Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1918

Index

2656. sz. Károly király gyermeknya­raltatási moz­galom ügyé­ben felhívás, Tegkegyelmesebb Urunk, IV. Károly, O Császári és Apostoli Királyi Felsé­gének legmagasabb védnöksége alatt moz­galom indult meg oly irányban, hogy a nyár folyamán az arra leginkább reászo­ruló városi és ipari telepeken élő gyerme­kek, fiúk és leányok, középiskolai tanulók, Ausztriából hozzánk hozattassanak Magyar­országba, viszont magyar gyermekek elhe­lyezést nyerjenek, különösen a gyermek­betegségek orvoslására vagy megelőzésére felettébb alkalmas osztrák tengerparti üdülő­helyeken. A kölcsönös kisegítés gondolata kézenfekvő. Az osztrák gyermekeken segítve van akkor, ha friss falusi levegőre jutnak, egészséges táplálékban részesülnek. Viszont a tengerparti üdülés az egészség javításá­nak olyan lehetőségét nyújtja, amely felett mi magunk nem rendelkezünk oly módon, hogy azt a társadalom nagyobb és szegé­nyebb rétegeinek akadálytalanul nyújthat­nánk. A nyaralás hat heti időtartamra tervez­tetik julius 15-től, illetve augusztus hó 15-től számitólag. A gyermekek 40—50 es csoportokban, egy felügyelő vezetése alatt fognak érkezni. Ugy oldhatjuk meg tehát a reánk várakozó feladatot, hogy a Nt. Lel­készkedő Papság, karöltve az érdemes ta­nítói karral, támogatva a közigazgatási tisztviselők munkáját a községekben, illetve városokban, felkér egyes családokat egy vagy két gyermek befogadására akkora számban, hogy a községben, illetve város­ban, a hely nagyságához képest, egy vagy több csoport elhelyezésére elegendő számú jelentkező legyen. A mozgalom vezetését intéző kor­mánybiztosság minden gyermek után heti 10, a felügyelő után heti 30 korona fize­tést teljesít. Az új termésből elfogyasz­tandó liszt-adagok felszámíttatnak a ven­déglátó javára, továbbá gondoskodik a kor­mánybiztosság a cukor-szükségletről, vala­mint a zsirról. Tudom, hogy Kedves Híveim nehéz helyzetben vannak akkor, amikor ezen kérést előterjesztem. Hiszen csak nemrégiben állottuk ki a rekvirálás nehézségeit. A kész­letek is fogytán vannak. Ha mégis előter­jesztem bizalomteljes kérésemet az iránt, hogy kedves Papjaim tőlük telhető módon buzdítsák híveiket a kérelem meghallgatá­sára, a híveket pedig kérem, hogy ezen kérelem elől ne zárkózzanak el, teszem azt a következő indokokból: 1. A mozgalmat a háború által oko­zott igen nagy szükség idézi elő. Legye­nek meggyőződve kedves híveim, hogy a nyaralásra szoruló gyermekek oly szüksé­get látnak, aminőt mi nemcsak nem ta­pasztalunk, de valójában sokszor elkép­zelni sem tudunk. Kis szomszédaink való­ban olyanok, akiknek alakjában az Üdvö­zítő kopogtat és akikről el fogja egykor velünk szemben mondani: „Éhes voltam és ennem adtál, szomjúhoztam és innom adtál." A végső szükség állapotával szem­ben a szűkösebb mód is szinte jólétet je­lent és arra int, hogy osszuk meg falat­jainkat a jelentkezőkkel. 2. Gondolják meg kedves hiveim azt is, hogy jótéteményük fejében sok magyar­országi gyermek számára biztosítanak ha­sonló jótéteményt, tehát áldozatuk nemcsak

Next

/
Oldalképek
Tartalom