Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1916

Index

— 79 -X. 2066. sz. Felhívás a negyedik hadi kölcsön jegyzésére 7V köze) jövőben fog a felhívás szétbocsáttatni a negyedik hadikölcsön jegyzésére. Ismeretes kedves Papságom és híveim előtt, minő okok teszik szükségessé az ujabb hadikölcsönt? Mi és vitéz szövetségeseink immár elértük a háborúnak célját. Diadalmas csaták során bebizonyítottuk, hogy bár ellenfeleink túlnyom), nagy számban támadtak ellenünk, legyőzni még sem voltak képesek, sőt a világháború közvetlen felidézőjének Szerbiának hadierejét teljesen megsemmisítettük, országát Montenegróéval együtt meghódítottuk, a hatalmas Oroszbirodalomnak tekintélyes részét megszállva tartjuk, Franciaország testébe mindinkább behatolnak szövetségeseink, miután előzőleg Belgiumot fegyvereik hatalma alá vetették. Elért sikereink nem múlékony természetűek, mert, amit meghódítottunk, azt az ellenfelek legádázabb támadásai dacára, szilárdan tartjuk, az olaszt visszaszorítjuk azon területről is, amelyet a háború kezdetén önkényt kiürítettünk.' Ezen tagadhatatlan tényekre támaszkodva, vezető államférfiaink elérkezettnek látták az időt, hogy mint győzők a békét felajánlják és így a további céltalan vérontásnak, anyagi károsodásoknak végét vessék. Sajnos, makacs ellenfeleinknél az ismételt békeajánlatok megértésre nem találtak. Büszkeségük akadályozza őket a beismerésben, hogy bár vitézül küzdöttek, a háborúnak vesztesei. Nem indítják meg őket a folytonosan fokozódó, irtózatos vérveszteségek, az özvegyek, árvák egyre szaporódó jajkiáltásai; a veszteségeket lehetőleg leplezik, titkolják saját népeik előtt, balga remények ébresztésével a lankadó lelkeket ujabb ellenállásra korbácsolják, névszerint a vezető államférfiak, mert a világháború kedvezőtlen befejezésének elismerése reájuk nézve, mint a háború felidézőire, egyben irtózatos lesújtó ítéletet, kárhoztatást jelent. Hogy a számadás napját kitolják, azért kell Európa népeinek tovább vérezni, a háború egyéb irtózatos terhét, nélkülözéseit viselni. Bizonyos azonban Krisztusban Szeretteim, hogy a háborúnak ily mesterséges, oktalan kihúzása immár sokáig nem tarthat. Szentséges Atyánk, XV. Benedek pápa, az ellenszegülők fővezetője az angol miniszterelnök előtt rámutatott arra, hogy a hadakozó népek külömbség nélkül kívánják a békét, s a valódi népakaratnak teljesülnie kell. Egyre több helyen hangoztatják a béke gondolatát, a félrevezetett, lenyűgözött népek egyre türelmetlenebbül várják a szabadulás óráját. Hogy ezen óra mielőbb bekövetkezzék, ne szűnjünk meg imádságunkkal ostromolni az Eget, emellett adjuk meg az országnak a még hátralevő harcok befejezéséhez szükséges anyagi erőt azzal, hogy a hadikölcsönt nem lankadó kitartás-