Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1928
Index
- 33 — FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK, 10. szám. 2419. sz. A felnőttek gyakori áldozásának előmozdításáról. Mit sem óhajtok jobban, mint a hitélet fellendülését, a köztünk lakó Isten nagyobb .megbecsülését, a Vele való állandó benső egyesülést, az őskeresztényeknél szokásban volt gyakori szent áldozás meghonosítását. Ha csak ezt érném el az egyházmegyei zsinat által, legnagyobb jelentőségű főpásztori alkotásomnak tekinteném. A megtért régi patríciusok házi isteneiknek szánt lakosztályukból kihordták a pogány istenszobrokat, s helyükbe az Oltáriszentséget helyezték. Sz. Ipoly ezen helyen végzett szt. áldozásakor szenvedett vértanú halált. Az évezredek történetének fejlődését irányító Isten úgy látszik azért engedte meg a penates tiszteletét, hogy az igaz Istennek minden ház szentélyében való trónra emelését előkészítse. Amire az imént még vad pogány szilaj lelke fogékony volt, azt a kereszténység évszázados hatásában finomult magyar léleknek szomjasan kell magába szívnia. Az Istennel való valóságos, benső egyesülés jelenlegi mértékével nem lehetünk megelégedve. A felnőtt hívek tekintélyes része több helyen évek hosszú során ár nem áldozik. A hívők közül sokan beérik magával a húsvéti áldozással. A köztünk lakó Isten iránt tartozó szeretet hiánya tart vissza sokat a vasárnapi, vér nélküli áldozaton való részvételtől. Ez az oka a sok szentségtörésnek és szentség nélkül való kimúlásoknak. A schematizmus adatai a gyakori áldozások számának lassú növekedését mutatják. 1913-ban az egyházmegye innenső részén 504,993, 1923-ban 555,460 szt. áldozás történt, holott 1900-ban 124,877 szt. ostya fogyott el. Ezidőszerint tehát az egyházmegye minden hívére évenkint átlag 5 szent áldozás sem esik. Ez a növekedés pedig nem a felnőtt hívek többségének buzgóságát hirdeti, hanem az iskolás gyermekeknek jobbadán csak az iskolai év folyamán — és nem a szünetben — fellángoló Krisztus szeretetét és néhány, valóban kevés, választott léleknek nagyobb tökéletességre való törekvését tanúsítja. A nagyobb tömegek megnyerése, a buzgóságban való fokozása minden jó lelkipásztor legfőbb törekvése. Indokolt és szükséges volt tehát ezt a tárgyat az egyházmegyei zsinat legelső teendői közé besorozni. I. A siker titka Isten kegyelmén kívül, ami mindig bőségesen rendelkezésünkre áll, a mi fellángolásunk. Ez a tűz megvan minden papi szívben, hiszen a legméltóságosabb Oltáriszentség szeretete vonzott mindannyiunkat az oltár szolgálatába, ez késztet a sz. mise bemutatására. Ezt azonban éleszteni kell, növelni, táplálni szükséges. A Codex e célból három évenkint tartandó lelkigyakorlatokat rendel. (Can. 126). Nagyon szeretném, ha zsinatunk legalább a másodévenkint való lelkigyakorlatozást határozná el. A papság kötelező gyónása a húsvéti lelkigyakorlat és a két, vagyis a tavaszi és az őszi papi tanácskozmány idejére van előírva. Szeretném, ha a zsinat a papságtól a havi gyónást szorgalmazná. Az egyházmegye területén megjavított utak, az egyre jobban terjedő autóhasználat a közlekedést nagyon megkönnyítik. Ez is Isten kegyelme, amit üdvösségünkre kell felhasználnunk. A kötelező havi gyónás, ha testületileg, kerületenkint végeztetnék, bizonyára a papi buzgóság emelésére szolgálna. Ennek elrendelését azonban anyagi okokból és a papság nagy elfoglaltsága miatt ezidőszerint kivihetetlennek tartom. Az azonban elérhető volna, hogy mindenki maga keresse az alkalmat, hol és kinél gyónjék s erről szóló igazolványát a ker. esperes útján havonkint hozzám eljuttassa. A zsinatra beérkezett indítványok közül az a kívánság ragadta meg legjobban lelkemet, hogy a papság részére is létesíttessék valami lelkiigazgatói, lelkiatyai állás, melynek betöltője időről-időre meglátogassa és lelki irányításban részesítse a papságot. A terv nagyon szép, a