Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1923

Tárgymutató

FŐEGYHÁZMEGYEI HlUflTflLOS KÖZLEMÉ 1923. 1. szám. A rövid emberi életben egy esztendő is annyira jelentős szak, hogy az évfordulónak fontosságot tulajdonítunk : az elmúlt esztendőnek tanulságait iparkodunk levonni, a jövőre jó feltételeket teszünk, kérjük az Isten bocsánatát a tévedésekért, áldását terveinkhez, egymást felkeressük jókívánatainkkal és uj reménységekkel indulunk a jövendőbe. így volt ez a múltban és így kell annak maradnia ezentúl, mert a keresztény igazságok nem férnek össze a sötét reménytelenséggel. Szent hitünknek alaptanítása, hogy a mennyei Atya bölcsességgel kormányozza a világot az emberiség üdvére, gondviselése kiterjed minden egyes emberre, ha tévedéseinkért, botlásainkért látogat is csapásával, nem kisért erőnkön felül. Szándéka az, hogy minden jóakaratú hívő keresztényhez méltó életet éljen, ami a földi létnek legnagyobb boldogsága, a próbatét befejezése után pedig elérje az örök boldogságot Krisztus egyháza : a katholikus Egyház azon felséges intézmény, amely a lelkek ápolásának, nagyranevelésének, végeredményben a lelkek üdvözítésének munkáját szakadatlanul végzi, a tanításban folytonos útmutatást, a szentségekben el nem apadó erőt nyújt a megismert igazság követésére. Mindezt nem a világ, hanem Krisztus adja Egyházában, azéit a világ, az életnek külső alakulásai, változatai el sem vehetik tőlünk, ki-ki csak önmaga vetheti et magától a nagy kincset, hogy ha súlyos bűn által elrekeszti magát Krisztus áldásainak áradatától. Emlékezetbe kívántam hozni a keresztény katolikus hitnek ezen közismert igazságait éppen a mai időkben, mert azt kell tapasztalnunk, hogy a külső viszonyok nyomása alatt szinte általános kedvetlenség, reménytelenség fogja el az embereket, nehezíti amúgy sem könnyű sorsukat. Sőt nem hiányoznak olyan próféták, akik általános leromlást, világ-felfordulást hirdetnek. Hogy válságos időket élünk, azt senki tagadásba vonni nem akarja, nem is akarhatja, mert a bizonyítékok nyilvánvalóak. Például elegendő utalni — mondjuk — a hatalmas amerikai Egyesült Államokra, a világnak jelenben leggazdagabb népére. Ott is csak jelentkezik a válság: a termelt javak halmozódnak és nem találnak fogyasztókra; a munkátlanok száma s ezzel a társadalmi elégületlenség emelkedik, a lelkek romlása egyre szélesebb tért hódít. Az európai nyugati államok, egyébként előnyös helyzetük mellett is, óriási adó terheket viselnek, küzdenek az egyre növekedő drágasággal. Ekként lehetne folytatni a szemlét a többi Országok felett. Ámde a felhozott és még felhozható tények csak a küzdelemről tanúskodnak, de távol állanak annak a bizonyításától, hogy a küzdelem csakis a romlással végződhetik. A történelem mutat arra példát, hogy máskor is válságos időkben világpusztulást vártak az emberek, de az nem következett be. Látunk arra eseteket, hogy a Gondviselés megengedte egykor virágzó országok, tartományok megsemmisülését, amilyenek voltak Észak-Afrika telepei, Egyptom, Ázsia keresztény országai. Ugy vélik, hogy ezeknek pusztulniok kellett, mivel a megismert üdvözítő hittől elfordultak, az egységet temérdek hamis tanítással, pártoskodással feldúlták és miután a mennyország számára már nem tudtak lelkeket nevelni, prédául hagyattak idegen foglalóknak. Valósággal találkozunk a nemzetek leromlásának elborzasztó példáival, de az is kétségtelen, hogy Isten ítéletét csakis a legmakacsabb megátalkodottság kényszerítette ki, a népek romlásának okait önmagukban nevelik nagyra. Az Isten legszentebb szándéka, hogy minden bűnös megtérjen és üdvözüljön, ad is hozzá bőségesen időt, kegyelmet, alkalmat. A népek sorsa felett a Gondviselés irgalma őrködik: Az Isten — úgymond az írás — gyógyííhatokká tette a nemzeteket. (Bölcsesség I. 15 ) A boldogulás lehetősége, Krisztusban Szeretteim, kezeinkben van letéve. Félre tehát a célra nem vezető, ernyesztő, erőt fogyasztó tépelődéssel, kislelkűséggel ? Emeljük tekintetünket a magasba: amint a mennybolt csillagai változatlan fényben ragyognak a földet zaklató változások felett, oly rendíthetetlen erővel világítanak a keresztény katolikus hit örök igazságai. Tárjuk fel előttük lelkünket, hogy utat találjanak hozzánk és tapasztaljuk üdvözítő erejüket.