Ilyen és hasonló esetek kényszerítettek arra, hogy több helyütt, ideiglenesen, illetve egy évre kénytelen voltam olyan terheket, melyeket eddig mindig a községek viseltek, az egyházközségekre, vagyis kizárólag a kath. hívekre hárítani, illetve az ily értelmű egyházközségi határozatokat — jogfentartással — jóváhagyni. Vis majorral állunk szemben, amelyet leküzdeni törekszünk, amivel illetékes helyeken elsősorban a nm. püspöki kar foglalkozik, amely nehézségeket azonban nem lehet az egyházközségi szervezettől írtózó strucc-politikával megszűntetni. Ezek a nehézségek növekedni fognak a fenti tanítói nyugdíj-példa tanúsága szerint, ha nem gondoskodunk arról, hogy érdekeinknek a most megkívánt képviseletük legyen. 13. Egyházmegyémben ez az újfajta egyházi adózás eddig zökkenés nélkül lépett éleibe. Három helyről jött ugyan hozzám felterjesztés, amelyben attól való félelem lőn kifejezve, hogy a község terhe a kath. hívekre hárul. Arról azonban nem értesültem, hogy ez a félelem tényleg kellemetlenül hatott volna, illetve a község békéjét megzavarta volna. A legtöbb helyen az egyházközségi képviseletek, illetve az iskolaszékek maguk vállalkoztak arra, hogy a község terhét átvegyék. A hívek belátják, hogy a jelenlegi helyzetben mást nem tehetnek. 14. Örömömre szolgálna, ha a t. Papságom, jobb megoldást találna és ezt minden plébánián ki is tudná vinni. Addig azonban, amíg ez meg nem történik, kénytelen vagyok az