Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1906

Index

— 130 meg a papoktól és klerikusoktól azt az engedelmességet, a mely, ha minden hivőre feltétlenül kötelező, a papokra nézve szent kötelességüknek fő alkotó része. Hogy pedig e daczos lelkek elszaporodásának jó korán elejét vegyük, rendkívül sokat segít, Tisztelendő Testvérek, ha mindig szemetek előtt lebeg az apostolnak Timoteushoz intézett magasztos intelme: Manus cito nemini imposuerisS a szent rendekhez való jutás könnyűsége az, a mi természetesen útját nyitja annak, hogy megsokasodik a nép a szentélyben, de nem gyarapodik az öröm. — Tudjuk, hogy vannak városok és egyházmegyék, a hol korántsem lehet panaszkodni paphiányról, hanem a papok száma messze felülhaladja a hívek szükségletét. Ah! Tisztelendő Testvérek, mi indít hát az oly gyakori kézföltételre? Ha még a paphiány sem indokolhatja eléggé ily nagyfontosságú ügyben az elhamarkodottságot ; ott, hol a papság kelleténél több, semmi sem ment fel a legkörültekintőbb óvatosságtól és a legnagyobb szigorúságtól azoknak kiválasztásában, a kiket a papi méltóságra emelni akarunk. A felvétetni kívánók tolakodása sem kisebbítheti e könnyelműség bűnös voltát. A Jézus Krisztus által a lelkek örök üdvösségére szerzett papság bizonyára nem mesterség vagy valami emberi hivatal, a melyre magát szentelni akárkinek és akármi okból joga volna. Azért a püspökök ne a jelentkezők óhajai és kívánságai, hanem, miként a trienti zsinat parancsolja, a megyék szüksége szerint adják föl a rendeket; s ekként járva el, csak azokat választhatják ki, a kik igazán alkalmasak, és visszautasíthatják azokat, a kikben a papi hivatással ellenkező hajlamok, különösen a fegyelmetlenség s ennek szülöttje, a lélek kevélysége nyilvánulnak. Hogy azután ne legyen hiány oly ifjakban, a kik alkalmasak a szent szolgálatra való felvételre, arra fordítsuk, Tisztelendő 1 I. Tim. 5, 32. Testvérek, minden kitelhető igyekezetünket, a mit már több ízben ajánlottunk: arra az Isten előtt legfontosabb kötelességre, melynél fogva minden telhető gondossággal tartoztok szemmel tartani és előmozdítani szemináriumaitok helyes vezetését. Olyan papjaitok lesznek, a milyeneket ott neveltek. Igen fontos ide vonatkozólag az a levél, melyet 1902. évi deczember hó 8-án a mi bölcs elődünk mintegy hosszas pápaságának végrendeletekép hozzátok intézett. Mi semmi újat sem fikarunk ahoz hozzátenni; csak az abban foglalt parancsokat akarjuk emlékezetetekbe visszaidézni; és élénken ajánljuk, hogy mennél előbb igyekezzetek végrehajtani rendeleteinket, melyeket a püspökök és szerzetesek szent gyülekezete által a szemináriumok összpontosításáról, különösen a bölcselet és a theologia tanulmányozása érdekében kibocsátottunk, hogy ekként elérjük a kis és nagy szemináriumok elválasztásából fakadó nagy előnyt és azt, a mi nem kisebb haszon, a mely a papságnak szükséges oktatásból fakad. A szemináriumokat féltékenyen meg kell őrizni eredeti szellemükben, és kizárólag fenn kell tartani azt a rendeltetésüket, hogy előkészítsék az iíjakat, nem polgári pályákra, hanem Krisztus szolgáinak fenséges küldetésére. — A bölcselet, a theologia és a rokon tudományok, különösen a szent írás tanulmányozása a pápai rendeletek szerint és szent Tamás kalauzolása alatt történjék, a kit annyiszor ajánlott tiszteletre méltó elődünk, s a kit 1904. január 23-án kelt apostoli levelünkben mi is ajánlottunk. Azután a püspökök leglelkiismeretesebben vigyázzanak a tanítókra és tanaikra, kötelességükre figyelmeztetve azokat, a kik bizonyos újságokon kapnak, s kíméletlenül eltávolítva a tanítástól mindazokat, a kiknek az adott intelmek nem használtak. —- A nyilvános egyetemeket látogatni ne legyen megengedve a klerikus ifjaknak, hacsak a legfontosabb okokból nem és a legnagyobb