Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1922
Tárgymutató
FŐEGYHÁZMEGYEI HIVATALOS KÖZLEMÉNYEK Nr. 123. Őszentsége XV. Benedek pápa válasza a hercegprímás újévi üdvözletére. 1922. I. Autographas benignissimasque Suae Sanctitatis litteras, quibus ad homagiale obsequium salutationemque Chori Episcoporum Hung. reflectere dignata est, in sequentibus per extensum reverenter communico : «Dilecto Filio Nostro Joanni tit. Sancti Eusebii S. R. E. Presb. Card. Csernoch Archiepiscopo Strigoniensium ceterisque Hungáriáé Archiepiscopis et Episcopis Benedictus PP. XV. Dilecte Fili Noster ac Venerabiles Fratres Salutem et Apostolicam Benedictionem. In epistola, quam coniunctim ad Nos dedistis Budapestini congregati, ornastis Nos iudicii vestri testimonio et, adventante annua recordatione nativitatis Christi Redemptoris, cumulastis omnibus, quibus visi estis desiderabilia omnia plena manu conferre in Nos voluisse. Pergratam habuimus hanc amoris significationem libetque hisce vos affari l'tteris, ut omina ominibus commutantes, quod amantissime facimus, simul hortemur ad animose ferendas eas curas atque acerbita'.es, quas nova vobis impertiunt tempóra. Nec paucae hae pro fecto sunt, neque leves. Multa enim vobis sa nanda sunt vulnera: multa excitanda, quae ignorantia vei socordia iacent: multa providenda ut clerus Christi bonus odor sit, ut revirescat in populo antiqua pietas, ut religioni suus ubiqüe sit honos. Laborum ac molestiarum moles ne vos frangat; pro Cliristo legatione fungimini et qui vos posuit episcopos, ipse et vires tribuet et incepta secundabit. Haec, ut intelligitis scripsimus moti non tam consilio eos hortandi, qui hortatione non egent, quam studio Ecclesiarum vestrarum ac paterna in vos benevolentia, cuius testis sit etiam Apostolica Benedictio, quam caelestium auspicem munerum largissimorum vobis omni3us, Dilecte Fili Noster ac Venerabiles Fratres, clero ac populo unicuique vestrum tradito per amanter in Domino impertimus — Dátum R.omae apud S. Petrum die XX. Decembris VICMXXI. Pontificatus Nostri anno octavo. — Benedictus PP. XV. m. p.» Coloczae die 14. Jan. 1922. SZÁM. Mindazoknak, kik a karácsonyi szent ünnepek és az évforduló alkalmával üdvözletükkel megörvendeztettek, ez úton is kifejezem őszinte köszönetemet. Hozzon az új esztendő földi áldást, mindenek előtt azonban kegyelmet a Mindenható Úr Istentől, hogy igazi célunkat, örök rendeltetésünket, ezt az egyetlen igazán «szükségest» (Luk. 10, 42.) soha szem elől ne téveszszük. Ti reátok, Kedves Papjaim, háramlik a feladat, hogy folytonos ébresztői legyetek a reátok bizott hívek lelkiismeretének. Sajnos, az emberek eleven kapcsolata az Istennel szűnő félben van. Manapság jámbor ság alatt rendszerint azt értik, hogy pontosan elvégeznek valami rendszeres, megszokott vallási gyakorlatot, és nem azt, hogy egész valónkat, minden munkánkat, fáradozásunkat, szenvedésünket általjárja Isten közelségének gondolata. A jámborság hallgatólagosan ki van kapcsolva a való életből, kimért időre korlátozva, amelyre, ha már minden világi foglalko zásainkat elvégeztük, szórakozásainkat kiélveztük, minden ügyes bajos dolgon keresztül estünk — rákerül a sor. Rendszerint, ha már mindennel készek vagyunk, és megvan hozzá a jó hangulatunk, tiszteljük meg az Istent azzal, hogy rövid időre hozzá fordulunk. Ezt szokták nagy 'önelégültséggel jámborságnak nevezni, azt hisszük bőven megfeleltünk kötelességünknek, ha reggel és este pár pillanatnyi áhítatra összeszedtük magunkat. Keresztény hitünk azonban tiltakozik az ellen, hogy az Úr Istennel mellékesen bánjunk. Az csak nem lehet rendjén, hogy a mindeneknek Urát, Alkotóját naponkint néhány percnyi megemlékezéssel elégítsük ki. Fájdalom, a keresztények többsége még is úgy cselekszik, mintha a jámborságot nem tartaná gyümölcsöző időtöltésnek. Nagyon sokan oda hajlanak, hogy sokkal fontosabb és hasznosabbra is tudja az időt használni, mint az imádkozásra. Előbb tehát a napi munkán kívül némi gyakorlatra korlátozták az áhítatot, azután következik a második lépés, hogy ezen Istennek szentelt rövid időt is lehet hasznosabbra fordítani. r. sz. Új évi üdvözlet.