Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1912

Index

— 131 — javadalmi illetéknek (decimalitásnak) —mely mindig a legutolsó kongrua-összeírás alapján vetendő ki — a papi nyugdíj-alapot megillető s/j része. Ezen jövedelmekből azonban csupán az a) és b) alattiak fordíthatók nyugdíjazásra, míg a c)—f) alattiak rendszerint, az a) b) alatt felsorolt jövedelmeknek nyugdíjra föl nem használt maradványai pedig minden esetre a törzsalap gyarapítására szolgálnak. 8. §. Az egyházmegye címére fölszentelt s annak kötelékébe tartozó minden pap — kivéve a nyugdíjra igényt nem tartható nagyjavadalmasokat — köteles egyházi javadalma, illetőleg hivatalos alkalmaztatásával járó jövedelmei után azon naptól kezdve, amikor jövedelmének élvezetébe lép s mindaddig, míg az egyházmegye köteléke alól föl nem oldatik (illetőleg míg javadalmának vagy hivatalos alkalmaztatásának jövedelmeitől el nem esik) évi 2°/

0-ot a nyugdíjalap céljaira befizetni, még azon években is, amikor az alapnak az egész két százalékra talán szüksége nincsen. Az imént előírt százalék nem tévesztendő össze a valamely elnyert javadalom után régibb rendeletek szerint egyszersmindenkorra fizetendő javadalmi illetékkel (7. §. f), mely továbbra is kötelező és az előző pontban említett százalékba be nem számítható. A 2°/

0 befizetésének kötelezettsége alól még a nyugdíjról való lemondás ürügye alatt sem vonhatja ki magát senki. Kivételt képezhetnek mégis az állami vagy magánszolgálatban álló papok (hittanárok, tábori papok, nevelők), ha számukra az állami, illetőleg magánpénztárak legalább olyan nyugdíjat biztosítanak, amilyent a jelen szabályokkal életbe léptetett papi nyugdíj-intézmény a maga tagjai számára biztosít. Az ily alkalmaztatású papok az államnál vagy magánfeleknél elfoglalt hivataluk első tíz évében — illetőleg azon ideig, míg nyugdíjjogosultságuk ott biztosítva nincsen — a papi nyugdíj-alapba szintén kötelesek befizetni az alkalmaztatásukkal járó évi jövedelmüknek 2°/

0-át, de nyugdíj-jogosultságuknak más pénztárnál történt biztosítása után e kötelezettségük a papi nyugdíj-alapnál megszűnik és csak akkor támad föl ismét, ha a lelkipásztorkodásba, illetőleg az egyházmegye szolgálatába munkabíró állapotban visszatérnek vagy visszatérni kényszerülnek. Ekkor azonban már új állásuk jövedelmei után fizetik a 2°/

0-ot, a másutt eltöltött papi éveik után pedig a főpásztor által meghatározandó igazságos összeggel kártalanítják a papi nyugdíj-alapot és ezen összeg befizetésével, valamint a százalékok további rendes fizetésével biztosítják maguknak a papi nyugdíj-intézetnél a jelen szabályok 17. §-ban megszabott nyugdíj-fokozatokat. Ha pedig az állami vagy magánszolgálatban levő papok ily minőségükben is tovább fizetik a papi nyugdíj-alapba állásuk utáni jövedelmeik 2°/

0-át, úgy nyugdíjaztatásuk esetén — föltéve, hogy a főpásztor előtt is igazolhatják munkaképtelenségüket, vagy amikor a főpásztor előtt ezt igazolni képesek lesznek — megkapják a papi nyugdíj-alapból is azt a nyugdíjat, mely őket áldozári éveik után alapszabályszerűleg megilleti. A más egyházmegyéből ide átlépő papok, valamint a szekularizált és az egyházmegye kötelékébe fölvett szerzetesek a százalékok fizetése tekintetében ugyanazon szabályok alá esnek, mint az egyházmegye címére fölszentelt papok. Másutt eltöltött áldozári éveik után ezek a 17. §-ban megállapított nyugdíj-fokozatokat csak akkor biztosítják maguknak, ha az állami vagy magánszolgálatra alkalmazott papokkal szemben fönnebb előírt eljárás mintájára — a múltra visszamenőleg — ők is befizetik a papi nyugdíj-alapba a főpásztor által meghatározandó váltságösszeget.