Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1926

Index

— 18 — áldását, s beköszöntése örömet jelentett a családban. Őseink ezen mélyen keresztény felfogásának köszönhetjük, hogy kihevertük a tatárpusztitás és a török hódoltság alatt szenvedett rettentő vérveszteséget, holott nemzetünk a pusztító harcok, ínséges esztendők, országos járványok, elhurcolások következtében másfél millióra olvadt össze. Népünk katholikus hitéből merített erőt, a nemzetirtó harcok alatt szenvedett súlyos csapásokat kiheverte, fejlődésnek indult, erőben s számban meggyarapodott, tekintélyes helyet küzdött ki magának az őt környező népek soraiban. Sajnos, ez az ősöktől örökölt szilárd életfelfogás a mult század utolsó, de még inkább a jelen század első évtizedeiben kath. népünk soraiban is erősen megrendült Az európai népek életfáján rágódó súlyos kór, mely egyes népeket előre kiszámítható bizonyossággal visz a kipusztulás felé, sorainkon is rést ütött és egész városok, falvak felfogását megmételyezte. A népszámlálások bizonyítják, hogy ma sokkal kevesebb ember születik mint azelőtt. Európa egy országában már annyira elharapódzott ez a baj, hogy több ember hal meg évenkint, mint amennyi gyermek születik. Ez az ország, jóllehet a pusztító világháborúból győzedelmesen került ki, a pusztulás útját járja s eljő az idő, mikor az őt környező erősebb népek fognak pusztán maradt területeire bevonulni. Fájdalom a születések számának csőkkenése nálunk is mint valami járvány terjed, s a háború előtti számadatokkal összehasonlítva zuhanásszerű esést mutat. Mig a háború előtti években ezer lélekre 36 születés esett, addig 1920-ban már csak 27, vagyis minden negyedik gyermek elmaradt, akinek a világra kellett volna jönnie. Elszomorító jelenség ez szeretett Híveim, amely mellett szó nélkül el nem mehetünk- Ha ez a baj ilyen méretekben terjed tova s a vallásos hit növelésével, az erkölcsi erők fokozásával nem sikerül annak népünk soraiban gátat vetnünk, nemsokára mi is odajutunk, hogy több lesz a halálozás mint a születés, több lesz a koporsó mint a bölcső. Háborút, éhínséget, dög halált, leigázást, gazdasági válságot kiheverhet egy nemzet, de ha az önpusztitás útjára vetemedik, előbb utóbb kidől a küzdő népek sorából s a történelem színpadáról őrökre letűnik. Támadnak fiatal erős népek, melyek kiszorítják őt örökségéből, sorsa mint a korhadt fáé, pusztulás és tűzre vettetés leszen. 2. Nincsen az a ferde felfogás, nincsen az a bűn, szeretett Hiveim, melynek védői, szépítői ne akadnának. Az elmélet e téren is megelőzte a gyakorlatot s már régen akadtak ennek a bűnnek is szószólói, kik abban a fejlettebb gazdasági élet szükségszerű jelenségét látták. Azt állították, hogy az élet fenntartására szolgáló javak termelése nem tart lépést az emberek szaporodásával. Ez utóbbi gyors ütemben halad előre, minek folytán túlnépesedés áll be, míg a népesség ellátását célzó termelés nem képes a jelentkező fokozott igényeket kielégíteni. A népesség fölöslegének tehát nyomorba kell jutnia, járványok, háborúk, forradalmak utján elpusztulnia Ez a felfogás valóban súlyos megsértése a gondviselő Isten atyai jóságának, de tisztán gazdasági szempontból sem helytálló. Nem tudta-e a gondviselő Isten, amikor az embert az élet útjaira bocsátotta, hogy önmaga fenntartásához élelemre, ruházatra, lakásra van szüksége ? Nem látta e előre, hogy a századok folyamán elkö-' zelít egy időpont, mikor a föld a rajta élő embertömeget nem lesz képes többé eltartani s részére a létfenntartáshoz múlhatatlanul szükséges javakat rezdelkezésre bocsátani ? Minő bizalmatlanság ez a Gondviselő Isten atyai jósága és bölcs előrelátása iránt! Kigúnyolása az ő világot fenntartó és kormányzó hatalmának. Túlzott bizalmatlanság a föld termelő és tápláló ereje iránt, amit maguk a tények cáfolnak meg. A gondviselő Isten értelmet, két munkás kezet, gazdag földet adott az embernek, mely megmunkálva bőven ontja áldását, dúsan termi gyümölcseit Az édes anyaföld minden esztendőben megterem annyit, amennyi összes lakóinak eltartására szükséges Ha az időjárás viszontagsága miatt egyik helyen rosszabb volt a termés, annál jobb és bővebb volt a másik helyeken. Fontoljuk meg az édes Üdvözítő szavait: „Ne aggódjatok éltetekről mit egyetek, se testetekről mibe öltözzetek. . . . Tekintsétek az égi madarakat, nem aratnak, sem csűrökbe nem gyűjtenek, és a ti mennyei Atyátok táplálja azokat Nem vagytok-e ti azoknál becsesebbek ?

J (Mt. 6, 25) „Keressétek azért először az Isten országát és az ő igazságát és ezek mind hozzáadatnak nektek." (Mt. 6,33) Ha tehát ezek, t. i az élethez szükséges javak, nem adatnak meg az embernek, annak egyedüli oka, hogy nem keresik Isten országát és ennek igazságát; nincs meg az emberekben az az igazságosság, szeretet, szorgalom, okosság, jótékonyság, kötelességtudás, melyet Isten országa megkövetel, melyet a keresztény erköcs előír. Az igazság a túlnépesedés alaptalan aggodalmával szemben az, hogy a föld területének kb. 8,4 részén még nincs ember aki meg-