Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1928

Index

— 5 — ugyanazokkal a fájdalmakkal és szenvedésekkel együtt, mert minden egyes bűn valamiképen megújítja Krisztus szenvedését «újra megfeszítvén az Isten Fiát és csúfot űzvén belőle)).

1 Ha pedig Krisztus lelke a mi jövendő és előrelátott bűneinkért is szomorú lett egészen a halálig, úgy bizonyos, hogy már akkor valamiféle vigasztalást merített az általunk nyújtandó és szintén előrelátott elégtételből, mikor megjelent neki egy angyal a mennyből,

2 hogy az undortól és aggódástól vonagló szívét megvigasztalja. Sőt az Úr Jézus szentséges szivét, amelyet a hálátlan emberek bűnei szünet nélkül bántanak, most is megvigasztalhatjuk titokzatos módon ugyan, de valósággal. Hiszen — amint a szent szertartás szövegében is olvassuk — Krisztus maga panaszkodik a zsoltáros szájából, hogy barátai elhagyják: «Szidalmat és Ínséget vár szívem. És vártam, ki szánakozzék és nem volt; és ki megvigasztaljon és nem találtam)).

3 További bizonyíték rá, hogy Krisztus engesztelő szenvedése megújul, valamiképen folytatódik és befejeződik az ő titokzatos testén, amely az egyház. Mert — hogy újra szent Ágoston szavaival éljünk:

4 ((Krisztus mindent megszenvedett, amit szenvednie kellett; semmi sem hiányzik a szenvedés mértékéből. Tehát befejeződött a szenvedés. De csak a fejben. Fennmaradt még a szenvedés a testben)). Amit különben Krisztus maga is kinyilatkoztatni méltóztatott, mikor az Úr tanítványai ellen még fenyegetésekkel és öldökléssel dúlófúló

5 Saulhoz így szólt: «Én vagyok Jézus, kit te üldözesz)).

0 Ezzel világosan jelezte, hogy az egyház ellen folyó üldözések az egyháznak isteni Fejét is támadják és bántalmazzák. Azért a titokzatos testében most is szenvedő Krisztus méltán és joggal elvárja tőlünk, hogy az engesztelésben társai legyünk, amit különben a hozzávaló viszonyunk is megkövetel, mert ((Krisztus teste vagyunk és tagból való tagok»

7 s azért amit a fej szenved, azt a tagoknak is vele együtt kell szenvedniök.

8 Hogy pedig az engesztelés vagy jóvátétel épen a jelen korban mennyire sürgetően szükséges, azt mindenki beláthatja, aki szemügyre veszi ezt a ((gonoszban fetrengő világot)).

9 Mindenünnen fölhatol hozzánk a panaszos népek jajjá, akiknek királyai és kormányai fölálltak és egybegyűltek 1 Zsid. 6, 6. e Ap. Cs. 9, 5. 3 Luk. 22, 43. i I. Kor. 12, 27. a Zsolt. 68, 21. 8 I. Kor. 12, 26. 4 In Psalm. 86. 0 I. Ján. 5, 19. 5 Ap. Cs. 9, 1. az Úr ellen és az ő egyháza ellen.

1 Egyes országokban az isteni és emberi jogokat egyaránt eltiporják. Templomokat ledöntenek és elpusztítanak, szerzeteseket és szerzetesnőket házaikból kiüldöznek, gyalázattal, kegyetlen erőszakkal, éheztetéssel és börtönnel sújtanak; ifjak és leányok seregeit az anyaszentegyház kebeléről elszakítják, Krisztus megtagadására és káromlására, valamint a fajtalanság ocsmány bűnére biztatják; az egész keresztény nép megfélemlítve és szétszórva, a hithagyás vagy a szörnyű halál állandó veszedelmében forog. Mindez annyira szomorú, mintha már előrejelezné a ((szenvedések kezdetét)), amelyeket majd ránk hoz «a bűn embere, ki fölemelkedik minden fölött, mi Istennek mondatik vagy tiszteltetik)).

2 De még szomorúbb — Tisztelendő Testvérek — hogy az ártatlan Bárány vérétől a keresztségben megtisztult és a kegyelemmel fölékesített hívek közt is nagy tömegek vannak minden társadalmi osztályból, akik a vallásban hihetetlenül tudatlanok és hamis tanoktól fertőzöttek, bűnökben az Atya házától távol töltik életüket, amelyet az igaz hit fénye meg nem világít, az örök boldogság reménye nem üdít, a szeretet melege nem táplál s nem ápol, ügy hogy a sötétségben és a halál árnyékában ülnek. Azután a hívek közt elhatalmasodik az egyházi fegyelemmel és ősi hagyományokkal nemtörődés, amelyeken pedig az egész keresztény élet alapszik, a család élete eligazodik és a házasság szentsége megóvatik. A gyermekek nevelését vagy teljesen elhanyagolják, vagy túlzó kényeztetéssel elrontják, sőt az egyháztól elveszik a keresztény ifjúság nevelésének lehetőségét. Siralmasan feledésbe megy a keresztény szemérem az életmódban és öltözködésben, különösen a női öltözködésben. Vad hajsza folyik a mulandó dolgok után, mértéktelenül lesik a polgári érdeket és keresik a népszerűséget, a törvényes tekintélyt elvetik és Isten igéjét megvetik, ami által a hit elgyöngül, sőt végső veszedelembe kerül. S ráadásul mindezekhez a bajokhoz járul mindazoknak gyávasága vagy közönbössége, akik az alvó és menekülő tanítványok mintájára, gyönge hittel szánandóan elhagyják a szomorúságtól roskadozó és a sátán csatlósaitól körülzárt Krisztust, valamint azoknak hűtlensége, akik az áruló Júdás példájára vakmerően és szentséglörően áldoznak, vagy épen az ellenséghez átpártolnak. 1 Zsolt. 2, 2. 3 II. Tessz. 2, 4.