Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1909

Index

tetben való züllöttségéről tesznek tanúbizonyságot. A baj első sorban a társadalom legalsóbb rétegeiből származó egyének gyermekeinél mutatkozik, ennélfogva annak orvoslása, vagy legalább is tovább terjedésének megakadályozása ott képezi egyik legsürgősebben megoldandó föladatát valamenynyi arra hivatot tényezőnek. A népiskola volna első sorban hathatós tényező arra, hogy a föntebb kö: vonalazott baj terjedésének gát vettessék az által, hogy az iskola a tanköteles gyermekek erkölcsi érzületének fejlesztésére egy szóval nevelő munkára is törekedjék. Elismerem ugyan, hogy e tekintetben nehéz föladat hárul az iskolára akkor, midőn a gyermek már a szülői háznál és a lelki benyomások fölvételére legfogékonyabb korában oly környezetben kénytelen élni, hol a teljes műveletlenség folytán, de még inkább a sz. génységgel járó nyomorúságos életmód és lakás viszonyok következtében — midőn különösen nagy városokban sokszor több szegény család kicsiny, szűk és piszkos helyiségben van összeszorítva, — oly tapasztalatokat szerez, melyek az 'erkölcsi érzés eltompítására inkább mint kifejlesztésére alkalmasak; kétségtelennek tartom azonban, hogy az elemi iskolák tanítói amennyiben hivatásukat helyesen képesek fölfogni az iskolákban a hitoktatást teljesítő lelkészekkel karöltve, nagy mértékben előmozdíthatják a tanköteles korban levő gyermekek erkölcsi színvonalának emelését célozó törekvéseket és pedig az által, ha egyrészt a tanköteleseknek magaviseletét az iskolán kívül is igyekeznek figyelemmel kísérni és befolyásolni a szülőket oly irányban, hogy maguk is jó példával járjanak elő és gyermekeiket erkölcsös módon neveljék, másrészt • pedig s ez már sokkal inkább módjukban áll az áltál, hogy az iskola falain belül igyekezzenek közvetlenül a gyermekekre hatni, megragadván minden kínálkozó alkalmat arra nézve, hogy a gyermek lelkében szunnyadó nemesebb ösztönöket életre keltsék föltárván előttük az erkölcsös életmódból háramló előnyöket, viszont az erkölcstelenséget követő lelki és anyagi züllés nyomorúságait, egy szóval a szó legszorosabb és legnemesebb értelmében vett népnevelői hivatásuknak tegyenek eleget. Az itt általánosságban elmondottak után szükségesnek tartom különösen a következőkre fölhívni kir. Tanfölügyelő úr figyelmét. Adandó alkalmakkor és amennyiben annak szükséget látja, utasítsa a tanítókat, tanítónőket, óvónőket, hogy ha a gondjaikra bízott gyermekeknél bizonyos erkölcsi fogyatkozásokat tapasztalnak, egyrészt igyekezzenek azokat az erkölcstelen magavise| let követésétől - szeretetteljes módon a lelkükre beszélve visszatartani, másrészt a szülőket a gyermek viselkedésére figyelmeztetni, annak káros következményéről meggyőzve őket oly irányban befolyásolni, hogy gyermekük viselkedésére maguk a szülők is éber figyelemmel vigyázzanak. Amennyiben ezen eljárásuknak eredménye nem volna, kérjék ki a hitoktató lelkész közbenjárását. Buzdítsák, sőt kötelezzék a tanítók a gyermekeket a templomba járásra és e tekintetben maguk is járjanak elő jó példával. Kísérjék a tanítók figyelemmel a gyermekek öltözködését és hassanak oda, hogy a gyermekek rendesen fölöltözve járjanak az iskolába, nehogy a hiánytalan öltözködés szemérmet sértő tréfákra és viselkedésre alkalmat szolgáltasson a gyermekeknek. Akadályozzák meg a tanítók, hogy a tankötelesek között erkölcs mételyező ponyvairodalmi termékek forogjanak kézen, e helyett igyekezzenek közöttük erkölcsös, vallásos, hazafias tárgyú olvasmányokat meghonosítani, azokat velük megkedveltetni, esetleg őket ily épületes tárgyú olvasmányok fölolvasásával szórakoztatni.