Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1912

Index

— 125 — xxiv. 6359. sz. Papi nyugdíj újabb rendezése. Amit érseki székem elfoglalása óta oly hőn óhajtottam, azt Isten segítségével s T. Papságom lelkes és önzetlen közreműködésével sikerült, ha nem is véglegesen, de az adott körülményeknek megfelelően szerencsésen megoldanom. A f. évi november hó 28-án elnökletein alatt megtartott közgyűlésen ugyanis letárgyaltuk a papi nyugdíj-alap új szabályzat tervezetét s T. Papságom véleményének s kérelmének meghallgatása után véglegesen megállapítottam a nyugdíj-szabályzatot, melyet alább a közgyűlésről készített jegyzőkönyvvel együtt egész terjedelemben közlök s 1913. jan. 1-től életbeléptetek. A közölt jegyzőkönyvben s az alapszabályban minden irányban kellő tájékozást kap T. Papságom s így fölösleges volna ahhoz hosszabb magyarázatot fűzni. Szerettem volna, ha T. Papságom nagy részének óhajához képest a nyugdíjat nagyobb összegben állapíthattam volna meg, de ez most még csak úgy lett volna lehetséges, ha T. Papságom önkényt s nagy lelkesedéssel fölajánlott áldozatkészségét még nagyobb mértékben vettem volna igénybe, amit azonban a mostani drága életviszonyok mellett s a papság anyagi erejét már már fölülmúló mindenféle követelményeket tekintetbe véve, megengedhetőnek nem tartottam. Az alapszabályban megállapított hozzájárulás is tetemes terhet fog róni a T. Papságra, mely teher elviselését csakis azon igazi testvéri szeretet fogja megkönnyíteni, mely a T. Papság részéről a munkában ellankadt paptársaik irányában a nyugdíj-kérdés megoldása alatt oly megható módon nyilvánult. Fogadja T. Papságom ezen nagylelkű áldozatkészségeért főpásztori elismerésemet. De, ha nem is lehetett ezúttal a nyugdíjat oly összegben megállapítani, mint azt T. Papságom jó része óhajtotta volna, így is nagy haladást tettünk s ennél kedvezőbben aligha van a papi nyugdíj kérdése bármely más egyházmegyében is szabályozva. Ha az isteni gondviselés a kalocsai egyházmegye éléről el nem hív, a papi nyugdíj-alap gondozása s növelése lett volna egyik legfőbb törekvésem. Ezúttal nem állott módomban az alapot nagyobb arányban támogatni s anyagi erőmhöz mérten csak 50000 koronát ajánlhattam föl. Fogadja T. Papságom ezen hozzájárulásomat is, mint az egyházmegyétől búcsúzó főpásztor szeretetének zálogát. Biztosítom T. Papságomat, hogy az isteni Gondviselés által kirendelendő utódom is egyik legfontosabb főpásztori föladatának fogja ismerni papsága nyugdíj-ügyének fölkarolását. De lesznek bizonyára mások is, kik paptársaik iránt való szeretetből anyagi helyzetöknek megfelelően gyarapítani fogják a papi nyugdíj-alapot. Nem mulaszthatom el, hogy itt külön is meg ne említsem a ft. főszékesegyházi káptalannak a f. évi november hó 28-án tartott közgyűlésen tett igéretét, mellyel a papi nyugdíj-alap anyagi támogatását kilátásba helyezte. Midőn ezt főpásztori elismerésem kifejezése mellett közlöm, nem kétlem, hogy T. Papságom is hálásan veszi a ft. főszékesegyházi káptalannak önkényt fölajánlott áldozatkész hozzájárulását. Miután pedig a papi nyugdíj-ügy ezzel nincs véglegesen rendezve, hanem, mint ez a közgyűlésen is meg lett állapítva, idővel, amint a nyugdíj-alap kedvezőbb anyagi helyLIITT. CIRC. 1912. 21