Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1924

Index

felül álló kereszténység" görög tüzében sütkérezve nem vették észre, hogy kiszárítják a legerősebb katolikus erőforrásokat, felbátorítják azokat, kik a szabadelvüség zászlaját lengetik, „közös istentiszteleteket rendeznek" s a természetfeletti teljesen katolikus hitéletre való törekvést a „kereszténye keresztyén alapon" megbénítják. Nem szükséges, hogy minduntalan hirdessük katolikus voltunkat; de szükséges, hogy úgy gondolkodjunk, úgy beszéljünk, úgy cselekedjünk, mint az gondolkozik, beszél és cselekszik, aki a meg nem hígított katolikus elvek szerint él. Ne bántsunk senkit, ne támadjunk senkit; de igazaink kigunyolását, azoknak megtámadását ne türjük. S kérdjük: el vagyunk arra készülve, hogy igy cselekszünk? Kedves keresztény hivek, amint ismerjük szerencsétlen hazánk tanultabb köreit, a felvetett kérdésre a felelet bizonyára nem kedvező. S ez baj, nagy baj. Azonban az alsóbb köröknél sem csekélyebb a baj. Ezelőtt két emberöltővel „nemes" nemzetből „munkás" néppé lettünk. S midőn ez történt, az uj társadalmi munkarendet az életbe kellő okossággal átültetni elmulasztottuk, innét a nagy pusztulás, melyet az uj nemzet gazdasági rendszer az ő uj munka- és iparrendjével földbirtokosaink, iparosaink s általában népünk lelkében, továbbá vagyoni szervezetében s társadalmi állásában okozott. Sokan abban látják nálunk a főbajt, hogy a középosztály, a tulajdonképeni nemesség elpusztult s az igy gazdát cserélt vagyon aránytalan tömegben idegen kézre jutott; továbbá hogy az iparos osztály szervezetét a szabad ipar csaknem tönkretette s a „tőke" ügyes kezelőinek dobta oda zsákmányul. Hát mi elismerjük, hogy mindez baj, nagy baj: de kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy nem ez a főbaj. A főbaj és a legnagyobb veszedelem abban rejlik, hogy Magyarország társadalmi élete, társadalmi szervezete, mondjuk ki világosabban: Magyarország uj munka-rendje s nemzetgazdasági szervezete elhagyta a keresztény elvek szellemét. Térjünk vissza Krisztushoz ; de az egész Krisztushoz, s nem Krisztus megcsonkított tanához : fent és lent, polgárok, iparosok s tanultabbak mindnyájan. Álljatok össze s állhatatosan tartsatok ki, kedves keresztény hivek, a Ti legszentebb hitetekben; ragaszkodjatok anyátokhoz, a sz. egyházhoz, melyet mennyei Üdvözítőnk a megingathatatlan sziklára, Péterre alapított. Teljesítsétek nagy gonddal és hűséggel Isten törvényeit s az anyaszentegyház parancsait, valamint állástok és hivatástok kötelmeit. Eéljétek és szeressétek Istent mindenek felett egész szivetekből s minden erőtökből. Szeressétek felebarátaitokat, mint magatokat. S Istenért világi és egyházi elöljáróitokat tiszteljétek s nekik engedelmeskedjetek. — Utáljátok s kerüljétek a bűnt, mint a legnagyobb rosszat s minden rossznak forrását.