Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1927

Index

— 13 ­a kulcsok hatalmát, hogy az ő vérével meg­pecsételt hitet csalhatatlan biztonsággal meg­őrizzék mindig, azokat a kegyelmeket pedig, miket végtelenül nagyértékű szenvedése és ha­lála által részünkre megszerzett, helyette ki­osszák s igy a szegény, vergődő lelkeket hitben, szeretetben őhozzá kapcsolják Kedves Hivek ! így áll a megváltás isteni nagy műve ma is a világban. Az Úr Jézus szava, bíztatása, utolsó imája ebben a nagy műben szüntelenül cseng, hangzik és kopog a lelkeken: „hogy mindnyájan eggyé legyenek" hitben, szeretetben, „mint mi is egy vagyunk." Istennek nincs ugyan szüksége semmiféle teremtett lényre sem, hogy boldog lehessen, mert már önmagában végtelenül boldog. De mi­vel lényege a végtelen jóság, a jóságnak pedig természete, hogy önmagát kiárassza és folyton közölje, az Isten érdeke, hogy a merő jóságból teremtett, halhatatlan lelkű, de bűnös emberek hitben, szeretetben az ő élő egyházán keresz­tül hozzá siessenek, egymás között egyesülve hozzá simuljanak, vele, benne és érte éljenek, mert az örök Jóság boldogságot hirdet, bol­dogságot akar, boldogságot közöl, de csupán csak azzal, aki vele bensőleg egyesül. 2. Kedves Hivek ! Mindazokból, amiket az imént röviden elmondtunk, mindenki értheti, hogy bár az Istennek semmiféle szüksége sincs reánk, hogy boldog lehessen, valahogyan mégis csak érdeke, az ő jóságának isteni érdeke, hogy hitben és szeretetben egyesülve hozzá kapcso­lódjunk. Az ő mérhetetlen isteni jósága kivánja ugyanis, hogy akiket merő szeretetből e világba hívott, az örök boldogság részesei lehessenek egykor. Ezért, csakis ezért teremtette a halandó embert. Ezért emelte fel a nagy bukás után. Ezért küldötte el egyszülött fiában az igért Meg­váltót. Ezért élt, tanított, szenvedett és halt meg a keresztfán az Úr Jézus. Krisztus. Ezért ala­pított Anyaszentegyházat. Ezért maradt benne titokzatos módon a kenyér színében Ezért állított be látható helytartót, aki csalhatatlan s ezért áll és küzd az Egyház két ezer év óta • . . Isteni nagy érdek, isteni akarat ez az egyesülés! Ha azonban Isten, kinek semmi szüksége sincs reánk, hogy boldog lehessen, ennyit tesz és áldoz, hogy mi szegény, gyarló teremtmé­nyek hozzá kapcsolódjunk s vele és általa bol­dogok lehessünk, hát akkor mi magunk mivel tarlozhatunk saját lelki egyesülésünknek Isten­nel s az Őt keresőkkel? Kedves Hivek! Mindenünkkel a lelkűnkön kívül! Mert ha áll az, amit szent Ágoston olyan megkapóan mondott és írt egykor mindnyájunk nevében: „Nyugtalan Uram a mi szívünk és kívüled nem tud megnyugodni" 1 és ha igaz az is, amit tudunk, látunk és naponta érzünk, hogy sem a földi kincs, sem a földi hírnév, sem a földi szépség és hatalom, sem a muló élvezetek, sem mindezek együttvéve nem képesek betöl­teni az emberek lelkét és ha tapasztaljuk, hogy kor, osztály, rang, képesség, természet és faj­különbség nélkül boldog lehet bárki, ha az igaz uton, egyedül csak az Istent keresi: akkor tud­nunk s éreznünk kell azt is, hogy létünk ér­deke, üdvünk, boldogságunk ugyanazt kivánja, amit Isten akart, amiért Ő mindent Iélrehozott, megváltott és fenntart, hogy az ésszel, szabad aka­rattal rendelkező ember hittel s szeretettel hozzá kapcsolódjék, vele egyesüljön. Minden egyéb törekvés ugyanis, amit akár külön, akár együt­tesen fejtünk ki e földön, muló, értéktelen, szem­fényvesztő kölönc, aminek az örök élet s az örök boldogság szempontjából nincs semmi ér­telme. Azért mondja az Úr Jézus: „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja?" 2 S azután foly­tatja : „Mi váltságot ad az ember a saját lel­kéért?" 3 Ebben a kérdésben benne foglaltatik már a felelet is, hogy mindent odaad, oda kell adnia, hogy a saját lelkét, ennek örök üdvét, igaz boldogságát bebiztosíthassa Erre céloz a Mester akkor is, mikor igy szól hozzánk: „ha kezed vagy lábad botrán­koztat téged, — más szóval, ha bűnre csábit és lelkedet akarja megölni — vágd el azt és vesd el magadtól, mert jobb neked, hogy egy vesszen el tagjaid közül, mintsem egész tested a ge­hennára jusson " 4 Ezt hirdetik eme szavai is: „Aki atyját vagy anyját inkább szereti, mint engem, nem méltó hozzám; és aki fiát vagy leányát in­kább szereti mint engem, nem méltó hozzám." 5 Vagyis aki az Istennel való egyesülés elé bár­mily kedves, de földi és muló kapcsolatot he­lyez és erőltet, az az Isten boldogító barátságát biztosan eljátsza Végül ezt az egyesülést hirdeti s ajánlja annak az ifjúnak — s benne mindnyájunk­nak, — aki szeretettel közeledik hozzá és az örök élet boldogsága iránt érdeklődik nála : ,.Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el amid van, oszd el a szegényeknek és kincsed lesz a menny­ben ; azután jöjj és kövess engem." 6 Kedves Hivek 1 Krisztus követése a benső kapcsolat, az igaz barátság, a hit és szeretet örök, aranyszála, mely vele egyesit. S ez az 1 Sz. Ágoston : Vallom. — »—'' Máté 16, 26. — 4 Máté 5, 30. 18, 8. — a Máté 10, 37. — 6 Máté 19, 21.

Next

/
Oldalképek
Tartalom