Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1912

Index

— 24 nepnapokon, kósőbb hetenként is. Semmi sem segiti annyira a tiszta erkölcsre a gyermeket, mint éppen a szent áldozás. Van annak a gyermeknek, annak az ifja szívnek is sok küzdelme és sok kísértete. Lelkének fejletlensége, ébredező ösztönei, természetes állliatatlansága s fölületessége csupa akadály és nehézség, mellyel a nevelés küzd. A benyomások nem nagyon mélyek; kedélyének változandósága nem veszi komolyba a figyelmeztető s óvó szózatot s a nevelés ugyancsak rászorul oly behatásokra, melyek mélyebben szántsák föl a gyermek lelkét s melyek megfogják s lefoglalják Isten számára. Már pedig a legmélyebb s a legmelegebb benyomásokat az ájtatos sz. áldozás teszi: Jézus vonul itt be a szivbe s az ő jelenléte, mellyel lefoglal akaratot és hajlamot, eltölti a gyermek szivét s a jónak és szentnek tiszteletére s szeretetére viszi. Jézus lesz a lélek nevelője, Jézus lesz a gyermek eleven lelkiismerete, Jézus lesz az ő elöljáró eszménye és vezére. S ezt a Jézust megszereti s ragaszkodik hozzá. A sz. áldozásnak szentségi kegyelme ugy is az, hogy szeretetre gyulladunk s hogy szent vágy s nagy ragaszkodás fűzi Krisztushoz lelkünket. íme, K. H., a gyermeknevelés bölcseségét s áldásait Jézus az Oltáriszentségben gyülemiitette föl számunkra s mi önkénytelenül is arra a belátásra jutunk, hogy az ifjúság minden bünt elkerülhet s minden kísértést legyőzhet, ha buzgón s gyakran járul a szent áldozáshoz. Ha tehát most gyakoribb a panasz, hogy a nevelés csődöt mond; ha szülők, tanítók, papok nagyobb nehézségekkel küzdenek most a gyermeknevelés terén; ha a világias szellem élvhajhászatra sodorja az ifjúságot s az erkölcstelenség által akarja elszakítani Krisztustól; mit kell most inkább sürgetnünk, mint azt, hogy egyesüljetek, kapcsolódjatok hát szorosabban Krisztushoz a gyakori s méltó szent áldozás által. Vannak bizonyára aggodalmaitok, k. szülők, s sziveteket összeszorítja az ifjúság veszte s romlása; bizonyára hallottatok egyetmást a gyermekek erkölcstelenségéről s vágyva vágyódtok valamiféle erős segély után: nézzétek, itt a ti erős segélytek, a gyakori szent áldozás. Akarjátok biztosítani gyermekeiteket a halálos bün ellen; tiszta nemzedéket akartok nevelni, mely szive tiszta' J ságában titeket is tud szeretni s irántatok is tud hálás lenni; meg akarjátok óvni gyermekeiteket a bukástól, megóvni rossz gyalázatos szokásoktól: íme működjetek közre lelkipásztoraitokkal, tanítóitokkal, a gyermekek hitoktatóival s menjetek ti is gyakran az Ur asztalához s vezessétek gyermekeiteket is oda. Mily fölséges látvány az a vasárnapi szent áldozás, amikor férfiak, asszonyok, de főleg mikor szülők és gyermekek járulnak az Ur asztalához; mikor a szülő Krisztust véve szivébe imádkozik mellette térdelő gyermekéért, akinek szivébe szintén beszállt Krisztus, hogy a szülőnek imáját a tiszta erkölcs áldásaiban valósítsa meg a gyermek lelkében. K. H.! Mi osztjuk összes gondjaitokat s aggodalmaitokat gyermekeitekkel szemben s osztjuk a meggyőződést, hogy az ifjúság nevelése a szülői ház, az iskola s az egyház föladata. Nekünk tehát kezet fogva kell Krisztus számára meghódítanunk az ifjúságot. Jog szerint az ifjúság Krisztusé; de övé-e tényleg is? S ha nem az övé, nem terhel-e ebben valami mulasztás s nem áll-e elénk a komoly kötelesség, hogy a gyermekek