Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1928

Index

— 4 — kezése tartandó szem előtt, mely a zsoltárokra nézve a gregorián éneket írja elő, ellenben a Glória Patri-nál és a himnusoknál megengedi a figurális zenét. Mindazáltal megengedhető, hogy nagyobb ünnepségek alkalmával a kar gregorián éneke u. n falso bordonék-kal,* vagy más hasonló módon szerkesztett versekkel váltakozzék Olykor az is megengedhető lesz, hogy az egyes zsoltárok egészen zenésítve adassanak elő, föltéve, hogy az ilyen zenedarabokban meg van tartva a zsoltárének sajátos alakja ; vagyis, hogy ugy tűnjék fel, mintha az énekesek egymás közt váltakozva vagy egészen uj, vagy a gregorián énekből kölcsönzött, vagy ezt utánzó motívumok szerint zsoltárokat énekelnének Az u. n. concert-zsoltárok tehát egyszersmindenkorra el vannak tiltva és teljesen mellőzendők. c) Az egyházi himnusokban tartassék meg a himnus hagyományos alakja. Nem szabad tehát pl. egy Tantum ergot olymódon szerkeszteni, hogy az első versszak egy romanzá-t, egy cavatiná-t, egy adagió-t képviseljen, a Genitori pedig egy allegro színezetével bírjon.** d) A vesperák antifonái rendszerint a nekik sajátos gregorián dallammal adandók elő. Ha azonban valamely különös alkalomból zenekisérettel énekeltetnek, soha sem szabad akár egy concert dallam formájával, akár egy mottetto vagy egy cantata terjedelmével birniok. V. Az énekesek. Azon dallamokon kivül, melyeket az oltárnál ténykedő pap és segédei énekelnek, amelyek mindig kizárólag gregorián ének szerint és teljesen orgona kiséret nélkül végzendők, a liturgikus ének minden egyéb része a leviták (növendékpapok) karához tartozik, és azért a templomi énekesek, még ha világiak is, tulajdonkép az egyházi énekkar helyét pótolják. Következéskép azon zenedaraboknak, melyeket előadnak, legalább túlnyomó részökben a karének (choral) jellegével kell birniok. Ezáltal azonban a solo-ének nincs teljesen kizárva. De ennek sohasem szabad a szertartás alatt annyira előtérbe lépni, hogy a liturgikus * Falso bordone (szószerint hamis bot, mankó) alatt értjük a zsoltárok szövegére készített azon többszólamú éneket, mely dallamilag a choralis alakjától eltér ugyan ; de meg van benne a zsoltárok dallamát jellemző két féle (közép és végső) záradék. ** A romanza, cavatina és adagio a lassúbb, vontatott, érzelmes dallam különböző válfajait jelentik, mig az allegro, mint ismeretes, az élénk vidám dallam jelzésére szolgál. szöveg nagyobb része ily alakban legyen előadva ; inkább csak a melódia egyszerű jelzésére és alapgondolatának kiemelésére kell szolgálnia, és szorosan a darab többi choralis részeihez kell simulnia 13. Ugyanezen elvből folyik, hogy az énekesek a templomban valóságos liturgiái tisztséget töltenek be, s hogy következéskép a nőknek, kik ily tisztségből ki vannak zárva, nem engedhető meg, hogy az ének vagy zenekarban közreműködjenek Hogyha tehát éles sopran vagy alt hangokra van szükség, ezekre az egyház ősrégi szokása szerint fiúk használandók. 14. Végül az egyházi énekkarokban csak ámborságukról és feddhetetlen életökről ismeretes férfiak alkalmazandók, kik a liturgikus szer-artások alatt tanúsított szerény és áhítatos viselkedésőkkel magukat méltóknak mutatják azon szent tisztségre, melyet betöltenek. Illendőség szempontjából az is kívánatos, hogy az énekesek midőn a templomban énekelnek, egyházi ruhát (talárist) és cottát (rövid ujjú karinget) öltsenek magukra és, ha a templomi karzat a közönség szemének nagyon ki van téve, ez rácsozattal legyen ellátva. VI. Orgona és hangszerek. Habár az egyháznak zenéje tulajdonképen csak tisztán vokális zene, vagyis az ének; mindazonáltal az énekhez az orgonakiséret is meg van engedve. Sőt egyes különös esetekben a kellő határok között és megfelelő óvatossággal más hangszerek is megengedhetők, de mindig csak az illetékes főpásztor engedélyével, amint azt a Caeremoniale Episcoporum* előírja. 16. Minthogy a főszerep mindig az éneket illeti meg, azért az orgonának és egyéb hangszereknek hivatása egyszerűen abban áll, hogy az éneket támogassák, de sohasem szabad azt elnyomniok. 17. Nem szabad az ének előtt hosszú preludiumokat játszani, sem azt közbeszúrt zenejátékkal megszakítani. 18 Az orgonajátékot az énekkiséretnél, a preludiumoknál és interludiumoknál nemcsak ezen hangszer sajátos természetének megfelelőleg kell kezelni, hanem szükséges, hogy az az igazi egyházi zene fönnebb elsorolt összes kellékeivel is birjon 19. Tilos a templomban a zongora, valamint egyéb oly lármás és kevésbbé komoly hangszer használata, minők pl. a kis és nagy dobok, a réztányérok, csengők és más hasonlók. 20. Szigorúan tilos a templomban a világi zenekarok játéka; és csakis kivételes esetekben, * Lib. I. cap. f8. nro 11.