Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1906

Index

— 130 meg a papoktól és klerikusoktól azt az en­gedelmességet, a mely, ha minden hivőre feltétlenül kötelező, a papokra nézve szent kötelességüknek fő alkotó része. Hogy pedig e daczos lelkek elszapo­rodásának jó korán elejét vegyük, rendkívül sokat segít, Tisztelendő Testvérek, ha min­dig szemetek előtt lebeg az apostolnak Ti­moteushoz intézett magasztos intelme: Ma­nus cito nemini imposuerisS a szent rendek­hez való jutás könnyűsége az, a mi termé­szetesen útját nyitja annak, hogy megsokasodik a nép a szentélyben, de nem gyarapodik az öröm. — Tudjuk, hogy vannak városok és egyházmegyék, a hol korántsem lehet pa­naszkodni paphiányról, hanem a papok száma messze felülhaladja a hívek szük­ségletét. Ah! Tisztelendő Testvérek, mi indít hát az oly gyakori kézföltételre? Ha még a paphiány sem indokolhatja eléggé ily nagyfontosságú ügyben az elhamarko­dottságot ; ott, hol a papság kelleténél több, semmi sem ment fel a legkörültekintőbb óvatosságtól és a legnagyobb szigorúságtól azoknak kiválasztásában, a kiket a papi mél­tóságra emelni akarunk. A felvétetni kívánók tolakodása sem kisebbítheti e könnyelműség bűnös voltát. A Jézus Krisztus által a lelkek örök üdvösségére szerzett papság bizonyára nem mesterség vagy valami emberi hivatal, a melyre magát szentelni akárkinek és akár­mi okból joga volna. Azért a püspökök ne a jelentkezők óhajai és kívánságai, hanem, miként a trienti zsinat parancsolja, a me­gyék szüksége szerint adják föl a rendeket; s ekként járva el, csak azokat választhatják ki, a kik igazán alkalmasak, és visszauta­síthatják azokat, a kikben a papi hivatással ellenkező hajlamok, különösen a fegyelmet­lenség s ennek szülöttje, a lélek kevélysége nyilvánulnak. Hogy azután ne legyen hiány oly ifjak­ban, a kik alkalmasak a szent szolgálatra való felvételre, arra fordítsuk, Tisztelendő 1 I. Tim. 5, 32. Testvérek, minden kitelhető igyekezetünket, a mit már több ízben ajánlottunk: arra az Isten előtt legfontosabb kötelességre, mely­nél fogva minden telhető gondossággal tar­toztok szemmel tartani és előmozdítani sze­mináriumaitok helyes vezetését. Olyan pap­jaitok lesznek, a milyeneket ott neveltek. Igen fontos ide vonatkozólag az a levél, melyet 1902. évi deczember hó 8-án a mi bölcs elődünk mintegy hosszas pápaságának végrendeletekép hozzátok intézett. Mi sem­mi újat sem fikarunk ahoz hozzátenni; csak az abban foglalt parancsokat akarjuk emlékezetetekbe visszaidézni; és élénken ajánljuk, hogy mennél előbb igyekezzetek végrehajtani rendeleteinket, melyeket a püs­pökök és szerzetesek szent gyülekezete által a szemináriumok összpontosításáról, külö­nösen a bölcselet és a theologia tanulmá­nyozása érdekében kibocsátottunk, hogy ekként elérjük a kis és nagy szemináriumok elválasztásából fakadó nagy előnyt és azt, a mi nem kisebb haszon, a mely a pap­ságnak szükséges oktatásból fakad. A szemináriumokat féltékenyen meg kell őrizni eredeti szellemükben, és kizá­rólag fenn kell tartani azt a rendeltetésüket, hogy előkészítsék az iíjakat, nem polgári pályákra, hanem Krisztus szolgáinak fensé­ges küldetésére. — A bölcselet, a theologia és a rokon tudományok, különösen a szent írás tanulmányozása a pápai rendeletek sze­rint és szent Tamás kalauzolása alatt tör­ténjék, a kit annyiszor ajánlott tiszteletre méltó elődünk, s a kit 1904. január 23-án kelt apostoli levelünkben mi is ajánlottunk. Azután a püspökök leglelkiismeretesebben vigyázzanak a tanítókra és tanaikra, köte­lességükre figyelmeztetve azokat, a kik bizo­nyos újságokon kapnak, s kíméletlenül eltá­volítva a tanítástól mindazokat, a kiknek az adott intelmek nem használtak. —- A nyilvános egyetemeket látogatni ne legyen megengedve a klerikus ifjaknak, hacsak a legfontosabb okokból nem és a legnagyobb

Next

/
Oldalképek
Tartalom