Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1916

Index

— 31 gyakran a fájdalmas olvasónak második titkát s fogadj javulást. Azután kérdd az Istent, hogy a házastársakat szentelje meg, az ifjúságot őrizze e vétek irtózatos csapásától. Ha ifjúságunk megrontásának útját nem álljuk, nem fognak egykoron oly vitézül s jámboran hadbamenni, miként most mentek atyáik. „Érettünk ostorozott isteni Üdvözítőnk! oltalmazd a házasság szentségét, oltalmazzad ifjúságunk liliom tisztaságát 1 * 3. „Ki érettünk tövissel koronáztatott." Ezt a titkot imádkozzuk a mi derék, kedves katonáinkért. Az Üdvözítőt az Antónia vár kaszárnya udvarán durva sereg környezi. Ötszáz ember űzi vele csúfondáros játékát. A pogányok örülnek, hogy valahára áldozatot kaptak kezeik közé, akivel tetszésük szerint bánhatnak. Egész színházat játszanak vele, királyosdit. Az Üdvözítőnek, miután egész testében fölmarcangolták, a kőoszlopra kellett ülnie, mint valami trónusra. Egy rongyos, ócska katona köpenyeget borítanak reá, mint királyi palástot, nádszálat adnak, mint kormánypálcát, kezébe. Nem hiányozhatik a királyi korona sem, a közeli bokrokból tövist vesznek tehát elő, koszorúba téve, fejére nyomják, azután kezdődhetik a hódolás. Letérdelnek előtte, arcfintorgatás közben ütikverik, letaszítják a kőoszlopról, taposnak rajta, újra felültetik: királynak, míg csak el nem érkezik az ideje, hogy a keresztre ráfeszítsék. Kapcsoljuk össze, Krisztusban Szeretteim ! ez elképzelhetetlen szenvedésekkel mindazt a fáradságot, mindazt a nélkülözést, áldozatot, amelyet kedves katonáinknak elviselniök kell. A csendes- családi tűzhely mögül kellett kimenniök a nehéz katonai szolgálatba, ezer veszélybe, öldöklő csatákba. Mennyit kell a katonának a mostani háborúban elszenvednie, arról csak halovány sejtelmünk lehet. És a derék hősök kiállják az irtózatos fáradságot, nappal, éjjel, menetelésekben, harcokban, hóban, hidegben, fagyban. És ha az ellenség fegyvere éri őket, hogyan véreznek a sebek, hogyan éget a szomjúság, talán hosszú órákig nem jő segítség, talán hetekig, hónapokig nem mutatkozik gyógyulás, talán élethossziglan nyomorék marad akárhány. És a fogságban minő sors várakozik reájuk? Oh adjon nekik a Mindenható erőt, kitartást a fogság szenvedéseinek kiállására ! Krisztusban Szeretteim! A harmadik titkot imádkozzuk különös ájtatossággal derék katonáinkért, a mi hőseinkért a harctéren, a kórházakban, a fogolytáborokban ! Könyörgésünkre az isteni Üdvözítő a maga példájával, szent vallásának vígasztalásaival, szentségeivel sebeikbe csepegteti az erőnek, a kitartásnak, a vigasztalásnak balzsamát. A tövissel megkoronázott Üdvözítő a küzdő, szenvedő harcosnak példaképe, vigasztalója. 4. „Ki érettünk a nehéz keresztet hordoztad." Hányszor láttuk már a keresztet vivő Krisztust kőből kifaragva, képre testve s mindig szép, mindig szívreható marad! Nehezen hurcolja az Üdvözítő a súlyos keresztet sebzett vállain. Nem elég a kemény keresztnek súlya, még a kisérő sereg is rángatja, taszítja. Életerői már nem bírják, összeesik a kövezeten, de azután ismét felemelkedik, amit Atyja ráparancsolt, azt híven végrehajtani akarja. „Atyám, ne az én, hanem a te akaratod legyen!" Semmi zúgolódás, semmi panasz az Ég ellen ajkáról nem hangzik, semmi szemrehányás üldözői ellen. Viszi a nehéz keresztet lépésről-lépésre, ha még úgy nyomja is vállát; hordozza csendes hálaadással, mert tudja, hogy lehulló vérének cseppjeiből milliók meg milliók számára fakad üdvösség. Krisztusban Szeretteim ! Krisztus nyomdokain mi is hordozzuk a magunk keresztjét. Búcsút mondtunk szeretteinknek, ami sok családra elhagyatottságot, szegénységet jelent. Körülöttünk a gond és aggodalom :