Kalocsai Főegyházmegyei Körlevelek, 1905

Index

— 93 — A magyar királyi vallás- és közoktatásügyi Minisztertől. 72000. szám. RENDELET A MAGYAR NYELVNEK A NEM MAGYAR TANNYELVŰ NÉPISKOLÁKBAN VALÓ TANÍTÁSA TÁRGYÁBAN. A magyar nyelv kötelező tanításáról szóló 1879. XVIII. t.-cz. immár negyedszázad óta van életbeléptetve, és mégis azt kell tapasztalnunk, hogy ezen törvény még mindig nincs oly mérvben érvényre emelve, mint ahogyan azt az állam és hazánk nem magyar ajkú lakosságának jól felfogott érdeke megköveteli. Ugyanis az 1900. évi népszámlálás azt a sajnálatos valóságot állapította meg, hogy a magyar anyaország népességének jó 40 %~

a nem beszéli az állam nyelvét, és megállapította azon még fonákabb dolgot, hogy a nem magyar anyanyelvű lakosságnak 83"2 °/

0-a nem ért, nem beszél magyarul. A nem magyar tannyelvű elemi népiskolákban a magyar nyelvnek, mint kötelezett tantárgynak tanítását az 1879. XVIII. t.-cz. 4. §-a rendeli és mégis a legújabban beszerzett adatok szerint a hazánkban létező 3343 nem magyar tannyelvű népiskola közül melyek 90 kivételével felekezeti iskolák — 1340-ben a magyar nyelv nem taníttatott sikerrel. A tapasztalat tehát azt igazolja, hogy a nem magyar tannyelvű népiskolák nagy részében a magyar nyelv tanítása csakis a magyarul gépiesen való írásra és olvasásra terjed. Az ilyen népiskolákból magyarul beszélni tudó gyermek alig kerül ki. Ezen tarthatatlan állapoton, mely különben a nem magyar ajkú honpolgárokra a legkárosabb, okvetetlenül segítenünk kell. Segítenünk kell pedig nemcsak azért, hogy a 26 év előtt szentesített törvénynek érvényt szerezzünk, — nemcsak azért, hogy ily módon az állam nyelvét a nemzet összességének tulajdonává tegyük, — de szükséges a törvény végrehajtása hazánk nem magyar ajkú lakosságának érdekében is, mert őket a magyar nyelv bírása az élet különböző viszonyaiban a könnyebb megélhetésben segíti és megóvja sok olyan bajtól, amely a magyarul nem beszélő honpolgárokat lépten-nyomon érheti. Végre kell és végre is lehet hajtanunk a szóban forgó törvényt anélkül, hogy ezáltal a hitfelekezeteknek és községeknek azon jogát érintenők, hogy iskoláikban a tanítás nyelvét maguk állapíthatják meg, tehát anélkül, hogy bárkit is anyanyelvének használatában és az ezen nyelven való tanulásban korlátoznánk. Hazánknak minden polgára csak úgy boldogulhat igazán, ha részese az egységes magyar nemzeti életnek és művelődésnek. Ez pedig csak úgy lehetséges, ha az államnyelv ismerete útján rendelkezik az érintkezésnek azzal a közös közvetítő eszközével, mely a nemzetnek faj, vallás, nemzetiség szerint széttagolt egyedeit egy nemzettestté olvasztja össze. Nem magyar ajkú honfitársaink érdeke tehát, hogy bírjanak a magyar állami nyelv ismeretével. Ezt kívánta lehetővé tenni az 1879. évi XVIII. t.-czikk. És minthogy ennek a törvénynek rendelkezései még most sem hatották át a hazai társadalom összes rétegeit, addig is, amíg a népoktatási törvényeknek égetően sziigséges revíziója megtörténhetik, állásomból kifolyó kötelességemnek tartom, tisztán a létező törvények alapján, mindazon rendelkezéseket és intézkedéseket megtenni, amelyeknek szigorú és lelkiismeretes végrehajtásától remélhetem, hogy a magyar nyelv az összes nem magyar tannyelvű elemi népiskolákban olyan sikerrel fog taníttatni, hogy az elemi népiskolá-