Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1912

Index

— 17 — jó szülők istenes életüket, magát a Szentlelket élik bele gyermekeikbe; „sermo vivus", élő beszéddé válik életük. Tanaik, szavaik életükben eleven kifejezést nyernek s ezzel az eleven élettel hatnak gyermekeikre. Egy liires angol mondja: istenes életet, fegyelmet s bizalmat nem lehet beszéddel tanitani. Sokszor az édes anya vagy atya néma arckifejezése vagy tekintete, ha igazi erkölcs s jámborság lakik lelkükben, kihatóbb tanítást ad, mint egész könyvtárak. Tanítsuk a gyermeket tiszteletre, fegyelemre s önmegtagadásra az erkölcsi renddel s Isten parancsaival szemben, hogy folyton hallja, hogy van, amit szabad s van, amit nem szabad tenni s ugyanakkor lássa, hogy azt nem teszi meg sem az apa, sem az anya, tehát neki sem szabad. Szoktassuk rá, hogy mindenben rendet s mértéket kell tartani s lássa a gyermek, hogy azt megtartják mindnyájan, szülők is, tanitók is. Vezessük be a gyermek életébe a rendet s mértéket s követeljük meg, hogy ahhoz tartsa magát s azt szívesen s ugy tegye mint valamit, amit nem a parancs miatt, hanem azért kell tenni, mert szép és jó. Vigyázzunk a gyermekekre, hogy mit s mennyit s hogyan esznek s isznak; szeszes italokat ne adjunk nekik; vigyázzunk testtartásukra, hogy illedelmesen álljanak, üljenek, járjanak; hogy illedelmesen beszéljenek s durva szavaktól s kifejezésektől tartózkodjanak; vigyázzunk öltözködésükre, hogy mindig szemérmesek s egyszerűek legyenek; gondoskodjunk, hogy a gyermekek, főleg fiuk s leányok egy ágyban ne háljanak. Legyen szemünk a gyermekek játékaira, hogy ne bujdossanak, ne titkolódzanak s nyerjük meg szeretettel bizalmukat, hogy kérdéseinkre ne hazudjanak, hanem őszintén s egyenesen beszéljenek. Ha bizonyos fogyatkozásokat látunk, igyekezzünk komolyan, de szeretetteljesen lelkükre beszélni, hogy a gyermek lássa, hogy neki okvetlenül kell engedelmeskednie s attól nem szabadul, de hogy ugyanakkor tapasztalja is meg azt, hogy mindezzel csak javát akarják. A durvaságtól durva lesz a gyermek lelke s megkérgesedik a szive s érzéseiben s gondolataiban saját útjaira tér. Óvjon meg ettől szeretetünk s tiszteletünk a gyermek lelke iránt s segitsen meg arra, hogy a gyermek értse meg a jóakaratot s hogy a jó példára hajtva, maga is jó akarjon lenni. Azonban, Kedves Hivek, a gyermeket nemcsak a szülők s a család környezi, hanem környezik azt ismerősök és pajtások, az emberek viselkedése és szóbeszéd, környékezik az utca, a falu vagy város; a képek, melyeket lát; könyvek, melyeket olvas, mind veszedelmeket rejthetnek számára. Sok szülő panaszkodik, hogy nem bir gyermekével, hogy az, bármennyit is beszéljen neki, szélnek ereszti szavát. Erre nézve azt kell tekintetbe vennünk, hogy a gyermek nemcsak a szülői házban, nemcsak az iskolában, hanem az utcán, rossz pajtások közt, alsóbb rendű szórakozásokban is, talán korcsmában is megfordul ; lelkébe szivárog, emlékezetébe oltódik ott sok benyomás. A gyermekeket e veszélyektől távol kell tartanunk s nem szabad őket szabadjukra biznunk. Ha valahol, hát főleg a nevelésben van a hanyagságnak s a kötelességmulasztásnak sok módja, melyet mind el kell kerülnünk, ha nem akarjuk, hogy megmételyeztessenek gyermekeink s főleg a házon kivül ólálkodó sok veszedelemmel szemben meg kell tennünk óvintézke-