Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1927

Index

- 32 tudat, hogy nagyot csak az alkothat, aki a rendelkezésére álló anyagi erőforrásokat koncentrálni képes, nem pedig az, aki jelentéktelen dolgokra mindent szétforgácsol. Sajnos, a háborúval kapcsolatos súlyos gazdasági válságok következtében nagyszabású terveit csak kis részben tudta megvalósítani. Első tekintetre kemény faragásúnak látszott egyénisége, de aki közelében volt, tapasztalhatta megértő jóságát. A primási méltóságot a legválságosabb időkben viselte. Kiváló politikai érzéke, lelkes magyarsága, egyházias felfogása képesítették őt arra, hogy a politika útvesztőjében is mindig megtalálta a helyes irányt. Megadatott neki az az öröm, hogy koronázhatta Magyarország apostoli királyát. De a rémuralom megpróbáltatásai az ő magas személyét sem kímélték. Palotájából kiűzetve vendégszeretetet volt kénytelen igénybe venni, anélkül, hogy lealázó helyzete miatt panaszszó hagyta volna el ajkát. Eletének legnagyobb fájdalma volt, hogy Magyarországnak s egyházmegyéjének feldarabolását meg kellett érnie. De nem szűnt meg bízni s dolgozni Magyarország talpraállítása érdekében. Mint Magyarország bíboros főpapja hódolni akart az Oltáriszentségben jelenlevő Üdvözítő előtt, mikor 74 esztendő terhével a vállán elhatározta, hogy részt vesz a csikágói eukarisztikus kongresszuson. Fáradságot nem ismerve megjelent az amerikai kath. magyar hitközségek népe között s a kath. hit megtartására, az ó-haza szeretetére és védelmére buzdította a meghatottságtól könnyező magyarokat. Ahol megjelent, kimagasló tekintélyével, eszmékben gazdag beszédeivel tiszteletet szerzett a magyar névnek. Mint a katholikusság egyetemének vezére, szilárdan állott a magyar Sión ormán s nagy bölcseségről, mély belátásról tanúskodó beszédei, miket a kath. nagygyűléseken vagy a Szent István Társulat közgyűlésein szokott elmondani, programmszerűen szabták meg a magyar katholikusok feladatait. Azok közé a nagy egyházfejedelmek közé tartozik, akik vezetésre termettek és válságos időkben lobogó fáklyaként mutatnak utat egy szebb kor hajnalhasadása felé. Hitből élő főpap volt s sz. Pál. levelei, valamint a Szent Atyák iratai képezték legkedvesebb olvasmányait. Erős, győzedelmes hite nyilatkozik meg főpásztori szózataiban, melyeket híveihez intézett. Ez képesítette őt arra, hogy az öreg korában reánehezedett csapásokat férfias lélekkel tudta elviselni. Erejének fogytával már régebb idő óta érezte, hogy élete lángja kialvóban. A szent Útravalóval megerősítve, Isten akaratán való alázatos megnyugvással, egy főpaphoz méltóan megfutott életpálya felemelő tudatával lépte át az örökkévalóság küszöbét. Halálával a magyar kath. egyház első főpapja, a régi Nagymagyarország egyik oszlopa szállott sírba. Könnyeink és imádságaink kísérik utolsó útjára. Megrendült lélekkel osztozunk az országos gyászban s mélyen megilletődve álljuk körül ravatalát. Amidőn egyházmegyém volt nagynevű főpásztorának lelkét tiszt, papságom és szeretett híveim buzgó imáiba ajánlom, egyidejűleg elrendelem a következőket: 1. A kalocsai főszékesegyházban a temetés napján, e hó 29.-én d. e. 9 órakor ünnepélyes gyászmise tartassék a boldogult lelkeüdveért. Gyászmise után az öszszes harangok félórán keresztül szóljanak. 2. Főegyházmegyém többi plébániáján aug. hó 3.-án tartsanak a t. lelkészek ünnepélyes gyászmisét, amelyre a hatóságokat, hivatalokat, tanintézeteket, egyesületeket hívják meg. A gyászmise végeztével a harangok negyedórán át húzassanak. Kalocsa, 1927. július 28. f Gyula s. k. érsek. ÁRPÁD R.-T. KÖNYVNYOMDÁJA, KALOCSA.