Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1920

Index

— 21 — 4122. sz. A tél folyamán bűnbánati ájtatosságok tartandók. 7\ z év utolsó napjai hálával töltik el szivünket mennyei Atyánk iránt az élvezett jótéteményekért: egyúttal pedig magunkba szállásra ösztönöznek, hogy bűnbánatban megtisztítván lelkünket az új évben fokozottabb mértékben szolgálhassunk reá Isten áldására.. „Midőn szived bánatától felindíttatván megtérsz hozzája és engedelmeskedel parancsainak fiaiddal együtt teljes szivedből és teljes lelkedből, visszahozza a Te Urad foglyaidat és könyörül rajtad." (Mózes, V. 30,1—6.) Viszont, „ha bűnbánatot nem tartunk, az Úr kezeibe esünk és nem az emberek kezeibe." (Jéz. Sir. 2, 22.) A bűnbánat szellemének felkeltésére bőséges okunk van az általános, emberi gyarlóságokon kívül azért is, mert a hosszú háború okozta erkölcsi romlás nem kímélte a mi sorainkat sem. Az egyházi fegyelem lazulását, melynek különféle megnyilvánulását részletezni felesleges, sajnosan tapasztaljuk. Sokan nem ügyeltek az ó szövetségi papoknak szóló, reájuk még inkább alkalmazható intelemre, „Tartsák meg parancsaimat, hogy bűn alá ne essenek és meg ne haljanak a szentélyben; akiben csak hiba van Áron pap ivadékából, ne menjen az Úrnak áldozni!" (Móz.III. 21. 22.) Ezért nem volt áldás sok papnak munkáján. E szomorú viszonyok közt kétszeresen örömömre szolgált azt tapasztalhatni, hogy a lefolyt évben önkényt mily sokan végeztek lelkigyakorlatokat. Mi sem képezi forróbb vágyamat, mint hogy ezen lelkigyakorlatokat az emberi gyarlóságoktól való felszabadulás és a lelkipásztori munkában való öröm nyomon kövessék, hogy az én papjaim is „Uram Istenem öltözzenek föl szabadulással és szenteid örvendezzenek a jókban." (Krón. Ií. 6, 41.) Ez a szabadulás és öröm az én karácsonyi jókívánságom, mely belenyúlik az újévbe a teljes érvényesülés vágyával. Teljessé pedig akkor válik örömünk, ha azt tapasztaljuk, hogy a gondjainkra bizott nyáj készségesen követ minket az üdvösség útján. Teljesen átérzem többeknek mély fájdalmát munkájuk kellő eredményének hiánya felett. Sajnálom, hogy néhányan jobb javadalmuk elhagyásának tervével is foglalkoznak, s áthelyeztetésüket ismételten kérték. Ezen, a jó lelkipásztoroknak legkivált szükséges vigasztalást óhajtom megszerezni a bűnbánat szellemének a hivek közt való felfrissítésével, olyan ájtatosságok megtartásával, amelyek e tél folyamán kis jóakarattal minden plébánián kivihetők. Közvetlen tapasztalásból ismerjük, mily átalakító erővel hatottak reánk loyolai sz. Ignácnak a teremtmények rendeltetéséről, a bűn, a halál, az ítélet, a pokol, a mennyországról szóló elmélkedései. Ezen örök igazságok mit sem veszítettek erejükből, mert ezen igazságok „az Úr szava erőben" (Zsolt. 28, 4,) melyek a tisztulás útját egyengetik, határolják és jelzik. Ezen ájtatosságok megtartásában főszerepet játszanak a jól készített és előadott szentbeszédek és a nagy szeretettel és türelemmel végzett gyóntatások. Mindkettőben egymá; segítségére lehetnek és legyenek kedves papjaim. A nem sok missiós tárgyú