Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1914

Index

— 181 — Életbevágó fontossággal bír tehet, hogy minden kolerától fenyegetett községben a hatóság a helyi viszonyok szerint a lakosság alkalmas tagjainak bevonásával alakítsa meg az 1876. XIV. tc. 151. §-ában elrendelt járványbizottságot s ekként szervezze a védekezést. E védekezés sikerét leginkább az biztosítja, hogy lehetőleg nyomban je lentkezzék, gyógykezeltesse magát és egj

7'uttal felügyelet alá kerüljön minden koleragyanús beteg, úgy hogy minden belőle eltávolodó fertőző anyag azonnal deszinfekció alá kerüljön. A kórházkérdés elintézésénél is ez a szempont legyen irányadó. Faluhelyen is kell kolerakórházat állítani. De gyakorlati tapasztalatok alapján a legnyomatékosabban azt ajánlom, hogy minden olyan helyen, ahol a modern higiénia szempontjának megfelelő s a beteg gyógyítására garanciákat nyújtó kórházal felállítani nem lehet, csak azt a beteget vigyék kórházba, aki eltitkolta baját, vagy akinél a deszinficiálás keresztülvitele másként lehetetlennek bizonyul. A falusi kolerakórházak nagy részének berendezése ugyanis szükségképen olyan, hogy érthető ijedelmet okoz mindenkiben az oda beszállíttatás gondolata. Ha tehát köztudomásra jut, hogy minden koleragyanus ember ezekbe a kórházakba kerül, természetszerűleg titkolni fogja mindenki baját s rejtekhelyeken fogja magát vonszolni mindaddig, amíg teljesen le nem veszi lábáról a ragály. Ezzel pedig nemcsak saját életét veszélyezteti, hanem az egész lakosságét is, mert betegségének egész titokban tartott időszakában ellenőrizhetetlenül szórja el a fertőző anyagot. Célszerű megoldásnak az látszik tehát, ha köztudomásra jut, hogy feltétlenül kórházba kerül, aki eltitkolja baját, vagy nem hajtja végre a fertőtlenítő intézkedéseket. Az ellenben, aki a legkisebb gyöngélkedésre nyomban jelentkezik és pontosan fertőtlenít, házi ápolásban hagyható. Ezzel elérjük azt, hogy mindenki sietni fog a jelentkezéssel s a fertőtlenítéssel is segédkezet fog nyújtani, tudva azt, hogy a kórházba szállítást azáltal kerüli el. Maga a fertőtlenítés konstatált betegnél igen egyszerű. Ágyba kell fektetni, szigorúan megtiltani, hogy szobáját elhagyja s valamely csuprot bocsátani rendelkezésére, amelybe megfelelő mennyiségű mész töltendő. Használat után a csupor tartalmát azonnal egy-egy szintén mésszel és nyers karbollal bőven deszinficiált emésztőgödörbe kell tölteni s amennyiben a beteg ágyát, ruházatát és a földet is beszennyezte volna, azt is nyomban fertőtleníteni. A család tagjait a lehetőséghez képest kell a betegtől elkülöníteni. Mindenesetre gondosan kell megmagyarázni mindenkinek, hogy a fertőzés csak a szájon keresztül történhetvén, kezüknek és az élelmiszereknek tisztántartására a legnagyobb gondot fordítsák s általában az adott utasításokat pontosan hajtsák végre. Idegeneket természetesen szigorúan távol kell tartani a beteg szobájától s lehetőleg az egész udvartól. Arról ellenben gondoskodni kell, hogy a beteg egy vagy több családtagja részéről megfelelő ápolásban részesüljön. Ezek mindmegannyi olyan teendők, amelyeknek elrendelését és felügyeletét minden értelmes ember kifogástalanul elláthatja. Kellő orvosi utasítás és bevezetés mellett reábízhatjuk a társadalom értelmes tagjaira bizonyos gyógyszerek alkalmazását is, úgy hogy mindenütt, ahol gyáván vagy értelmetlenül el nem zárkózik a társadalom a reáháruló feladatok teljesítése elől, győzelmesen fogunk a kolera veszélyeivel megküzdeni. Ezen bölcs utasításokon kívül felhívom a T. Papság figyelmét az 1910. okt. 5 én 4927. és 1910. október 12-én 5027. sz. a. minden egyes lelkészi hivatalhoz intézett érsekhatósági rendeletekre, nemkülönben az 1910. november 9-én 5620. sz. a. és 1911. julius 17-én 3932. sz. a. kelt érsekhatósági