Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1926

Index

— 41 — FŐEGYHÁZMEGYEI HlUATALOS KÖZLEMÉNYEK. 12. szám. 2905. sz. A Propaganda által kiadottszabályzat a misszókat szolgáló papi egyesületről közöltetik, az egyházmegyei tanács kineveztetik. Az 1922. évi XVIII. sz. körlevél kifejtette azon év hármas missziós jubileumának jelentőségét és közölte XI. Pius pápa óhaját, hogy lehetőleg minden pap lépjen be a papság missziós egyesületébe (Unió cleri pro missionibus), amelynek egyházmegyei csoportját ugyanezen körlevél erejénél fogva b. e. Elődöm a kalocsai egyházmegyében mindjárt meg is alakította. Szentséges Atyánk az akkori missziós jubileumok kiaknázásánál sokkal mélyrehatóbb missziós programmot tűzött Krisztus földi helytartósága elé. Még abban az évben rendelkezett, hogy az 1925-i jubileumi év tartamára az illetékesek készítsenek elő még soha nem látott nagyarányú missziós kiállítást. A majdnem három évig folyó előmunkálatok olyan missziós kiállítást varázsoltak a vatikáni kertekbe, hogy az a Szentséges Atyának a missziókért égő szívéhez méltó hangon hirdette a római zarándokok millióinak, sőt az egész katolikus világnak, hogy mit tett eddig az egyház az egész világ megtérítéséért és mit kell még tennie. Alig zárult be a missziós kiállítás, 1926. febr. 28-án már ismét újabb szózatot intéz a katolikus világhoz a missziók érdekében. „Tudjátok, Tisztelendő Testvérek, — írja, — hogy már pápaságunk kezdetén föltettük magunkban, hogy a pogányoknak az üdvősség útjára való vezetése érdekében minden követ megmozgatunk. Ameddig az isteni Gondviselés éltet, ez a kötelesség gondoskodásunk állandó tárgya lesz. Mert mikor meggondoljuk, hogy még egy ezer millió pogány él a földön, akkor semmiféle „de . . ."-vei nem menthetjük magunkat. A Szentséges Atya nem a parancsoló hatalom szavával fordul a püspökökhöz, papokhoz és hívekhez, hanem atyai óhaját fejezi ki, hogy ismerjük meg a szükséget, mennyi misszionárius kell még és a kötelességet, mely a hívekre is hárul, hogy imádsággal és alamizsnával vegyék ki részüket e nemes munkából. „Isten szeretete nem elégszik meg azzal, hogy csak általában növelje a hívek számát, hanem arra ösztönöz, hogy minél többeket nyerjen meg szeretett Megváltónk országának. Mert semmi sem tölti el jobban Üdvözítőnk sz. Szivét, mint az a vágy, hogy minden embert megmentsen és mindenki az igazság ismeretére jusson. A missziós munka tehát annyival múlja fölül a szeretet bármely megnyilvánulását és művét, amennyivel több a lélek a testnél, a mennyország a földi életnél, az öiökkévalóság az ideigvalóknál.'

1 A misszióknak szánt alamizsna összegyűjtésére a felnőttek között szolgál a Hitterjesztés Egyesülete, a gyermekek közt Jézus sz. gyermeksége, bennszülött papoknak neveltetésére pedig Szent Péter apostol műve gyűjt. „Mivel az apostoli Szentszék a felsorolt egyesületeket a magáéinak nyilvánította, azért a hívek elsősorban ezeket támogassák alamizsnáikkal azokkal a missziós egyesületekkel szemben, amelyek csak részleges célokat szolgálnak." A missziós célokra adandó alamizsnára úgy buzdít Szentséges Atyánk : „Az egész keresztény népnek közös ügye, hogy bőkezűen siessen a missziók művének segítségére, hogy jelen és jövő szükségeihez mért legyen a segítség. Ne szégyeljétek és ne panaszoljátok föl, hogy Krisztusért és a halhatatlan lelkekért szinte koldulnotok kell, amikor szóval és tollal, amelyet a szív tesz ékesen szólóvá, buzdítjátok híveiteket, hogy a Hitterjesztés Egyesületének bevételeit ők is nemes buzgósággal gyarapítsák." A missziókért való imádságot pedig a következő szavakkal köti lelkünkre: „írásaitokban és beszédeitekben azon fáradozzatok, hogy bevezessétek és lépésről-lépésre terjesszétek azt a szent szokást, hogy az aratás Urához könyörögjenek arató munkásokért és másrészt a pogányok számára a mennyei megvilágosítás kegyelméért. Nyilvánvaló szándékkal említem az imádság szokását, vagyis állandó gyakorlását, mert mindenki beláthatja, hogy az ilyen állandó imádság sokkal hathatósabb az isteni irgalom előtt, mint az egyszer-másszor rendezett missziós ájtatosság." Honnan a Szentséges Atyának e lángoló buzgósága a missziókért, ha nem a Szentlélektől és az Úr Jézus sz. Szívéből ? Ettől a szeretettől áthatva nem parancsol, hanem kér, hogy működjünk vele közre: „Hozzátok fordulunk, Tisztelendő Testvérek, serény közreműködéste-