Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1912
Index
— 103 — béri bölcseség vezérelné. Mert bár az egyház kormányzata a bölcseségnek emberileg véve is páratlan biztosítékaival rendelkezik, mégis a legfőbb tényező, mely a pásztorokat ébren tartja s a nyájat engedelmességre hangolja, maga a Szentlélek, aki Krisztus egyházát bölcsen kormányozza. Aki ebben a tudatban él, az az egyház fegyelmi intézkedésein is megnyugszik s nem akarván pápább lenni a pápánál, nem fog aggódni, hogy majd a keresztény erkölcsök meglazulnak, hogyha az egyház legfőbb törvényhozója a fegyelem szigorát bármiben enyhíti. Legyünk nyugodtak az iránt, hogy Szentséges Atyánk trónjának magaslatáról jobban látja, mire van szüksége az egyháznak és mire nincs, hol kell kötözni és hol kell oldozni, mit kell a hívektől megkövetelni és mit tanácsos a saját tetszésükre bízni. Annyi bizonyos, hogy mi eléggé vagyunk jó katolikusok, ha olyanok vagyunk, aminőknek a pápa kíván minket látni s ne merészeljünk zúgolódni, hogyha ő jónak látja elengedni a híveknek azt, amit mi talán elengedhetetlennek vélnénk. Aki nem akar jobb katolikus lenni, mint aminőnek a pápa kívánja, az — ne féljen — épen jó katolikus lesz. „Melior enim est obedientia, quam victimae." 1) Ilyen gondolatokkal és érzülettel kell fogadni Szentséges Atyánknak az ünnepekről szóló rendelkezéseit is, melyek értelmében a kötelező ünnepek számát az egész világon egyformán állapította meg. Ezzel a parancsolt ünnepek száma a legtöbb országban, mint minálunk is, megkevesbedett. A parancsolt ünnepek száma kevesbedett meg, mondom ; mert hisz Szentséges Atyánk az eddigi ünnepeket tulajdonképen nem törölte el, hanem csak azt mondotta ki, hogy bizonyos ünnepeken a szentmisehallgatás és a szolgai munkáktól való tartózkodás a híveket ezentúl nem kötelezi, mindenkinek saját tetszésére bízván, akar-e ») Osee 6., 6. hallgatni ezen nem parancsolt ünnepeken szentmisét vagy sem, akar-e dolgozni vagy sem. A parancsolt ünnepek számának leszállítása különben nem új dolog az egyházban. VIII. Orbán pápa 1642-ben 35-re szállította le a vasárnapon kívül eső parancsolt ünnepeket; másfélszáz év előtt pedig XIV. Benedek majd XIV. Kelemen pápa törült ki többet a parancsolt ünnepek számából, — bizonyára nem azért, hogy a hívek vallásosságát lefokozzák, hanem mert látták, hogy a változott viszonyok között oly sok ünnep megtartására bűn terhe alatt kötelezni a híveket többé már nem volna üdvös dolog. S hogy Szentséges Atyánkat is mily bölcs tekintetek vezérelték ezen engedékenységében, kitűnik saját szavaiból. Mert bár a törvényhozó nem köteles alattvalóinak beszámolni, hogy intézkedésében miféle okok vezérelték, mindazonáltal Szentséges Atyánk gyermekeinek megnyugtatására ezeket is föltárja. „Lata enim terrarum marisque spatia — úgymond — mira nunc celeritate homines percurrunt, facilioremque per expeditiora itinera aditum ad eas nationes nanciscuntur, quibus minor est festivitatum de praecepto numerus." 1) Régente mikor az egyes országok és vidékek között a közlekedés hasonlíthatatlanul nehezebb és ritkább volt a mainál, akkor az egyes országok és vidékek nyilvános hitéletében könnyen és üdvösen támadhattak eltérő szokások és törvények, anélkül, hogy ezek megtartása különös nehézségekkel járt volna. Manapság azonban, mikor egyes népek és vidékek között távolság és válaszfal úgyszólván alig létezik s a hívek tömegesen költöznek kölcsönösen egyik helyről a másikra: akkor már tagadhatatlan, hogy a hitélet külső kötelességeinek egységes formája nagyon is kívánatos, nehogy akik más vidéken enyhébb fegyelemhez szoktak, ezen *) L. a motu proprióban.
