Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1911

Index

— 101 — Nem a kongregáció a türelmetlenség hirdetője, hanem azok a szabad gondolkodók akik nálunk eddig nem ismert gyűlölködést szítanak a közéletben, és a társadalomban a leggyűlölködőbb szektáriusok. A^ ő ajkukon a szabadság gúny. Ok a legsúlyosabb bilincseket készítik a katholikus egyház számára. Ahol az egyházat sikerült legyőzniök, ott a gyűlölet találékonyságával gyakorolják azt a rémuralmat, amelyet ők a lelkiismeretszabadság uralmának ígértek, igazán szégyenletes, hogy még mindig akadnak egyébként jóakaratú emberek, akik a türelmetlenség nyomait nálunk vélik fölismerni azért, mert mi hitigazságainkkal nem alkudunk s nem ott keresik azt, ahol a világosságot gyűlölik.') Ebben a korban, mely az emberiség szellemi kincseit könnyelműen eltékozolja, fontos kulturtényezö a kongregáció, mert mint konzervatív erő föltartóztatja a romboló irányzatokat. A kongregációk ifjúsága fogja a jövőnek az igazság tiszteletét megőrizni, bármennyire igyekszik a kor mindent relatív értékké lesülyeszteni; ez az ifjúság fogja a szabadságot megmenteni vagy visszahódítani, ha a haladás nevében sikerülne is Magyarországot lelki rabságba hajtani. A kongregáció nem idegen, külföldi és új intézmény Magyarországon, mint egyesek hangoztatják. A katholikus egyházban semmi sem külföldi, mert annak minden intézménye közös a világ összes katholikusaival. A közös katholikus intézmények azért nem érintik azt, ami minden nemzetnek sajátja, a hazaszeretetet. S Magyarországon a kongreganistákat senki sem múlja fölül a haza szeretetében. A XVII. és XVIII. század folyamán már virágzó kongregációk voltak hazánkban, melyeknek a legjobb hazafiak buzgó tagjai voltak.

2) Ján. 3., 20. *) L. Kath. Iskolaügy Magyarországban III. r. Magyar szabadsághősök mint II. Rákóczi Ferenc és tábornokai, Koháry István stb. kongreganisták voltak. Ami ezeket a nagy ősöket lelkesítette, amit ezek megtudtak egyeztetni a szabadság szeretetével és a hazaszeretettel, az nem lehet káros a mostani magyar itjúságra sem. Meg kell állapítanunk végre, hogy a kongregáció természeténél fogva sohasem volt s most sem titkos társulat. Alapszabályai közismertek, működésében szorosan ezen alapszabályokhoz alkalmazkodik. A tagok névsorát közrebocsátják. Az ülések természetesen zártkörűek, amennyiben azokon csak a rendes tagok és a jelöltek vesznek részt, de a kongregáció semmiféle jogosult fölügyeletet ki nem zár, s az illetékes hatóságok ellenőrzésétől nincs is mit félnie. Tévednek azért azok, akik úgy hiszik, hogy az iskolai ifjúság elüljárói a kongregációban a fölügyeletet nem gyakorolhatják. Erős a meggyőződésem, hogy a támadások a kongregációknak nem ártottak. A magyar nép mindig különös tisztelettel viseltetett a boldogságos Szűz, Magyarország Nagyasszonya iránt. S ezt a tiszteletet a török hódoltság szenvedései között épen a Mária-társulatok oltották oly mélyen a magyarok szivébe. Lehetetlen azért, hogy a magyar nép most a béke idején elforduljon a kongregációktól olyan támadások miatt, melyek nem is magyar, hanem idegen szellem káros gyümölcsei. Az új iskolai évben azért meg nem fogyatkozott lelkesedéssel kell a kongregációk működését megkezdeni. A kongregációk ellen intézett támadások senkinek a kedvét ne szegjék. Emlékezzünk meg az apostol intelméről: „Ki árthat nektek, ha a jónak követői lesztek? S ha valamit szenvedtek is az igazságért, boldogok vagytok. A félelem pedig el ne rémítsen és meg ne háborodjatok, csak az Úr Jézus Krisztust szenteljétek sziveitek-