Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1913
Index
— 6 -vetségének megújítása Jézus Krisztus vérében ? Látjuk a szent misében azt a testet, mely érettünk adatik; s a kelyhet, az új és örök szövetség kelyhét, a hit titkát, amely értünk és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. A kegyelmek, amelyeket a kereszthalál kiérdemelt, ott nyugosznak az oltáron s onnan áradnak minden szívbe, úgy amint a keresztről a jobb lator szivébe, aki hitt és üdvözült; s a pogány katona szivébe, aki megvallotta az Urat: Valóban ez Isten fia volt. Megújul, fölfrissül a szent mise alatt a mi hitünk ép úgy, mint a megváltó áldozat, s leborulva imádjuk a hit legnagyobb titkát, a kenyér és bor színében föláldozott Úr Jézus Krisztust. Az igaz ' "esztény hivő azért keresvekeresi az alkalmat, hogy a szent misén jelen lehessen. Nemcsak vasárnap és ünnepnap, hanem hétközben is örömmel hallgat misét, mert a hit ösztöne hajtja őt a kegyelmek forrásához. S a hit lanyhulásának és lassú haldoklásának jele az, ha valaki könnyen mulasztja el a vasárnapi szent misét is. Nemsokára teljes sötétség költözik ennek a lelkébe, mint Krisztus halálakor a hitetlen földre, mert érzés nélkül tud általmenni az önmagát értünk föláldozó Krisztus mellett. Az Úr Jézus hívja őket az oltárról, mint hajdan a keresztről: Mindnyájan, akik általmentek, figyelmezzetek és lássátok, ha van-e. fájdalom, mint az én fájdalmam.') De a makacs templomkerülő nem hallgat e szóra. Keményebb az ő szive a kőnél, mert a sziklák megrepedtek az Üdvözítő kereszthalálakor, de a misemulasztó szive meg nem indul, mikor az Üdvözítő az oltáron megújítja keresztáldozatát. Azért nem csoda, hogy az ilyen csakhamar elveszti az első és utolsó kegyelmet: a hitnek kegyelmét. A szent mise hallgatása eszünkbejuttatja a hit megőrzésének és öregbítésének további eszközét: a szentségekhez való ') Thren. 1, 12. járulást, különösen a legméltóságosabb 01táriszentségnek vételét. Ha bűnbe esünk, a hit szikrája nem alszik el mindjárt lelkünkben, csak a bűnökben való megátalkodottság s egyenesen a hit elleni bűnök rabolják el tőlünk a hitet. Azért a bűnből ideje korán föl kell kelnünk s a bűnbánat szentségében megtisztulnunk. Bűnbánatot kell tartanunk, mert a töredelem hiánya a hitet előbb-utóbb kitépi lelkünkből s beteljesedik rajtunk az Úr Jézus szava: Ha bűnbánatot nem tartotok, mindnyájan elvesztek. 1) A hitnek legerősebb tápláléka maga a hit titka, maga az örök bölcseség és igazság az Úr Jézus, aki a kenyér és a bor színében saját testét és vérét adja nekünk eledelül. Ez a táplálék tartotta ébren és szította föl lángoszloppá a hitet a szent hitvallókban, vértanúkban és szüzekben. Ez erősítette az apostolokat, akik bejárták a világot s hirdették az emberi bölcseség minden cselvetései dacára a megfeszített Jézus Krisztusnak tanát. Ez őrizte meg kétezer évnek minden változásai között az egyháznak változhatatlan hitét, mert benne a szó szoros értelmében beteljesedett az Úr Jézus ígérete: íme én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig. 2) Ebben a mennyei eledelben magához öleli az Úr Jézus az ő egyházát s annak mindenegyes hívét, úgy hogy közvetlenül tapasztalhatjuk az ő kebelén a mi hitünk igazságát, amely nekünk az örök életet helyezi kilátásba. Maga az Úr Jézus adja magát zálogul. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete vagyon; és én föltámasztom öt az utolsó napon. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, én bennem lakik és én ö benne. 3) És ismét: Ez a kenyér, mely az égből szállott alá ... . Aki e kenyeret eszi, örökké él.*) Az örök élet ezen igéit fogadjuk kedves híveim, megértő lélekkel s járuljunk minél gyakrabban az Úr asztalához. Ne keressünk másutt vígaszl) Luk. 13, 3. a) Máté. 28, 20. 3) Ján. 6, 55. 57. *) Ján. 6, 59.
