Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1916

Index

— 46 házközség részére 1910 évi január hó 1. napjától kezdve mindaddig, mig az évi 2200 korona hitfelekezeti segélyt az ottani görög szertartású keleti egyházközség ré­szére is kiszolgáltatja, — a hívek lélek­száma (1652 gör. kel. és 226 latin szert, kath.) arányában évi 300 korona hitfele­lekezeti segélyt szolgáltasson ki és pedig a lejárt összegeket egyszerre, a később le­járandókat minden év január hó 1-én előre. Ez ellen a határozat ellen a politikai község két okból él bírói panasszal. Panaszos ugyanis egy részt azt vi­tatja, hogy marasztalásánál nem vétetett figyelembe az a körülmény, hogy 1910. évtől kezdve a katolikus lelkésznek „hitoktatói díj cimen" évi 200 koronát íizetett és hogy általában a latin szertartású katolikus egy­házközséget nem különben annak tanítóját mindenkor támogatásban részesítette. Másrészt pedig panaszos az ellen emel kifogást, hogy vitás kötelezettsége 5 évre visszamenőleg is megállapíttatott. Azonban a panaszban felhozott egyik ok sem vehető figyelembe. Az 1868. évi L1II. t. c. 23. §-a ugyanis megállapítja a politikai községek azt a kö­telezettségét, hogy amennyiben a község­ben létező vallásfelekezetek számára a köz­ségi pénztárból egyházi vagy iskolai cé­lokra segélyt nyújt, abban a községi segély­ben mindegyik vallásfelekezet igazságos arány szerint részesítendő. A jelenleg fennforgó olyan esetben tehát, amikor a politikai község egyházi célokra csak az egyik vallásfelekezetnek adott községi segélyt, a másik vallás fele­kezetnek jogos igénye nyílt meg arra, hogy az adott segély igazságos arányában ő is községi segélyben részesíttessék. Panaszos nem teszi vitássá azt, hogy az egyik vallásfelekezetnek (görögkeleti) a lelkész fizetésére, tehát egyházi célokra 1910. évtől kezdve évi 2200 koronát fizet. Azt sem teszi kifejezetten vitássá, hogy igazságos arány szerint ennek a görögke­leti vallásfelekezetnek adott évi 2200 ko­rona segélynek a latin szertartású katoli­kus vallásfelekezet által igényelt évi 300 korona segély megfelel. Az arány igazságossága ellen ag­gály nem is foroghat fenn akkor, amikor az igényelt összeg a lélekszám szerint ki­számítható arányt megüti és amikor pana­szos község képviselőtestülete az 1914. évi február hó 18. napján tartott ülésében maga beismerte, hogy az alsókaboli latin szertar­tású hivek „mind földhöz ragadt szegények" és így a hivek anyagi helyzetére való tekin­tettel sem kifogásolható. A panasznak elsősorban említett része ' nem is annyira az arány megállapítása, mint inkább az ellen irányul, hogy a latin szertartású felekezetnek adott korábbi se­gély be nem számíttatott. Ilyen korábbi segély gyanánt panaszos tüzetesen egyéb segélyt nem sorol fel, mint azt az évi 200 koronát, amelyet 1910. évtől kezdve a latin szertartású katolikus fele­kezet lelkészének „hitoktatói díj" címén adott. Ugy, de az 1914. évi február hó 18-án tartott képviselő-testületi határozatban fog­laltak szerint panaszos község ilyen segétyt külön a görög szertartású keleti vallásfele­kezetnek is adott és így az ezen a cimen adott összeg az ezen felül 1600 korona rendes lelkészi fizetés és 600 korona sze­mélyi pótlék cimén adott összeg arányában kiszámított segélj' összegébe be nem szá­mítható. Az igényelt segélynek visszamenőleg 5 évre történt megítélése sem kifogásol­ható, mert a törvény értelmében a mellő­zött felekezetet az arányos községi segély attól az időponttól kezdve illeti meg, a melyben a másik vallásfelekezet segélyben részesíttetik és panaszos község annak meg­állapítására nem hozott fel alkalmas ténye-

Next

/
Oldalképek
Tartalom