Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1928
Index
- 22 — 286. sz. isk. Miniszteri rendelet a lanulókkal való bánásmódról. 287. sz isk. Miniszteri rendelet a tanítói helyi javadalmazás készpénz-hozzájárulásáról. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek 16.058/928. V. ü. o. sz. a. valamennyi tanker. kir. főigazgatóhoz, a „Ferenc József" nevelő-intézet kir főigazgatóságához, a budapesti és pécsi középiskolai tanárképző-intézet elnökségéhez, a kereskedelmi iskolák kir. főigazgatóságához, a tanító- és tanítónőképzőintézetek tanulmányi kir. főigazgatóságához, valamennyi tanker. kir. tanfelügyelőhöz és a kecskeméti kir. tanfelügyelői kirendeltség vezetőjéhez intézett rendeletének másolata : Már több izben kelleti sajnálattal értesülnöm arról, hogy egyes tanárok hivatásuk gyakorlása közben, de általában az ifjúsággal való érintkezésükben is megfeledkeznek azokról a követelményekről,"amelyeket oktatói hivatásuk és nevelői méltóságuk eléjük szab. Ennek a következményeiben eléggé alig mérlegelhető jelenségnek fájdalmas és megdöbbentő elfajulása volt az az eset is, amely az egyik fővárosi iskolában történt, amikor a tanár, akinek pedig éppen erkölcsiekben kellett volna tanítványainak követendő mintaképül szolgálnia, öngyilkosságával a legsúlyosabb immoralitás példáját adta. Megvagyok győződve arról, hogy a magyar tanári kar, amely a legnehezebb időkben is mindenkor emelkedett erkölcsi felfogásának adta tanújelét, a legnagyobb mértékben elítéli a hivatásáról megfeledkezett kartárs súlyos botlását. És nincs okom kételkedni abban sem, hogy a magyar ifjúság nevelői tudatában vannak azoknak a kötelességeknek, amelyeket magasztos hivatásuk zsinórmértékéül szabnak és tanítványaik előtt való viselkedésükkel mindenkor az erkölcs, a józan önmérséklet és igazi műveltség mintaképeit adják. De meri mégis előfordulnak és előfordulhatnak olyan esetek is, hogy a tanár tanítványaival szemben nem a kívánatos hangot használja és meggondolatlan kifejezésekkel, vagy viselkedésével az ifjúság lelki fejlődésére káros befolyással lehet, felhívom Címet, hogy látogatásai alkalmával a tanári testületeket ebből a szempontból is ellenőrizze és őket hivatásukból folyó enemű kötelességeikre is figyelmeztesse,. hogy a magyar iskola egészséges szelleme, amely létünk és fennmaradásunk alapja, ilymódon is biztosítható legyen. Budapest, 1928. évi febr. 29.-én. A miniszter helyett: dr. Kornis Gyula s. k. h. államtitkár. A magyar kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek 11.755/1928. Vlll/b. ü. o. szám alatt Komárom- és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék Közigazgatási Bizottságához intézett rendeletének másolata,: A nem állami elemi iskolai tanítói és óvónői állások javadalmi jegyzőkönyveiben és díjleveleiben szereplő készpénzbeli járandóságok , dolgában folyó évi 186. szám alatt kelt jelentésére a következőkről értesítem a íek. Közigazgatási Bizottságot: Azok az iskola- és ovódafenntartók, amelyek a háború előtt pusztán készpénzbeli fizetést biztosítottak a tanszemélyzet részére, az államsegélyek felülvizsgálata során az 1922. évi 122000 számú rendelet alapján a mindenkori kezdőfizetés bizonyos százalékának megfelelő, tehát anyagi viszonyaikhoz mérten valorizált fizetés szolgáltatására köteleztettek. — Ugyanily elbánásban volt részük azoknak a fenntartóknak is, amelyek a tanszemélyzet természetbeni javadalmát még az 1895. évi javadalmi jegyzőkönyv felvétele előtt készpénzre változtatták, vagy amelyeknek teherbírását csakis a régebben biztosított naturális javadalom szolgáltatásával kimerítettnek nem láttam; egyébként a naturális javadalmú állásoknál a készpénzbeli járandóságok valorizált szolgáltatásától eltekintettem. A lek. Közigazgatási Bizottságnak azt a javaslatát, hogy a javadalmi jegyzőkönyvekben és díjlevelekben vállalt készpénzjárandóságoknák bizonyos mérvű valorizálását legalább a politikai és egyházközségekre és a kegyuraságokra nézve kötelezően rendeljem el, törvényes jogalap hiányában, de meg gyakorlati és célszerűségi szempontok miaít sem oszthatom. A világháború óta ugyanis olyan nagymérvű gazdasági és pénzügyi változások következtek be, az iskolák dologi és a tanítók s óvónők személyi (lakáspénz, nyugdíjintézeti járulék) szükségleteinek kielégítéseannyira igénybe veszik az egyházi és politikai községek teherviselő képességét, hogy velők szemben bármily csekély mértékű valorizációnak általánosan kötelező erejű megállapítását sem méltányosnak, sem kivihetőnek nem találom; ilyen eljárással megint csak a tanszemélyzet helyzetét nehezíteném meg, mert az államsegély szempontjából ezeket a készpénzösszegeket nyomban be kellene számíttatnom, a fenntartók pedig késlekednének a szolgáltatással. A kegyuraságoknál viszont a helyzet az, hogy — eltekintve a jogalap hiányától — főként az erkölcsi testületek, de magánegyének is, vagyonuk jórészét hadikölcsönökbe fektették s így mindaddig, amíg \ az államkincstár nem lesz abban a helyzetben, hogy a hadikölcsönöket valorizálja, a békében vállalt kegyúri járandóságok teljes értékű szolgáltatásának elrendelését velők szemben i sem tartom méltányosnak. *