Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1918
Index
- 16 keiteknek legdrágább örökség gyanánt. Az iskola mellett ostromolják a hit ellenségei az egyházat, hogy az Üdvözítő befolyását a telkekből kiirtsák. Az egyházban él Krisztus kegyelmeinek és igazságának teljességével. Az Istennek házai a templomok álla, nak sokszor lélekemelő díszben, de látogassuk is e szent helyeket, szolgáljanak azok Isten belső templomának kiépítésére a lelkekben. Nem elég a templomot megújítani, ha a lelkek nem újulnak meg új keresztény életre. Szenteljük meg az Urnák napját, és ünnepeit, ne botránykoztasson e napokon senkit szolgai munka, ne szentségtelenítse meg a testet-lelket ölő kicsapongás. Az egyház szelíd parancsával nevel bennünket az önmegtartóztatás gyakorlására. Hányan voltak, kiknek ez a szelíd parancs is túlszigorúnak látszott. A háború borzalmainak kellett eljönniük, hogy megtanítson kényszerű böjtölésre. Es ime kitűnt, hogy a mostani nemzedék képes sokkal nagyobb sanyarúság elviselésére, mint aminőt az egyház bárkitől is kívánt. Hasonlíthatatlanul borzalmasabb volt, mint az egyház követelése, a háború követelése, és amit a népek az egyház szelíd, hivó szavára nem teljesítettek, azt ez a rettenetes tanító mester, a háború kikónyszerítette belőlük tűzzel és vassal. Fordítsuk, Krisztusban Szeretteim, a háború tapasztalatait lelkünk üdvösségére és a békének előkészítésére. A béke az isteni Gondviselés munkája, áldása, amelynek elérkezését a Gondviselés emberek utján készíti elő s megadja akkor, amikor azt megérdemeljük. A hadvezérek, bölcs államférfiak megteszik a magukét, és minél buzgóbban, hívebben teljesítik munkájukat, annál nagyobb az érdemük, annál nagyobb hála, elismerés illeti őket. De a kereszténynek szeme minden emberi iparkodáson keresztül látja a Gondviselést, amint az a törekvéseket vezeti, a sikert adja, az akadályokat elhárítja, az ellenszegülők erejét megtöri, elapasztja. A keresztény lélek vallja a prófétával : „Uram, te adsz békességet nekünk, meri mindent amit teszünk, te cselekszed bennük" ! (Is. 26, 12). A magunk részéről azzal készítjük el a béke napjának elérkezését, ha buzgón imádkozunk érte és mindent elkövetünk, hogy az Isten békéje beköltözzék elsősorban a saját lelkünkbe. Kössön mindenki békét saját lelkiismeretével, Istenével. Aranyszájú sz. János mondja: „Ha valaki háborúban van önmagával, az mindenek között a legborzasztóbb háború. A külső háború igazi kárt nem okozhat. Testünket megölheti, elpusztíthatja, de a leikünkhöz nem férhet. Mit használ, ha az egész világ békességnek örvend, de a lelked háborog? A belső békességünket meg kell szereznünk". A belső békesség megszerzésére vezessen el bennünket Krisztus szenvedéseinek a nagyböjti időben elénkbe tartott szemlélete. Sz. János apostol beszéli a jelenések könyvében, hogy angyal nyitott könyvet adott neki s parancsolta, hogy azt egye meg. Midőn ez megtörtént, nagy édességet érzett szájában, bensejében nagy keserűséget. A könyv jelképezi Krisztus szenvedését. Bezárva volt a könyv a Boldogságos Szűz méhében, azután az Üdvözítő születésekor megnyílott számunkra s mint a nyitott könyvben sorakozik benne egyik lap a másik után. Első vérhullása körülmetélésekor volt, azután jött vérehullása az Olajfák hegyén, azután ostoroztatásában, töviskoronájában, végül a keresztfán kínszenvedésében megnyílott a könyv az egész világszámára. Tárva van mindenki előtt. Olvasnak belőle tudósok s mélységes okulást merítenek ; olvasnak tudatlanok és csodálatos életbölcseséget tanulnak. Olvasnak ezen nyitott könyvből egészségesek és betegek, szegények és gazdagok, kicsinyek és nagyok, öregek