Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1906

Index

21 vén, erősítsd meg atyádfiait."

1 Az Úr Jézusnak ezen nyilatkozataiból világosan kiderül, hogy a hit dolgában Péter és a mindenkori pápa nemcsak maga csalatkozhatatlan, hanem bizonyos értelemben alapja az anyaszentegyház csalatkozhatatlanságának is. Az egyháznak ezen fönséges kiváltsága reánk nézve oly fontos és vigasztaló, hogy Szent Ágoston bátran meri kimondani: „Én az evangéliumnak sem hinnék, ha a katholikus anyaszentegyház tekintélye nem késztetne erre."

2 És valóban, mit használna az evangéliumot olvasnunk vagy hallanunk, ha attól kellene tartanunk, hogy abban Isten igéje meg van rontva, el van ferdítve. Egyedül a katholikus anyaszentegyház tekintélye biztosít bennünket arról, hogy az Krisztus hamisítatlan tanát foglalja magában. íme Kedves Hívek, csak néhány rövid vonásban vázoltam előttetek az egyház isteni tekintélyét és azon jótétemények sokaságát, melyekben általa részesülünk; és máris attól kell tartanom, hogy előadásom túl hosszúra nyúlik. Pedig ez még nem minden. Az egyház mint valami szerető édesanya szüntelen a mi mennyei és földi javunk előmozdításán fáradozik. Bölcsőnktől a sírunkig életünk minden nevezetesebb eseményét, úgyszólván minden fontosabb tettünket és lépésünket áldásával kíséri és imájával szenteli meg. Sőt még a halál sem tud anyai szeretetének határt szabni. Mert földi létünk után sem szűnik meg lelkünk nyugalmáért imádkozni, szent miséket és búcsúkat felajánlani. E mellett az egyház nem feledkezik meg az emberiség földi és anyagi érdekeiről, vagyis a természeti rendhez tartozó javak ama sokaságáról sem, melyekre az egyház küldetése egyenesen nem terjed ugyan ki, de amelyek abból természetszerűleg következnek. Fényesen tanúskodik erről Szentséges Atyánknak a katholikus köztevékeny1 Luk. 22, 32. * S. Alig. contra Epist. Manich. cap. 5. ségről kiadott apostoli körirata,

3 melyben a többek között ezen nevezetes kijelentés foglaltatik: „Oly nagy a Krisztus által hirdetett igazság és erkölcstan hatálya, hogy maga az egyéneknek, családoknak és emberi társadalomnak anyagi jóléte is benne bírja gondviselésszerű fenntartóját és előmozdítóját. Az egyház, midőn a megfeszített Jézus Krisztust prédikálta, a polgárosodás sugalmazójává és elsőrendű pártolójává lett, és elterjesztette azt mindenfelé, ahol apostolai prédikáltak . . . Miért is az egyház a dolgok benső erejénél fogva tényleg a keresztény műveltség őrévé és védőjévé lett. És ez a tény a történelem előbbi századaiban, általánosan el is volt ismerve és el volt fogadva ; sőt a polgári törvényhozás megingathatatlan alapját képezte. Ezen tényre támaszkodott az egyház és államok közötti viszony; erre az egyház tekintélyének nyilvános elismerése mindama dolgokban, melyek bármi módon a lelkiismeretet érintik; erre az állam összes törvényeinek az evangélium isteni törvényei alá való rendelése ^ erre végül a két hatalomnak, az államnak és egyháznak oda irányuló kölcsönös egyetértése, hogy a népek földi jóléte örökkévaló érdekeik veszélyeztetése nélkül előmozdíttassék. . . . Mily jólét és boldogság, mily béke és egyetértés, a tekintélynek mily hódoló elismerése és mily kitűnő közkormányzás volna a világon elérhető és fenntartható, ha teljesen megvalósítható lenne a keresztény polgárosodás tökéletes eszményképe." * Szeretett Kedves Hívek! A katholikus anyaszentegyház isteni fönségének, anyai jóságának és áldásos működésének meggondolása kell, hogy a legédesebb örömre, a legbensőbb hálára, a leglángolóbb szeretetre gyulaszsza szivünket édes anyánk a katholikus egyház iránt. Az ő mennyei szépségének szemléleténél ajkaink önkénytelenül is 3 Lásd ennek magyar fordítását az 1905. évi egyházmegyei körlevelek 115. és következő lapjain. j **