Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1928

Index

— 38 — Miért is a nm. püspöki kar általános szabályul állítván az első gyónás és áldozáshoz való járulást az elemi népiskola harmadik osztályában, az utasítás 3. pontjában hozzáfűzte : „Semmi sem ellenzi, sőt a Decretum szellemének nagyon megfelel, hogy a gyermekek már az elemi népiskola második osztályában is bocsáttassanak első ízben a sz. gyónáshoz és áldozáshoz. A 7. pontban pedig kötelezi az espereseket és mindazokat, akik a vallástanítás ellenőrzésére megbízást kaptak, hogy évi jelentéseikben e . . . rendelkezések miként történt megtartására külön kiterjeszkedjenek." Ez volt a magyar gyermekek karácsonyi ajándéka 1910-ben, aminél szebbet, értékesebbet a kis Jézus nem adhatott nekik. Azóta közel 18 év tapasztalatain okultunk. Beláttuk, hogy a régi nevelési rendszert sok helyütt gyökerében felforgató pápai rendelkezés nemcsak nem ártott, hanem a legüdvösebb, sohasem remélt eredményeket idézte elő az eucharisztikus szellemű ifjúság lelkében. Tökéletesedett azóta a tanítás is. Az ifjúság többet tanul, többet tud. Ismereteit gyorsabban és könnyebben sajátítja el. Ilyennek kell az Oltáriszentség vételére való előkészületnek is lennie. A mi nevelésünk középpontját legdrágább kincsünk, az Oltáriszentéég képezi. Minden katekizálásnak, minden nevelésnek e körül kell forognia, az első katechezisnek, az iskolai, a családi nevelésnek is. A kis gyermekeit imádságra tanító, templomba vivő szülőknek, a hitoktatónak és tanítónak fel kell nyitni a kisgyermek szemét és szívét, hogy elődjeinél jóval korábban ismerje és szeresse meg a fehér ostyában rejtőző Jézuskát. Ez igazán nem nehéz feladat. Segítségünkre van a gyermek romlatlan szíve, az erős szenvedélyek hiánya, élénk képzelőtehetsége, mely szívesen foglalkozik a kis Jézus történetével, ezt utánozza, kedves játékainak tárgyává teszi. Az ilyen gyermekek engedelmesek, a szülők igazi örömei. A kis gyermek eucharisztikus nevelésében tehát a szülők szíves közreműködésére is nagy általánosságban lehet számítani. így képzelte a gyermekbarát X. Pius pápa a gyermekszívnek gyakori szentáldozásra való nevelését. így tanultam tőle, amíg közvetlen környezetében volt szerencsém időzhetni. A gyermekek fiatalkori és gyakori áldozását sürgető pápa zavartalan örömöt akart okozni az Úr Jézusnak; oly hajlékot akart számára biztosítani, amely kezdettől fogva az erények virágháza és nem a bűnök sötét tanyája volt. Meg akarta nyújtani a gyermek ártatlanságának idejét és bele akarta vinni a felnőtt korba annak tudatát, édes érzését, hogy: volt idő, a mikor a megszentelő malaszt állapotában éltem, Isten kevence voltam, ez volt életem legboldogabb szaka. Az ilyen ifjúkori emlék drága kincs, sok öröm és őszinte megtérés okozója, előmozdítója. Ez a nevelés az egész életre kihat. Ilyen nevelés késztette Árpádházi sz. Erzsébetet arra, hogy 4 - 5 éves korában játék közben a templom falát csókolja, mert oit lakik a Jézuska. így neveli a szentül meghalt király özvegye, Nagymagyarország megkoronázott királynéja, a magyar anyák példaképe árva gyermekeit, az utolsót is, Erzsikét, aki négy és fél éves korában végezte első szent áldozását. Ha több, ha nagyobb szeretetet viszünk a gyermeknevelésbe, meg fogja érezni a gyermeki szív az isteni szeretet közelségét az Oltáriszentségben. Ezért óhajtom a Quam singulari és a magyar püspöki kar határozatának szellemében az első gyónás és áldozásnak az elemi iskola harmadik osztályánál korábban való megkezdését és kérem ebben az egyházmegyei zsinat szíves támogatását. Az 1911. nov. 2.-án 5678. sz. a. kiadott körlevél a Jézus Szíve társulatnak főleg az iskolákban való megalakítását sürgette. Az egyesületi jelentések tanúsága szerint ez a rendelkezés nem járt a kellő eredménnyel. Most a Szívgárda vett a pompás központi, orsz. vezetés következtében nagy lendületet. Ez a kis gyermekeknél kezdi az eucharisztikus nevelést. Ajánlom tehát ezen üdvös mozgalom tanulmányozását és a gárda bevezetesét, mint a fiatalkori, öntudatos, gyakori áldozás meghonosítóját és fentarióját a zsinat figyelmébe. A gyermekek korábbi áldoztatásával természetszerűen együtt járhat az is, hogy az első áldozók ünnepélye évenkint gyakrabban tartassék meg és utána közvetlenül több napon át vezettessenek a gyermekek a sz. áldozáshoz, a pápai rendelet V. és VI. pontjai szerint. Az ilyen hitoktatás, illetve nevelés bizonyára több dolgot ad, de több örömet is nyúít az Úrnapi hymus tanúsága szerint: „Sic nos Tu visita, sicut Te colimus". II. A serdülő korban levő ifjút nehéz küzdelmei között az Oltáriszentség ereje tartja meg leghathatósabban a jó úton. Itt a gyóntatószéknek jut a főszerep az irányításban. Mivel az ifjú szereti a küzdelmet, ebben látja élete fő