Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1909

Index

tetben való züllöttségéről tesznek tanúbi­zonyságot. A baj első sorban a társadalom legalsóbb rétegeiből származó egyének gyer­mekeinél mutatkozik, ennélfogva annak or­voslása, vagy legalább is tovább terjedésé­nek megakadályozása ott képezi egyik leg­sürgősebben megoldandó föladatát valameny­nyi arra hivatot tényezőnek. A népiskola volna első sorban hatha­tós tényező arra, hogy a föntebb kö: vona­lazott baj terjedésének gát vettessék az által, hogy az iskola a tanköteles gyerme­kek erkölcsi érzületének fejlesztésére egy szóval nevelő munkára is törekedjék. Elis­merem ugyan, hogy e tekintetben nehéz föladat hárul az iskolára akkor, midőn a gyermek már a szülői háznál és a lelki benyomások fölvételére legfogékonyabb ko­rában oly környezetben kénytelen élni, hol a teljes műveletlenség folytán, de még in­kább a sz. génységgel járó nyomorúságos életmód és lakás viszonyok következtében — midőn különösen nagy városokban sok­szor több szegény család kicsiny, szűk és piszkos helyiségben van összeszorítva, — oly tapasztalatokat szerez, melyek az 'er­kölcsi érzés eltompítására inkább mint ki­fejlesztésére alkalmasak; kétségtelennek tar­tom azonban, hogy az elemi iskolák taní­tói amennyiben hivatásukat helyesen képesek fölfogni az iskolákban a hitoktatást teljesítő lelkészekkel karöltve, nagy mértékben elő­mozdíthatják a tanköteles korban levő gyer­mekek erkölcsi színvonalának emelését cé­lozó törekvéseket és pedig az által, ha egyrészt a tanköteleseknek magaviseletét az iskolán kívül is igyekeznek figyelemmel kísérni és befolyásolni a szülőket oly irány­ban, hogy maguk is jó példával járjanak elő és gyermekeiket erkölcsös módon ne­veljék, másrészt • pedig s ez már sokkal inkább módjukban áll az áltál, hogy az iskola falain belül igyekezzenek közvetle­nül a gyermekekre hatni, megragadván minden kínálkozó alkalmat arra nézve, hogy a gyermek lelkében szunnyadó nemesebb ösztönöket életre keltsék föltárván előttük az erkölcsös életmódból háramló előnyöket, viszont az erkölcstelenséget követő lelki és anyagi züllés nyomorúságait, egy szóval a szó legszorosabb és legnemesebb értelmé­ben vett népnevelői hivatásuknak tegyenek eleget. Az itt általánosságban elmondottak után szükségesnek tartom különösen a kö­vetkezőkre fölhívni kir. Tanfölügyelő úr figyelmét. Adandó alkalmakkor és amennyiben annak szükséget látja, utasítsa a tanítókat, tanítónőket, óvónőket, hogy ha a gondja­ikra bízott gyermekeknél bizonyos erkölcsi fogyatkozásokat tapasztalnak, egyrészt igye­kezzenek azokat az erkölcstelen magavise­| let követésétől - szeretetteljes módon a lelkükre beszélve visszatartani, másrészt a szülőket a gyermek viselkedésére figyel­meztetni, annak káros következményéről meggyőzve őket oly irányban befolyásolni, hogy gyermekük viselkedésére maguk a szülők is éber figyelemmel vigyázzanak. Amennyiben ezen eljárásuknak eredménye nem volna, kérjék ki a hitoktató lelkész közbenjárását. Buzdítsák, sőt kötelezzék a tanítók a gyermekeket a templomba járásra és e te­kintetben maguk is járjanak elő jó példá­val. Kísérjék a tanítók figyelemmel a gyer­mekek öltözködését és hassanak oda, hogy a gyermekek rendesen fölöltözve járjanak az iskolába, nehogy a hiánytalan öltözkö­dés szemérmet sértő tréfákra és viselkedésre alkalmat szolgáltasson a gyermekeknek. Akadályozzák meg a tanítók, hogy a tankötelesek között erkölcs mételyező pony­vairodalmi termékek forogjanak kézen, e helyett igyekezzenek közöttük erkölcsös, vallásos, hazafias tárgyú olvasmányokat meghonosítani, azokat velük megkedvel­tetni, esetleg őket ily épületes tárgyú ol­vasmányok fölolvasásával szórakoztatni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom