Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1916

Index

L. J. Chr.! LITTERAE CIRCÜLARES AD VENERABILEM CLERUM ARCHI-DIOECESIS COLOCENSIS ANNO 1916. DATAE. I. Nr. 1. Devotio Ss. Cordis commendatur et soleranis oblatio Ss. Cordi facienda praescribitur. Krisztusban Szeretett Híveim ! Az uj esztendő küszöbén lelkem egész melegével üdvözöllek, köszöntelek Krisztusban szeretett híveim ! Nagyok és nehezek voltak a megpróbáltatások, amelyeket az elmúlt 1915. esztendő reánk hozott a körülöttünk dúló irtózatos világháború forgandóságaival. Emlékezzünk vissza, miként állottunk az esztendő elején, éjszakon ellenségeink behatoltak hazánk földjére, a Kárpátok bércei vad harci zajtól visszhangzottak, leégett falvak, elpusztított városok, menekülő lakósok hirdették, hogy a szörnyű istenítélet reánk köszöntött. Délen hadaink visszaszorítva hátrálni kényszerültek, ellenségeink a kiérdemelt megtorlás helyett diadalmaskodni látszottak, az aggodalmaskodók itthon már-már csüggedve néztek a jövőbe. De mindezzel nem volt kimerítve a megpróbáltatás mértéke, mert ime a nagyszámú, hatalmas ellenségekhez még új ellenség is szegődött, a hűtlenné, szerződésszegővé vált olasz népben, új oldalról, új ellenség ellen kellett új erőkkel védekezni. Ennyi szorongattatás között a Mindenhatónak könyörülő irgalma nem hagyott el. Fölülmúlhatatlan kitartással sikerült a kárpáti támadásokat visszautasítani, nemcsak, hanem diadalmas hadaink mélyen az orosz birodalom testébe behatolva, immár féken tartják a legirtózatosabb ellenséget. Az olasz minden kísérlete tehetetlenül öszszeomlik Tirolnak páratlan hősiességgel védelmezett kőszikláin. Szerb szomszédunk pedig most már teljesen összetörve hever katonáink lábai alatt, országa elfoglalva, hadserege széjjel szórva bűnhődik az elkövetett gaztettekért. Csodálatos, megdöbbentő végzései ezek az ifeteni Gondviselésnek, amelyek előtt néma imádással, mélységes hálával kell köszönetet mondanunk, egyben nagy alázattal. Mert .Krisztusban Szeretteim' a háborúban áll az, amiről a zsoltáros zengedez, hogy a segítség nem jő: sem napkeletről, sem napnyugatról, sem a puszta, hegyekről, mivelhogy Isten a biró. (Zsolt. 74, 78.) Valóban a mostani világháborúban az Isten ítélt; az Isten kegyelme vitte katonáinkat győzelemre, az Isten segítsége adott nekik kitartást, sikert, diadalt, azért az Istené legyen a hála, a dicsőség, az imádat. Távol álljon tőlünk a gondolat, hogy kérkedve dicsekedjünk, mondván, miként a prófétánál olvashatjuk: bajnokok -vagyunk és erős férfiak a harcoldsra (Jerem. 48, 14.)/Nem a kérkedőkhöz, hanem inkább a bűnbánó vámoshoz akarunk állani, aki mellét verve mondá: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek! Ezen bűnbánó érzülettel hívtalak fel Krisztusban Szeretteim, az 1915. január elsején egyetértésben Magyarország többi főpásztoraival, hogy minden szorongattatásunkat, gondunkat, bajunkat ajánljuk fel Jézus Szentséges Szivének és az egyházmegye hívei, összefogva az ország öszszes híveivel, követték a magyarországi fő-