Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1918

Index

- 16 keiteknek legdrágább örökség gya­nánt. Az iskola mellett ostromolják a hit ellenségei az egyházat, hogy az Üdvözítő befolyását a telkekből ki­irtsák. Az egyházban él Krisztus kegyel­meinek és igazságának teljességével. Az Istennek házai a templomok álla­, nak sokszor lélekemelő díszben, de látogassuk is e szent helyeket, szol­gáljanak azok Isten belső templomá­nak kiépítésére a lelkekben. Nem elég a templomot megújítani, ha a lelkek nem újulnak meg új keresztény életre. Szenteljük meg az Urnák napját, és ünnepeit, ne botránykoztasson e na­pokon senkit szolgai munka, ne szent­ségtelenítse meg a testet-lelket ölő ki­csapongás. Az egyház szelíd paran­csával nevel bennünket az önmegtar­tóztatás gyakorlására. Hányan voltak, kiknek ez a szelíd parancs is túlszi­gorúnak látszott. A háború borzalma­inak kellett eljönniük, hogy megtanít­son kényszerű böjtölésre. Es ime ki­tűnt, hogy a mostani nemzedék ké­pes sokkal nagyobb sanyarúság elvi­selésére, mint aminőt az egyház bár­kitől is kívánt. Hasonlíthatatlanul bor­zalmasabb volt, mint az egyház kö­vetelése, a háború követelése, és amit a népek az egyház szelíd, hivó szavára nem teljesítettek, azt ez a rettenetes tanító mester, a háború kikónyszerí­tette belőlük tűzzel és vassal. Fordítsuk, Krisztusban Szerette­im, a háború tapasztalatait lelkünk üdvösségére és a békének előkészíté­sére. A béke az isteni Gondviselés munkája, áldása, amelynek elérkezését a Gondviselés emberek utján készíti elő s megadja akkor, amikor azt meg­érdemeljük. A hadvezérek, bölcs ál­lamférfiak megteszik a magukét, és minél buzgóbban, hívebben teljesítik munkájukat, annál nagyobb az érde­mük, annál nagyobb hála, elismerés illeti őket. De a kereszténynek szeme minden emberi iparkodáson keresztül látja a Gondviselést, amint az a tö­rekvéseket vezeti, a sikert adja, az akadályokat elhárítja, az ellenszegü­lők erejét megtöri, elapasztja. A ke­resztény lélek vallja a prófétával : „Uram, te adsz békességet nekünk, meri mindent amit teszünk, te cselekszed bennük" ! (Is. 26, 12). A magunk részéről azzal készít­jük el a béke napjának elérkezését, ha buzgón imádkozunk érte és min­dent elkövetünk, hogy az Isten békéje beköltözzék elsősorban a saját lel­künkbe. Kössön mindenki békét saját lelkiismeretével, Istenével. Aranyszájú sz. János mondja: „Ha valaki hábo­rúban van önmagával, az mindenek között a legborzasztóbb háború. A külső háború igazi kárt nem okozhat. Testünket megölheti, elpusztíthatja, de a leikünkhöz nem férhet. Mit használ, ha az egész világ békességnek örvend, de a lelked háborog? A belső békes­ségünket meg kell szereznünk". A belső békesség megszerzésére vezessen el bennünket Krisztus szen­vedéseinek a nagyböjti időben elénkbe tartott szemlélete. Sz. János apostol beszéli a jele­nések könyvében, hogy angyal nyitott könyvet adott neki s parancsolta, hogy azt egye meg. Midőn ez megtörtént, nagy édességet érzett szájában, bense­jében nagy keserűséget. A könyv jelképezi Krisztus szen­vedését. Bezárva volt a könyv a Bol­dogságos Szűz méhében, azután az Üdvözítő születésekor megnyílott szá­munkra s mint a nyitott könyvben sorakozik benne egyik lap a másik után. Első vérhullása körülmetélése­kor volt, azután jött vérehullása az Olajfák hegyén, azután ostoroztatásá­ban, töviskoronájában, végül a ke­resztfán kínszenvedésében megnyílott a könyv az egész világszámára. Tár­va van mindenki előtt. Olvasnak be­lőle tudósok s mélységes okulást me­rítenek ; olvasnak tudatlanok és cso­dálatos életbölcseséget tanulnak. Ol­vasnak ezen nyitott könyvből egész­ségesek és betegek, szegények és gaz­dagok, kicsinyek és nagyok, öregek

Next

/
Oldalképek
Tartalom