Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1928

Index

zedelmet előrejelezte. Boldog emlékű elődünk XIII. Leo pápa Jézus szentséges Szíve tiszteleté­nek korszerűségét fölismerve, Anniim Sacrum kezdetű körlevelében igen találóan mondja: «Mikor az egyház az ő első korszakában a császárok igája alatt nyögött, a fiatal császárnak a magasban megjelent kereszt volt előjele és okozója a győzelemnek, amely nyomban be­következett. S ime most más kedvező és isteni jel tűnik föl szemünk előtt: az Úr Jézus szentsé­ges Szíve, tűzlángok közt sugárzó fényözönben, fölötte a kereszttel. Beléje kell helyezni minden reménységet. Tőle kell kérni és várni az embe­rek üdvösségét.)) Valóban úgy van, Tisztelendő Testvérek! Mert eme szerencsés jelben és az annak folytán kialakult ájtatosságban ugyebár bennefoglaltatik a vallásnak egész lényege és a tökéletes életre vezérlő elv, amely az Úr Krisztus alapos megismerésére gyorsan elvezeti az elmé­ket, az Úrnak nagyobb szeretetére és tökélete­sebb utánzására hathatósan indítja a lelkeket? Senkise csodálkozzék tehát, hogy elődeink ezt a bevált ájtatosságot állandóan védték a rágalma­zók minden nyelveskedése ellen, a leghangosabb dicséretekkel elhalmozták és nagy buzgalommal előmozdították, amint az idők és a körülmények javasolták. A Szentlélek Úristen sugalmazására történt, hogy a hívek jámbor áhítata az Úr Jézus Szíve iránt napról-napra fokozódott. Las­san jámbor társulatok alakultak az isteni Szív tiszteletének előmozdítására, majd kialakult a szokás, minden hónap első péntekjén az Úr Jézus kívánsága szerint a szentáldozáshoz járulni, amely szokás ma már egészen általános. De a szentséges Szív tiszteletéhez tartozó áhi­tatgyakorlatok között kiválóan kitűnik és külö­nös említésre méltó az a fölajánlás, amellyel ön­magunkat és mindenünket az Úr Jézus isteni Szívének szenteljük s egyben elismerjük, hogy mindent az örök isteni szeretetnek köszönhetünk. Hogy ezt az ájtatosságot az isteni Megváltó mennyire kívánja az emberektől — nem annyira isteni jogánál fogva, mint inkább irántunk való szeretetéből — arra isteni Szívének szűztiszta tanítványát, Margit Máriát, tanította, aki azt a lelkiatyjával, de la Colombiére Kolossal együtt először gyakorolta. Követték őt idők folyamán egyes emberek, családok és magántársulatok, végül hatóságok, községek és országok. Az elmúlt században és a mostaniban istentelen emberek mesterkedése folytán odáig jutottunk, hogy az Úr Krisztus uralmát elvetették, az egyház ellen nyilt harcot indítottak, az isteni és a természe­tes joggal ellenkező törvényeket és néphatároza­tokat hoztak, sőt országgyűlésekben hangoztatták «Nem akarjuk, hogy ez rajtunk uralkodjék)). 1 Viszont az említett fölajánlásból mint az emberi­ség egységes hangja kitört és erőteljes ellenszó­lamként hallatszott az isteni Szív tisztelőinek hangja az Úr Jézus dicsőségének védelmére és jogainak érvényesítésére ((Uralkodnia kell neki», 2 és ((Jöjjön el a Te országod)). S megtörtént végül az az örvendetes esemény, hogy az egész emberi nemet, amely a természet jogánál fogva jogos tulajdona Krisztusnak, akiben egyedül újulnak meg mindenek, 3 az évszázadnak elején boldog­emlékű elődünk, XIII. Leo pápa, a keresztény világ lelkesedése között fölajánlotta az isteni Szívnek. Később ezt az örvendetes és szerencsés kikezdést, mint Quas primas kezdetű körlevelünk­ben mondtuk, a jó Isten kegyelméből Mi Magunk tovább fejlesztettük és betetőztük, midőn a püs­pökök és a hívek sokszor hangoztatott kívánsá­gára és óhajára Krisztusnak, a mindenség királyá­nak, az egész keresztény világban megülendő ün­nepét elrendeltük. S midőn ezt tettük, nemcsak kellőleg megvilágítottuk Krisztusnak legfőbb ural­mát a mindenség fölött, az emberi társadalom, a család és az egyes emberek fölött, hanem már előre élveztük annak a boldog napnak örömeit, amelyen az egész világ önként és szívesen enge­delmeskedik a Krisztuskirály szelíd uralmának. Ugyanazért akkor egyben meghagytuk, hogy az elrendelt űj ünnep alkalmával a Jézus Szívének való fölajánlás évenkint megújíttassék, hogy an­nak gyümölcseit biztosabban és bővebben el­nyerjük és az összes nemzeteket a Királyok Királyá­nak, az uralkodók Urának szívében keresztény szeretettel és béke kötelékével egybekapcsoljuk. Hanem az eddigi összes ájtatosságokhoz, külö­nösen az annyira üdvösséges fölajánláshoz, amely a Krisztus király ünnepének elrendelése által mintegy megerősítést nyert, még egy másik ájta­tosságnak kell járulnia, amelyről veletek, Tiszte­lendő Testvérek, most valamivel bővebben óhaj­tunk szólani, tudniillik az Úr Jézus szentséges Szívének nyújtandó méltó elégtétel, vagy amint még mondják, jóvátétel ájtatosságának. Mert hogyha a fölajánlásban az első és legfőbb köve­telmény, hogy a Teremtő szeretetének a teremt­mény szeretete viszonzásul szolgáljon, akkor ön­ként jelentkezik a követelmény, hogy az örök 1 Luk. 19, 14. 2 i. Korinth. 15, 25. a Éphez. 1, 10.

Next

/
Oldalképek
Tartalom