Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1914
Index
— 220 — az angolra vezeti vissza a háború okát, bizonyos azonban, hogy egyik sem idézhette volna azt elő, ha Isten hatalma, bölcsesége meg nem engedte volna; ha pedig megengedte, akkor üdvösségünket akarja munkálni, míg a legfélelmetesebb eszközzel, a világháborúval is. Nem oly nehéz fölfedezni, hogy a világháború megszámlálhatatlan kárai mellett más oldalról nem remélt jót is termel. Olyanok a népek béke idejében, mint a nyugvó vizek: könnyen terem bennük a gaz, s ha sokáig mozdulatlan maradnak, könnyen poshadásnak, erkölcsi romlásnak indulnak, A világháború fölkorbácsolta, megfrissítette a sziveket, s azzal egészségesebbekké lette. A haragosokat kibékítette, legalább elcsendesítette, fölgyulasztotta a hazaszeretet alvó lángját, vitézeinket oly hőstettekre buzdította, amelyek a magyar katona jóhírét széthordták a világ minden részébe, derék, jámbor aszszonyainknak, leányainknak alkalmat adott a jótékonyság, felebaráti szeretet felsorolhatatlan, nagyszerű munkájának gyakorlására Véres és keserű volt az elmúlt esztendő, de, nem tagadhatjuk, üdvösséges volt. Azért háladatos lélekkel mondjuk: köszönöm Uram, Istenem, ezen terhes esztendőt, mert az is a Te ajándékod: Boldogok, kik úgy élnek, hogy igaz gyermeki bizodalommal elmondhatják a hála szavait. Azokon teljesül az Apostol ígérete: „Az Istent szeretőknek minden javukra szolgál." 1) Aki valóban Istenre bízza magát, aki kerüli a bünt, aki követi a kegyelemnek vezetését, sugallatát, az bőséges gyümölcsöt aratott az elmúlt esztendőből és bizalommal tekinthet az új esztendőbe. Mit hoz az új esztendő? Nem tudjuk, nem is sejthetjük, mert a jövendőt sűrű fátyol borítja. Annyi azonban bizonyos, hogy a jövendőt számunkra Isten keze már előkészítette. Ha jó egészséget szánt, megérjük ; ha bajt, betegséget, nem kerüljük ') Rom. 8, 28. el. A legerősebb is tehetetlen gyermek a bizonytalan jövendővel szemben, a legelő sebb is csak hálás lehet, ha e bizonytalan jövőben Isten vezetésére bízhatja magát. Ne i.s bocsássuk el Isten kezét, hanem fogódzunk beléje bizalommal, bensőséges imádsággal, minden kötelességünknek hü, pontos, lelkiismeretes teljesítésével, akkor, bármit hozzon a jövő, bántódásunk, kárunk nem, csak lelki hasznunk, gyarapodásunk lehet. Habár nem is tudjuk, mit hoz a jövendő, s ha be is kell érnünk azzal, amit nyújtani fog, nincs eltiltva a reménykedés, a bizakodás, a jókívánság, s ami mindezeknél fontosabb és többet érő: az alázatos, buzgó fohászkodás. Nagyon jól tudom, hogy mi a közös vágyunk, kívánságunk: az, hogy amint az 1914. esztendő meghozta a háborút, a követő 1915. év hozza meg az óhajtott békét, a tisztességes békét, olyan békét, amely után a sokat megpróbált magyar hazára új virágzás, fejlődés, boldogulás fakad. Bárcsak már mielőbb hálaadásra húzhatnánk meg templomaink harangjait! Egyelőre azonban türtőztetni kell vágyakozásunkat, a jobb jövendőt jó cselekedetekkel kell előkészíteni, mert nagy és hatalmas ellenségek állják ma még a békének útját, s a harcot úgy kell befejeznünk, hogy azt igazi, tartós biztonságot nyújtó béke kövesse. Amíg az Isten irgalma a tisztes békét kivívni engedi, addig kövessük az Apostol intelmét: .íllhatatosak legyetek és ren díthetetlenek, buzgólkodván mindenkor az Úr dolgában ! 2) Buzgóságunk, lelkesedésünk ne legyen szalmaláng, amely könnyen lobban, hamar elalszik, hanem legyen olyan, mint a kemény fának a tüze: tartós és erős. Bátorságunk ne fogyatkozzék meg soha, és nem is fog megfogyatkozni ha igazságos ügyünket mindenkor tiszta, Istennel kibékült, megengesztelt lélekkel szolgáljuk, és a jócselekedetek állandó gyakorlásával mél•) I. Kor. 15, 58.
