Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1916

Index

— 1 78 mindenkori szükségleteknek megfelelőleg állásához és rangjához, valamint tevékenységéhez mérten illő legyen és hogy ennek a mértéknek a kiszolgáltatására Z város, mint jogi személy, kötelezendő, elvben föltétlenül jogosnak ismerem el. Miután pedig az eddig lefolytatott közig, tárgyalások rendjén idáig nem nyert megvitatást, illetőleg megállapítást a kérdésnek az a része, hogy vájjon az i plébánosnak a várostól élvezett évi javadalma- ( zása készpénzben kifejezve mekkora és illetőleg, hogy ehhez képest csakugyan indokolt-e az emelés szüksége s ha igen, mily arányban: ennélfogva az igény elvi elismerésének fennti kimondása mellett felkérem a Közig. Bizottságot, hívja fel Z városát, hogy ebben a most említett tekintetben haladéktalanul részletes és megokolt számításokra fektetendő újabb határozatot hozzon. Ily értelemben kellett határoznom azért, mert a városi kegyuraság keletkezésének történeti alakulása kétségtelenné teszi, hogy hazánkban valamennyi város külön királyi adományozás utján nyerte a kegyuraságot, mely joggal együtt a kiváltságlevelek alapján egyszersmind a vele járó terhek is kötelezőleg átszállottak a városokra. Ezek között a kegyúri terhek között különcsen a lelkész ellátásával felmerülő kiadások is a városokat, mint közjogi személyiségeket érdeklő közjogi természetű szolgáltatásokká minősültek, melyeknek, íödözeti alapját mindenütt a városoknak törzsvagyona képezi. És épen azáltal, hogy a városi patronatusi kötelék alá tartozó lelkészek javadalmi ellátásánál a római katolikus hívek párbéradózási hozzájárulása rendszerint ki van zárva, egyszersmind gyakorlatilag is kifejezést nyer az a jogi helyzet, hogy a plébánosnak az idők változása szerint idomuló személyes szükségletei arányában mindenkor egyedül maga a város mint kegyúr, a hívek igénybevétele nélkül a maga közvagyonából köteles előteremteni a helyi viszonyokhoz illő, rangszerű ellátást. A z . . . . i róm. kat. plébánosnak jelenleg vita alatt álló fizetésjavítási igénye ugyancsak ehhez az általános szabályhoz igazodik. Z város szintén speciális királyi kiváltságlevél alapján kapta meg a kegyuraságot annak minden ebből a jogból eredő terhével együtt. Az ügyiratokból előtűnő tényállás szerint nem vitás, hogy a város ezeket a kegyúri terheket eddig is mindenkor a saját közjövedelméből födözte. Nyoma sincs annak a körülménynek, hogy épen a lelkész javadalmazásának a kérdése tekintetében a város a patronatus elnyerése óta más irányban intézkedett volna, mint a rendes törzsvagyon jövedelmi forrásokból. Sőt ellenkezőleg nemcsak az i canonica visita tartalma, hanem Z város tanácsának a csatolmányok közt fekvő tárgyalási iratai egyaránt világossan arról a tényállásról tanúskodnak, hogy a múltban is mindenkor maga a város határozta meg plébánosának a készpénzfizetését, melyhez a helybeli róm. kat. hívek megadóztatását sohasem vette igénybe. Ha tehát Z -ban nem is forogna fenn az az eset, mely szerint különálló királyi adománylevéllel kifejezetten az egyház dotációja céljából borvámkedvezményét nyerte, mely jövedelmi forrás a város egyéb törzsvagyonába olvadással közvetlen födözeti alapot is nyújtott az egyházi kiadások hordozásánál, még akkor is az adott helyzetben tisztán áll, hogy egyéb patronatusi terhek között a plébános ellátásáról való gondoskodás kötelezettsége kizárólag magát a várost, mint jogi személyt érinti anélkül, hogy a róm. kat. híveknek egyházi adó formájában leendő részedési kérdését alappal fölvethetné. Hasonlólag nem zavarható össze a plébános javadalmazásának emelési kérdése a városban létező többi hitfelekezetek és