Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1908

Index

föl ez ünnepen hitünk s szeretetünk lángját s hogy minél lelkesebben vehessünk részt Szentséges Atyánk örömében, szívleljük meg ez ünnep alkalmából azt, hogy kicsoda nekünk a pápa, — hogy mily kincseket őriz számunkra s mily kegyelmeket közvetít általa az Úr! I. Legnagyobb kincsünket hitünkben birjuk, melynek világossága mint természetfölötti fény szivárog lelkünkbe s mint rendületlen meggyőződés jelentkezik öntudatunkban. Isten árasztotta e fényt belénk, hogy világosságában járjunk, közelségében éljünk s hogy látni, bízni s szeretni akkor is s ott is tudjunk, hol tudományra s az ész világosságára köd s homály borul. A hit a mi vigaszunk, mert általa vagyunk Krisztussal összeköttetésben; a hit erkölcsi erőnk forrása, mely az apostol szerint legyőzte a világot régen s legyőzi bennünk is. A hit a mi győzelmünk! Nincs kincs, mely a hittel fölér s bátran hasonlíthatjuk azt az evangéliumi példabeszéd drága gyöngyéhez s elásott kincséhez, melyért mindent oda kell adni, hogy azt megszerezzük s ha birtokában vagyunk, mindenről le kell mondani, hogy el ne veszítsük. S ha mindent veszítenénk is érte, akkor is mennyországot hordozunk magunkban, mig ellenben aki a hitet elveszti, az üdvét veszélyezteti s az ilyen elsötétült lelket már itt a földön kínzó lelki szegénység s vigasztalanság környékezi, melyben az élet unalma s a világ szomorúsága lakik. — Ezt az isteni hitet, ezt a kincset s örömöt akarta az Úr Jézus biztosítani földi életén túl is valamennyi nemzedéknek, az evangéliumot s kegyelmeit át akarta adni mindenkinek ; gondoskodott tehát arról is, hogy a hitre s kegyelmeire könnyen rátaláljunk ; ezért alapított egyházat s e házba helyezte el kincseit, e házban nyitott iskolát, hogy fölvilágosítsa hiveit, s ugyanakkor e kincshez sáfárt, e tanhoz tanítót, az evangéliumhoz apostolt állított; a házban lakó nagy, keresztény családnak atyát adott; kit mi Szentséges Atyánknak hivunk. Reábízta, amit nekünk juttatni akart. Nem bizta tanát tudományra, melyet félremagyarázhatnak, nem könyvre, melyet széttéphetnek, nem betűkre, melyeket szétvethetnek s nemcsak irott okmányra, melyet illetéktelen okoskodók kiforgathatnak, hanem az evangélium mellé élő tekintélyt állított s legfőbb tanítót rendelt. Ez az élő tekintély s legfőbb tanító a pápa! Minden pápa „petrus" vagyis kőszál, melyet meg nem puhit sem lágy szó, sem erőszak; kőszál, melyet ki nem mozdít sem meg nem dönt a világ árja; kőszál nem önerejéből, hanem Krisztus hathatós imájának áldásából, ki mondá: „Simon, Simon, ime a sátán megkívánt titeket, hogy megrostáljon mint a búzát; én pedig könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a te hited, s te egykoron megtérvén, erősítsd meg atyádfiait." (Luk. 22, 31.) Krisztus akarta igy, akarta, hogy egyháza a világ végéig álljon s hogy azt sem népek csatái, sem az idő változatai el ne söpörjék s azért csalhatatlan tanítót s megdöntheti en tekintélyt adott nekünk a pápában. A szikla áll, azt le nem töri az idő, de a házat, az anyaszentegyházat sem söpri le róla semmiféle szélvész. íme Péter s az ő utódja, Szentséges Atyánk, a római pápa, Krisztus kőszála s az egyház alapja! Általa álljuk meg helyünket a hitben s vívjuk meg harcainkat a pokol kapui ellen; általa élvezzük